Vadászat - 8.fejezet

 Sziasztoooook! Éééés itt az új rész,nem lett hosszú,de valahogy nekem nem megy a hosszabb rész írása,bocsiii! De mielőtt elolvasnátok pár tényt megosztanák veletek. Akkor elöszőr is egy olvasóm kérdezte hogy ki ez a színész nő,szóval akkor ő Lucy Hale. Másodszor láthatjátok hogy a blog új design-et kapott,amit ezúttal is köszönök hogy egy kedves lány megcsinálta a fejlécet. Szupi lett nem?:) Valamint chat ablak is lett úgyhogy chatelésre fel emberek! Én is majd sokat fogok oda írni,ha bármi kérdésetek van oda irjatok. Betettem a rendszeres olvasó modult is úgyhogy ott be lehet követni a blogot úgyhogy sssooook-sssoook követőt szeretnééék!:) Lassan elérjük a 7000 oldalmegjelenítést,és utoljára hagytam a kedvencem: a komikat! 14 komment az előző bejegyzéshez! Annyira jó volt olvasni a komijaitokat hogy tényleg nem tudom szavakba önteni! Megcélozzuk a 20 komentet?:) Légysziii*bociszemek* :) Oké,biztos azt gondoljátok mit fecsegek itt ennyit,úgyhogy nem is firtatom,olvassatok és komizzatok! :) D xx



Testem minden porcikája megfeszült.
Csak bámultam a lapot amit erősen a kezeim közt szorongattam. Féltem. Tudtam hogy ki volt az aki ezt írta. Tudtam hogy el kell menekülnöm innen. Tudtam hogy veszélyben vagyok,de nem érdekelt.
-Tudom hogy itt van!-kiabáltam a nagy semmibe.- Tudom hogy itt van és hall engem! Jöjjön elő,itt vagyok! Egyedül! És nem félek magától!
Mellkasom egyre szaporábban járt le és föl,hajamat pedig a gyengéd szelek kuszálták össze. Csak meredtem magam elé,minden végtagom megdermedt. Majd hirtelen Liam szavaira lettem figyelmes:
-Camilla?!-termedt mellettem.- Camilla hahó! - rázta a kezét előttem,majd tekintete a kezemre tévedt. A papírra. Amin a mondat állt. Rögtön megfogta mindkét karom és vámpír gyorsaságával húzott maga után,meg sem állva a nappaliig.
- Camilla tisztában vagy azzal hogy ezt ki írta?! - kérdezte idegesen Liam a szemem előtt lebegtetve a papírral. Föl és alá járt előttem miközben én a kanapén foglaltam helyet. Kezében a papírt szorongatta,és nagyokra fújtatott. A ház csendjét újonnan érkezett léptek lepték el. Liam egyre feszültebb lett ahogy meghallotta a zörejeket.
-Szia ... - kezdett bele Harold mikor belépett a szobába,de ahogy meglátott minket tudta hogy valami nincs rendben.- Mi történt?
Időközben Niall,Louis és Zayn is megérkezett.
-Add ide ... - szólt Zayn Liam-re,aki idegesen összegyűrte a lapot.- Liam add ide!
Liam Zaynnek engedelmeskedve átadta a papírt,mire Zayn próbálta a lehető legjobban kisimítani és amint ez sikerült neki arca félelmetessé vált. Eluralkodott minden vonásán a düh,szemei pedig még vörösebben égtek mint eddig valaha is. Egy elhamarkodott mozdulattal öklét egyenesen a falnak célozta. Erejétől a fal behorpadt,ami hajszál repedésekben folytatta útját. Liam-et a falnak lökte,mire ő halkan felnyögött.
- Megmondtam hogy vigyázz rá!-üvöltött Zayn. Ökölbe szorított keze remegett az idegességtől. Lassan közeledett Liam felé.
-Hé-hé tesó állj le!-mondta Niall Zayn háta mögül,de mintha meg sem hallotta volna Liam felé közeledett. Reflexszerűen Zayn elé ugrottam,hogy megakadályozzam bármire is készült. Öklére lágyan rá helyeztem a kezem.
-Nyugodj meg. Jól vagyok. Az én hibám volt,ne Liamet okold érte. Ha ő nincs lehet hogy most sem állnék itt.-súttogtam halkan neki,miközben minden fiú minket fürkészett.
-Tudtam hogy ez így nem lesz jó. Veszélyben vagy.- mondta Zayn fájdalommal telt hangon.
***
Másnap reggel az ablakomon beáradó napsugárra ébredtem fel,ahogy a szemembe süt. Lassan felemelkedtek a szemhéjaim,és erőt véve magamon felültem az ágyon és nagyokat nyújtózkodtam. A nap gyönyörűen sütött kint,a pázsit szinte csillogott a napfényben. Hallottam ahogy a madarak már felszabadultan énekelnek és élvezik a napsütést. Nagy nehezen elcsoszogtam a konyháig ahol már minden fiú itta a reggeli adagját,Zayn kivételével.
- Jó reggelt! Zayn hol van? - túrtam bele álmosan a hajamba,miközben én is kitöltöttem magamnak a reggelim.
-Még alszik.-mosolygott rám Harold,de látszott rajta hogy nincs nagy gusztusa az állati eredetű vérhez.
A fiúk körbe ülték az asztalt,csupán egy hely maradt. Louis mellett. Nem akartam bunkónak tűnni,ezért inkább megkérdeztem:
- Leülhetek?-néztem hol Louisra,hol a székre.
- Itt laksz nem?-mondta nem túl kedvesen.
Nem értettem hogy miért utál ennyire. Én nem tehetek semmiről. A múltról ...
Leültem mellé,és áhítattal kortyoltam az édes folyadékot a poharamból. Zayn lépett be morcos arccal,és azt hiszem valami jó reggelt félét dünnyögött a borostái alatt.
-Arra gondoltam hogy ma is elmehetnénk vadászni. Tök jó idő van. - szólalt meg Niall,mire minden fiú egyetértően bólintott. Zayn lazán a konyha pultnak dőlve kortyolgatta a vért,és közben az asztalnál ülő társaságot figyelte. Tekintetünk össze akadt,és hosszú percekig néztünk egymás szemébe.
-Én is megyek.-fakadtam ki,miközben még mindig Zayn gyönyörű szemben andalogtam.
Arc vonásai megfeszültek,tudtam hogy ő ezt nem támogatja.
-Camilla nem. Ez eszedbe se jusson.-mondta ki határozottan.
-De igenis eszembe jutott!-pattantam fel a székről.- Ne kezelj már ugy mint egy porcelán babát. Kérlek. Így legalább mindenki mehet,és senkinek sem kell velem maradnia. És ott pedig mind velem lennétek.-soroltam neki az érveket.
Niall,Harold és Liam egy emberként bólogattak,egyedül Louis volt az akit hidegen hagyta hogy mi lesz.
-Legyen ... -egyezett bele sóhajtva Zayn.


***

- Csak kövesd az illatot. ha megérzed lödd be hogy hol van az áldozat és kapd el.-magyarázta nekem a vadászat fortélyait.
-Rendben.-mondtam,mire Niall máris szagot fogott.- Enyém vagy a tied?-nézett rám nevetve.-Iiii,na jóó. Legyen a tied,gyakornok.
Sokáig andalogtam céltalanul az erdőben,ugyanis én semmilyen szagot nem éreztem. Szerintem Niall minimum 10 kilométeres körzetből megérzi az illatot.
Majd lassan én is megéreztem a friss vér illatát,amit szinte hallottam ahogy áramlik egy állat testében. Az illat egyre erősebb és erősebb lett ahogy közeledtem felé. Egy termetes szarva rajzolódott ki a fa mögött. Halk léptekkel elbújtam egy közeli bokor mögé,hogy onnan kitaktikázzam az áldozat elfogását. Már éppen szaladni készültem mikor valami minden erejéből oldalról belém jött és fellökött. Több métert repült a testem,majd a gravitációnak köszönhetően erősen a földhöz vágódtam. Hangos nyögés hagyta el a számat,majd hirtelen két kéz szorult a nyakam köré és erősen fojtogatni kezdett. Szemeim hirtelen kipattantak,de nem láttam mást csak egy barna haj zuhatagot felettem. Próbáltam magam kimenteni alóla,de sokkal erősebb volt nálam. A lány mérgesen hörgött miközben egyre szorosabban ragadta meg a nyakam,én pedig már alig kaptam levegőt,de a lány teste hirtelen lerepült az enyémről,én pedig újra levegőhöz juthattam. Teste pár méterre volt az enyémtől. Nyakamat tapogatva felültem hogy jobban szem ügyre vehessem mi történt. Louis volt az. Elindult a lány fele,kezében egy éles,vaskos fa darabbal,amit éppen a lányba akarta döfni. Minden erőmmel és gyorsaságommal azon voltam hogy megállíthassam őt ebben. megragadtam erős karját,és kikényszerítettem belőle a vaskos fa darabot.
-Ne!-kiabáltam rá,nem akartam hogy megölje,hisz azt se tudtuk ki ez.
Louis a szemét forgatva megfordult és a legközelebbi fa tövének dőlt és onnan nézte tovább a jelenetünket. A lány vergődése lassan elhalt,,teste megnyugodott. Leültem mellé,gyengéden megfogtam a hátát hogy felsegítsem. Ahogy hozzáértem a lány idegesen arrébb kúszott tőlem,és éles fogait rám meresztette. Szóval ő is  egy közölünk. Ő is egy vámpír.
-Ne nyúlj hozzám!-förmedt rám,szemében pedig a félelem tükröződött.
-Ne félj!-mosolyogtam rá,és utána nyúltam. Bambán nézte a kinyújtott kézfejem,majd felnézett újra az arcomra.
Térdeit felhúzta a mellkasához,és szorosan összegömbölyödött,hallottam ahogy a szíve szaporán ver,lélegzet vétele pedig egyre gyorsabb.
-Hogy hívnak?-kérdeztem tőle,de kezem visszahúztam,mert láttam hogy még mindig fél tőlem.
-Melody. Darwin. Melody Darwin.- mondta makogva.
Hirtelen a többi fiú jelent meg Louis mögött,és mind kíváncsi tekintettel fürkésztek minket. Egyedül Zayn volt az aki semmi érzelmet nem tükrözött az arcán,csak határozott léptekkel elindult felénk. Megragadta a karom,és felhúzott hogy jobban szem ügyre vehessen.
-Elment az eszed. Menj innen.-szidott le,és elkezdett húzni a fiúk fele,mire én csak kirántottam a karom az erős ujjai közül és visszarohantam,és leültem mellé.
-Melody. Értem. Hogy kerülsz ide?-fogtam meg végül a kezeit amik szüntelenül remegtek.
-Én.. én .. nem akartam ... ne .. ne ... haragudj. Nem akartalak megölni ... csak ... csak féltem hogy visszatért...-ajkai a kezeihez hasonlóan remegtek,hangja pedig rekedt volt.
-Ki tért vissza?-kérdeztem tőle halkan,de nem akartam túl tolakodó lenni.
-Maga az ördög. Ő tette ezt velem. Miatta lettem az ami vagyok. Miatta lettem vámpír ... - jelentek meg a könnyek a szemein.
Ránéztem a fiúkra. Mind jól tudtuk ki tette ezt ...

Figyelmeztetés - 7. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! Itt is bocsánatot kérek hogy nem túlságosan hosszú. A héten a suliban elkezdtem írni ezt a fejezetet,mire az egyik barátnőm kíváncsi volt hogy mit írok. Ő nagyon kritikus és keményen megmondja a véleményét,ezért csak sok noszogatás után adtam oda neki,és tetszett neki,és azt mondta hogy van hozzá érzékem. Elmondhatatlanul boldog voltam,és azóta komolyabban veszem ezt sokkal. És ezt nektek is köszönhetem! Lassan 5000 oldalmegjelenítés,és az előző fejezethez 12 megjegyzés! Eszméletlen! Néha örömömben ujjongtam mikor megláttam a komijaitokat! A bloghoz elkészült a blog videója is,amit ezuttal is köszönök a legjobb barátnőmnek,ide kattintva megtekinthetitek: katt . Továbbra is szeretném látni a kommenteket,mert nagyon jól esnek! Szeretek Minden Olvasót! D xx

Szerettem volna azt hinni hogy csak álmodok.
Szerettem volna azt hinni hogy ezek a szavak nem hangzottak el.
Szerettem volna azt hinni hogy ez nem történt meg.
De nem álmodok.
Ezek a szavak elhangzottak,és ez megtörtént.
Mert ez a valóság ...
Fejemben a gondolatok és eseménysorok képei versengtek,és éreztem hogy nem tudom megemészteni az előbb hallottakat. Lélegzetvételem elakadozott. Úgy éreztem hogy mindjárt megfulladok. Úgy éreztem hogy a szavak lassan elporlasztanak és egy maréknyi hamuvá válok ami lassan a földre hullik. Ajkaimat résnyire nyitottam,és szerettem volna akár egy hangot is kiadni magamból de nem sikerült. Zaynre néztem,akinek szemei lassan könnyektől lett egyre csillogóbb az átlagosnál is gyönyörűbben,mikor a kintről beáradó fény csodálatosan tükröződött rajta.
-Cam ... Camilla ... - törte meg a fájó csendet Harold.- Camilla jól vagy?
Zaynről Haroldra ugrott a tekintetem,aki némileg megnyugodott pillantást vettem rám,de a szeme sarkában még látni lehetett az aggódalmat és a kétségbeesést.
Lassú és remegő léptekkel elindultam a kanapé felé,mert a lábaim a remegéstől alig bírták eltartani a súlyom.
Mindegyik fiú engem nézett és azt várta hogy végre megszólaljak.
Harold lassú léptekkel elindult felém,és leült mellém. Kezével hátulról gyengéden átkarolt.
-Cam,figyelj. A fiúk figyelmeztetni jöttek titeket. Apánk egyik éjjel találkozott Danielle-el,Liam halandó barátnőjével,és megüzente vele nekünk hogy visszatért. Ezért el kell mennetek innen. Veszélyben vagytok. Apánk mindenre képes..-mondta Harold határozottan de mégis éreztem a hangjában a bizonytalanságot.
-Nem megyek el innen.-mondtam ki határozottan,mire mindenki ledöbbent arccal felém nézett.- Nem akarok! Nemrég ott kellett hagynom anyát akit még jó darabig nem láthatok,ott kellett hagynom a barátaim,az iskolám,mindent. Végre megszerettem ezt a házat,nem akarom ezt is elhagyni! - néztem rá Zaynre a mondatom végén.
Fájdalmas tekintettel belenézett egyenesen a szemembe. Bár láttam rajta hogy hezitál,de mégis odajött hozzám. Megállt előttem,majd leguggolt elém hogy szemünk egy vízszintbe lehessen. Harold látta hogy már nincs szükségem hogy oldalról támogasson ezért felállt és odament a többi fiú mellé. Zayn térdemen pihenő kézfejemeimet gyengéden megszorította,majd végig csak az összefonódott kezünket bámulta.
-Zayn ... kérlek.-mondtam neki halkan.
Lassan a  tekintete rám szegezödött,és mélyen a szemeimbe nézett.
-Nem tehetlek ki ekkora veszélynek...-súgta oda nekem. Hangjában még mindig érezni lehetett a kínt amit érez. Azt érzem hogy őt ez az egész jobban megviseli mint engem.
- Tudok vigyázni magamra! És különben is itt vagy te is ... és Harold ... -néztem rá Harold,mire mosolyogva bólintott hogy számíthatok rá.
-És mi is itt vagyunk.-szólalt meg Niall,majd kedvesen rám mosolygott.
-És én is.-mondta Liam.- És Louis is,ugye Louis?
Louis csodálkozva nézett hol Liamre,hol Niallre.
-Még mit nem!-mondta sértődötten.
-Louis!-szóltak rá a fiúk Zayn kivételével. Ő csöndben volt. Ahogy Louis megszólalt éreztem hogy erősebben szorítja kezeim. Majd felállt engem otthagyva és odaállt a többi fiú elé.
-Fiúk,nem kérem hogy maradjatok. Én kevertem ebbe bele magam. -szólalt meg.
Liam odalépett Zaynhez,jobb kezét pedig rá helyezte a vállára.
- Zayn,akármi is történt testvérek vagyunk. Itt maradunk,és segítünk neked!-mondta meghatóan Liam,mire Niall és Harold egyetértően bólogattak mosollyal az arcukon.- Louis ..
Mindegyikünk Louist fürkészte.
- Legyen.-nyögte ki nem túl kedvesen.
Zayn és Liam egymás hátát veregetve megölelték egymást,majd Niall és Harold csatlakozott a körhöz.
A négy fiú később bociszemekkel engem fürkészett,én pedig felálltam és odarohantam megölelni őket.
Mikor eleresztettük egymást Louisra néztem. Karba tett kézzel állt a szoba sarkában,és a szemeit forgatta.
Zayn közelebb lépett hozzá és ezt mondta:
- Remélem valaha egyszer megbocsájtasz nekem...
***
Miután a fiúk szétszéledtek a nagy házban,úgy döntöttem hogy kiülök a ház hátsó kertjének gyönyörű pázsitjára a friss levegőre. Magammal vittem a régi rajz mappám,amit Zayn hozott el otthonról mikor anyu nem volt otthon. Nagyon rég nem rajzoltam. Egyszerűen azt éreztem hogy fölösleges erőltetnem,nincs hozzá tehetségem. Soha,senki nem dicsérte meg a munkáim. A baráti társaságom tele volt kreatívnál kreatívabb és tehetségesebb emberekkel. Ezért úgy éreztem hogy én hozzájuk képest semmi sem vagyok.
Sosem kértem Zaynt hogy hozza el a rajzaim,de mégis elhozta ezeket is...
Mosolyogva vettem elő a pár éve a rajzaim. Mindegyikhez emlékek fűznek. Az elsőn anya volt,és én olyan 6 évesen ahogy az ölében ülök. Emlékszem,ez még a nagyiék régi házánál készült. Anyu még milyen boldog volt ... hisz apa még ott volt mellette.
A második képen egy repülő volt. Egy katonai repülő. Ezt aznap csináltam mikor apa születésnapja volt,de nem jött haza. Nem írt,nem üzent,nem kaptunk semmit ami tőle jött volna. Minden év minden ünnepén a postaládát vagy épp az ajtót bámultuk,de sosem történt semmi.
Anya egész nap a szobájába volt bezárkózva,én pedig egyedül ültem a nagy nappaliban és rajzoltam. Látni lehetett egy-egy megszáradt könnycseppet a képen ami elmaszatolta a grafitot ...
A harmadik képen pedig egy csillag volt egy körben.
Furcsa. Erre nem is emlékeztem. De ezt már láttam valahol. Zayn tetkója! Ilyen tetkója van!
Kezemben hosszú percekig szorongattam a rajzot. Talán ez csak egy furcsa egybeesés ...
Hosszas töprengés után ugy döntöttem hogy rajzolni fogok. A munkáimat kint hagyva visszamentem a házba a grafitjaimért. Útközben a folyosón Zaynbe botlottam.
- Hát te? Nem a szobádban voltál?-kérdezte.
- A hátsó kertben voltam,és megyek is csak bejöttem a ceruzáimért.-mondtam neki,és úgy tűnt nem örült annak amit hallott.
-Camilla apám rád vadászik! Bármikor lecsaphat,te pedig csak úgy kimész a kertbe?! Ráadásul egyedül?!-förmedt rám.
-Zayn higgadj már le! Nem lesz semmi bajom! Csak a hátsó kertbe mentem!-mondtam fennakadva. Komolyan.Nem vagyok csecsemő.
-Rendben. Csak arra kérlek hogy légy óvatos. -hangja kissé megremegett.- a fiúkkal vadászni megyünk mert Niall fél perc alatt kiürítette a készletünket,de Liam itt marad hogy vigyázzon rád,meg felhívja Danielle-t hogy jól van-e.-mondta egyhangúan,majd engem elkerülve elindult az ajtó irányába. Mikor elhaladt mellettem nem bírtam ki hogy ne kérdezzek rá:
-Miért hoztad el a rajzaim? Hisz nem is kértem.-böktem ki.
Zayn a fejét gyengéden visszafordította csupán annyira hogy rám lásson,és halványan elmosolyodott. Vállán a póló meggyűrődött,így újra megpillanthattam a tetkóját. Szakasztott mása volt a rajzomnak. Nem válaszolt,tovább indult egyenesen az erdő fele,a többi fiú társaságában.
A szobámban felkaptam a grafitokat,és már rohantam is kifele.
Lépteim egyre jobban lelassultak ahogy közeledtem ahhoz a helyhez ahol nemrég ültem. A rajzaim szanaszét hevertek a földön. Azt hittem hogy csak a szél volt,de tévedtem. Ahogy közelebb értem láttam hogy a rajzaim durva mozdulatokkal át vannak húzva. Anya és én,a repülő .. és a csillag. Eltűnt. Eltűnt a Zayn tetkójáról készült rajzom. Félve felemeltem a szétfirkált rajzom. Úgy éreztem mintha a szívem a torkomban  dübörögne,a hasam pedig görcsbe rándult. Lassan megfordítottam a lapot amit a kezemben tartottam,hogy jobban szemügyre vehessem. Ez állt rajta : Bátor lány,de meddig lesz az?

Titkok és hazugságok -6. fejezet

Sziasztoook! Meghoztam az új részt! Nem tudom hogy kit mennyire bánt az hogy nem túl hosszúak a részek,de ezt hétvégén kellett összehoznom,és a suli mellet nincs sok időm,amit bocsi hogy mindig leirok,csak na,tényleg bocsi hogy rövidek.. De ebbe kiderül egy nagy dolog! Valamint az elöző részhez 10 komit is kaptam aminek adsjjskdnwldj örültem. Annyira jól esik hogy tényleg nem lehet elmondani! Eddig az írásaim általában nem nagyon dicsérték és annyira örülök ezeknek a kommenteknek! Ti vagytok a legjobbak! Továbbra is szeretném ha komiznátok kérlek!:) És láthatjátok hogy új képek vannak a fiúkról,mert gondoltam ezek frissebbek,és kicsit változás van a szereplők között de nagy változás nincs mert ők még nem jelentek meg a tröténetben:) Jó olvasást ! D xx


-Zayn! - rontott be Harold a szobába. Arca nagyon megviselt volt,mintha legalább lefutotta volna a maratont úgy lihegett mikor benyitott. Nem sejtettem sok jót. Lehetett rajta látni hogy valami nagyon nincs rendben.
-Z ... Zayn. Kijönnél kicsit? -kérdezte,majd rám nézett amolyan 'bocs,de nem rád tartozik' nézéssel.
Zayn elindult ki fele,de még egyszer hátranézett rám. Bólintottam hogy menjen csak. Egy gyors mozdulattal az ajtót bevágta maga után,én pedig ott maradtam egyedül az ágyon.
Nem állt szándékomban hallgatozni,de néhány szót vagy mondatot nem tudtam nem meghallani.
- Tessék?! Mond hogy csak álmodtad ezt ... - hallottam Zayn ahogy teljesen kétségbeesve beszél,de a mondat végét már nem hallottam. Valószínü rájött hogy ez behallatszódhat a szobába.
A hangok lassan elhaltak,csend volt mindenhol.
Ugy döntöttem még maradok egy kicsit,hátha megzavarnék olyat amit nem kéne.
Zayn szobája hatalmas volt. Nagy része csak üres tér volt,de mint láttam neki nem kell sok minden. Végignéztem a gyönyörű régi stílusú szekrényén,de a szemem megakadt valamin. Egy fénykép volt. Kezembe vettem hogy közelebbről is megnézhessem. Egy gyönyörű szőke hajú lány volt rajta. Megfordítottam a fényképet és a sarkán ez állt: Perrie Edwards. Tehát ő volt Perrie. Zayn nem csodálom hogy nehezen dolgozta fel a halálát. Egyszerűen káprázatosan szép volt.

***
Mikor már tényleg fogalmam sem volt mit csinalhatnék eldöntöttem hogy ki megyek.
A konyha felé vettem az irányt. Mivel Harold képtelen volt rendesen bevásárolni ( bár nem mintha a véren kívül bármit is ennénk..) de most ugy gondoltam jól esne egy pohár vér. A konyhában nagy nehezen megtaláltam a palackot ami tele volt kizárólag állati eredetü vérrel. Zayn szigorúan veszi ezt velem kapcsoltban,ugyhogy most 'diétáznom' kell. Utam a nappaliba vezetett. Ahogy közeledtem felé újra hangokat véltem felismerni. Zaynét ezer közül is felismerném. Lassan befordultam a nappali fele ahol 2 ember,akarom mondani vámpír helyett 5 - öt láttam. Ezt az éhség teszi? Hirtelen kicsuszott a kezeim közül a pohár,ami egyenesen a földön landolt. A pohár nagy zörej kíséretében összetört,a vér pedig lassan utnak indult a földön mindenfele folyva.
Gyorsan utánakaptam,de már csak a pohár maradványait szedegethettem össze.
-Hé,ne pazarooolj! - szólalt meg egy számomra ismeretlen hang,majd két kezet pillantottam meg velem szemben ahogy felszedi az üveg darabokat. Lassan felnéztem rá. Megpillantottam azt a gyönyörü kék szempárt ami ehhez hasonló senkinek sincsen. A kép. A kép! Ö is rajta volt!
-Niall nyugodj meg!-nevetett egy számomra ismeretlen hang újra.
Mikor felálltam láttam hogy nem a látásommal volt baj. Zayn és Harold mellett még volt 3 srác. Az éppen nevető mosolya szakasztott mása volt mint a képen lévő egyik kisfiúnak. A 3. - at pedig először nem is mertem meg,de ahogy elmosolyodott már világossá váltak az arc vonulatai. Ő is a képen volt,csak már levágatta a haját. De várjunk ... akkor ők Zayn és Harold többi testvére?!
-Ne haragudj. - mosolygott a a szőke,vagyis akkor Niall.
Zayn kuncogva elindult felém és megfogta a derekam mert láthatta hogy még mindig nem túl stabil nekem a föld.
-Camilla,bemutatom neked Liamet.-mutatott a rövid hajú srácra.-Louis-t.-mutatott a még mindig vigyorgó arcu srácra.-és végül Niall.-nézett a szőkeségre.
-Szóval ő az ... - sugta oda Liam Louisnak,mire mindkettőjük arcáról eltűnt a mosoly. Harold oldalba bökte a mellette álló Liamet mire mindhárman mosollyal az arcukon felém néztek és hangosan köszöntek:
- Helloo!
-Sziasztok ... -mondtam halkan,majd Zaynre néztem hogy elengedhet. Egyetértően bólintott eggyet és egy lépessel eltávolodott tőlem.
Csönd. Senki nem szólt semmit. A 3 ujonnan megismert srác végig engem méregetett. Már kezdett egyre kínos mikor Niall megszólalt:
-Van itthon még?-mutatott a földön szétterülő vér tócsára.
Harold bólintott eggyet.
-Gondolom nem kell bemutatnom hol van a konyha ... -mondta.
Niall pedig már el is tünt.
-Akkor én inkább megyek is ... -mondtam.- Nem zavarok.
Már éppen elindultam a szobám fele mikor feltehetően Louis,megszólalt:
-Na mi van,neki nem kéne elmondanod?-mondta gúnyosan,összetett kézzel.
Azonnal visszafordultam a fiúk felé. Zayn lehajtott fejjel a földön folyó vért bámulta,Harold pedig próbálta elkerülni a szemkontaktust. A másik kettö hol engem,hol Zaynt méregette.
Lassan elindultam Zayn felé. Megálltam mellette,de ö még mindig nem nézett fel.
-Miröl beszélsz?-néztem szúrosan Louisra,mire gúnyosan felnevetett,majd arrébb billentette a fejét hogy láthassa Zaynt.
-Minden eröddel védeni akarod,de mégis te vagy az aki titkolozik és hazudozik neki. Nagyon jól tudtad hogy ez be fog következni...-mondta neki Louis.
- Nem! Zayn mindent elmondott nekem! Tudok mindenröl! Tudomm hogy hogy lettetek vámpírok,tudok Perriröl,tudok anyátok haláláról!-kiabáltam Louisra.
- Nocsak,nocsak. Mégis ilyen fontos ez a lány neked? Hogy elmondtad a legféltettebb titkod? Öszintén? Most meglepödtem Zayn.
Zayn fújtatva és ökölbe szoritott kézzel megindult Louis felé,és öklével hatalmasat bevert Louis arcába.
Harold és Liam rögtön Louis felé kaptak,aki háttal nekünk az orrához tartotta a kezét,és szisszegett ahogy hozzáért.
Én rögtön Zaynhez rohantam aki még mindig fujtatva fürkészte Louist. Megfogtam a karjánál fogva,és ránéztem.
-Nyugodj meg.-súgtam oda neki.
Niall lépett be a szobába és elkerekedtek a szemei. Feltehetöen nem tudta mivan. Ide-oda nézett Zayn és Louis között. Lépésre emelte a lábát,de meggondolta magát és nem mozdult.
-És mond drága Camilla,apánkkal mi lett,ha már ennyi mindent tudsz.-mondta ismét Louis.
Mielött megszólaltam volna,ránéztem Zaynre,de ö nem nézett rám.
-Hát ... Zayn azt mondta hogy miután szétoszlott a családotok öngyilkos lett ... -mondtam kissé bizonytalanul.
Zaynen kívül mind a 4 fiú szemei elkerekedtek.
-Zayn,Zayn,Zayn ... hát mégse vagy olyan mint amilyennek ez a lány lát.-mondta Louis.
Egyre hátráltam Zayntől. Zayn keserve arccal felemelte a fejét és rám nézett.
-Hazudtál ... hazudtál nekem.-mondta egyre hátrálva végig könnyes szemmel Zayn szemébe nézve.
-Camilla ... kérlek. - szólalt meg.
-Mi van az apáddal?! - kérdeztem kiabálva Zayntöl.
Zayn csak nézett rám,már azt hittem nem fog megszólalni,ezért egyenesen az ajtó felé indultam.
- Megesküdött hogy megbosszulja.-mondta halkan Zayn.
Az ajtó küszöbén megtorpantam.
- Beleörült anyánk halálába. - folytatta Zayn. - Megesküdött hogy ha lehetösége lesz rá megkeserüli. Azt mondta hogy nem fogjuk tudni hogy mikor,de amint a legtökéletesebb rá az alkalom eljön,és megöli azt aki számomra a legkedvesebb.
-Ez vagy te ... -mondta Louis halkan.
- És ugy tünik visszatért ... -mondta Zayn.

Ne félj,itt vagyok!-5. fejezet

Sziasztok! Itt az új rész,ami kicsit melankónikus lett. De ne haragudjatok,mostanában ilyen a kedvem. Az előző fejezethez szomorúan láttam hogy nem kaptam olyan sok kommentet,de azért remélem szeretitek azt amit irok:) Nem lett hosszú mert 2 óra alatt hoztam össze,mert nem volt soha időm,se ihletem,de remélem tetszik:) Miközben irtam ezt a fejezetet 2 dalt hallgattam. Szerintem így a legjobb ezt a rész olvasni. Itt a két zene: http://www.youtube.com/watch?v=MrL7NiiQTHI
               http://www.youtube.com/watch?v=a2RA0vsZXf8

Jó olvasást,és komikat ... lécci:) xx

-Zayn ... -mondtam halkan. Most mi van?!
Hirtelen Zayn erős kezeivel megragadta a csuklóm,és szorítása egyre jobban fájt.
-Camilla,elmegyünk.-mondta mogorván a kezemet elkezdte húzni de én nem mozdultam.
-Gyere!-kiabált rám. Arcát elboritotta düh,eddig még soha nem láttam ilyennek. Egyre jobban elkezdtem félni tőle,lassan látásom egyre jobban fátyolosodott a könnyeimtől,de Harold mellém állt és erőszakosan lehúzta Zayn kezét rólam.
-Zayn. Maradjatok. Te is tudod hogy itt vagytok a legnagyobb biztonságban. Főleg Camilla.-szólalt meg Harold mellettem. Köszönetképp rámosolyogtam mire bólintott eggyet.
-Zayn ... kérlek.-mondta halkan,de a könnyeim továbbra is folytak le az arcomon. Zayn odalépett hozzám,nagy és erős kezével megérintette arcom,és letörölte a hulló könnyeim.
-Legyen.-mondta,de tudtam hogy nem önszántából teszi.
-Köszönöm. - néztem fel rá,egyenesen a gyönyörű barna szemébe,ami biztonságot sugárzott ahánnyszor csak belepillantottam.
*2 nappal később*
-Azt egy kicsit jobbra!-mondtam a nappaliban álló két srácnak akik egy nagy kanapét cipeltek. - Nem,nem,nem kicsit balra!
-Camilla!-szóltak rám egyszerre.
-Mivan?! - néztem furán rájuk. - Ott! Ott pont jó!
A fiúk megkönnyebbülve letették a kanapét és odajöttek mellém hogy megszemlélhessék az általam berendezett új nappalit.
-Na milyen?-néztem hol Haroldra hol Zaynre. Mindketten elmosolyodtak.
-Édesanyánk régen ugyanígy rendezte be,ugyanezzel az elképzeléssel.-mosolygott Harold rám,majd Zaynre nézett és hirtelen eltűnt az aranyos mosolya az arcáról.
Na igen. Hiába laknak együtt nem beszélnek egymással. Zayn a napjai nagy részét a szobájában tölti,bezárkózva. Harold pedig szinte csak velem van. Ugy érzem nem szereti a magányt.
Zayn elrohant a szobájába,Harold pedig szintúgy.
Leültem a kanapéra, bekapcsoltam a zenelejátszóm,és fülhallgatón keresztül hallgattam a Nothing Like Us-t. Elveszve érzem magam. Zayn teljesen magába van fordulva. Alig beszél beszél velem,és nem mond el semmit. De ugy akar ráncigálni mint egy játék babát. Nem! Ez igy nem mehet tovább! Azonnal tisztázni akarok mindent!
-Zayn!Zayn nyisd ki!-dörömböltem az ajtaján. Semmi.- Zayn kérlek ... szeretném ha beszélnénk. Fülemet az ajtójára tettem hogy halljak valamit. Még mindig semmi.
-Figyelj. Nem tudom mi ez az egész. Nem tudom mi történt 100 éve. Nem tudom mit érzel. Nem tudok semmit. De azt tudom hogy bármi is történt ne félj elmondani. Látom ahogy szenvedsz és felőröl ez az egész. Bízz bennem. Miután megismertelek az életem 360° -os fordulatot vett,és te voltál és vagy akira számíthatok. Ne lökj el magadtól folyton mikor sor kerülne arra hogy egy kicsit is jobban beléd lássak. Én nem akarom megérteni a világod,csak azt hogy ne taszíts ki belőle. Kérlek .... Zayn ... -dőltem neki az ajtajának. Könnyeim sorba hulltak le a földre. Nem tudtam mi tévő legyek. Nem fogom leélni az életem így.
Bármennyire is akartam elfolytani a könnyeim,hangos zokogásba kezdtem.
Már épp elindultam az ajtajától mikor az kinyílott. Lassan megfordultam,és megpillantottam Zayn-t az ajtóban. Szemei csillogtak ... de most a könnyektől.
-Zayn ... én ... -kezdtem bele,de a hangom elcsuklott.
Zayn megfogta a kezem és behúzott a szobájába. Hatalmas volt. Kevés bútor de épp megfelelő. Leült velem szemben az ágyára.
-Zayn. Én nem akarom eröltetni hogy elmond. Csak azt hogy bízz bennem.-mondtam,miközben az ágy fehérneműjét szorongattam.
Zayn észrevette az idegességem. Lágyan a megfogta a kezem,és lassan elengedtem a fehér takarót. Érintésébe szinte beleborzongtam. Szinte áramütésszerüen áthaladt minden porcikámon ez az érzés. Libabőrös lettem,és a lábam elkezdett remegni.
- De lehet hogy velem van a baj ... -mondtam halkan.
-Nem. Ez eszedbe ne jusson! Nem veled van a baj. Egyszerűen csak félek elmondani neked. Ha megtudnád hogy valójában ki is vagyok. Megriadnál. De nem akarom hogy félj tőlem. Félek hogy itt hagynál,és valami hülyeséget tennél. Téged soha nem tudnálak bántani..-mondta,de minden eggyes szó nagyon nehezen jött ki a száján. A földet bámulta.
Két kezemmel megfogtam az arcát és felém forditottam. Mélyen a barna szemeibe néztem.
- Ne félj elmondani! - néztem rá,de újra elforditotta az arcát. - Zayn. Nézz rám! Itt vagyok látod? Nem megyek el. Itt vagyok!
Zayn újra rám nézett. Láttam ahogy küszköd azzal hogy akár egy hang is kijöjjön a száján.
- Az egész akkor kezdődött.-kezdte.- mikor én és a családom vámpírrá változtunk. Volt egy barátnőm. Perrie-nek hivták. Senkit nem szerettem annyira ezen a földön mint őt. Mikor vámpír lettem,ugy éreztem el kell neki mondanom. De ő megijedt tőlem. Elkezdett rohanni,én pedig rögtön utolértem. Megpróbáltam meggyőzni hogy ez nem változtat semmin,de ő továbbra is zihálva lihegett. Segítségért kiáltott,de én befogtam a száját. Hirtelen pofon vágott. Mivel még új vámpír voltam az érzéseim nem tudtam kezelni. Elöntött a harag. Megharaptam a nyakánál,és nem tudtam megállni. Minden csepp vért kiszívtam belőle. Meg .. -akadt el a hangja. - Megöltem. Nem tudtam felfogni hogy ezt tettem. Anyámat hibáztattam,amiért ezt tette velem. Őt okoltam Perrie halála miatt. Minden porcikámat a harag irányitotta. Anyám a konyhába volt. Nem voltam magamnál. A harag vezetett. Háttal állt nekem. Ahogy megfordult,a szívébe döftem a karót. Teste lehullott a földre. Én pedig összetörtem. Zokogva rogytam a földre anyám holtteste mellé. - itt elakadt a hangja. Megszoritottam a kezét,majd folytatta: -Apám és a fivéreim akkor jöttek haza a vadászatból. Engem ott találtak zokogva a konyha közepén anyám holtteste mellett.

Apám dühbe gurult. Liam,az egyik fivérem eszmélt fel legelőször. Odajött hozzám és halkan azt mondta : - Jobb ha most elmész innen! Apám képes rá és megöl.
Hallgattam rá. Elrohantam a konyhából,egyenesen a sötét erdőbe. Pár napig ott maradtam majd újból a házunk felé jártam. Hallottam ahogy apám a fivéreimmel kiabál,ők pedig egymással. Tönkretettem a családunkat.. - könnyei lassan folytak le gyönyörű fehér bőrén.
Nem tudtam mit szóljak. Egyrészről megijedtem. Zayn úgy tűnik nehezen viseli a vámpírságot. De bíztam benne. Tudom hogy nem ártana nekem.
- Most félsz tőlem igaz?-nézett rám a könnyes szemeivel.- Ezért nem akartam elmondani. Most félsz tőlem.
-Nem. Nem félek.-szoritottam egyre erősebben a kezét.- Nézz a szemembe! Látod,itt vagyok! Tudom hogy nem fogsz bántani. mert bízom benned ..

Család - 4. fejezet

Sziasztok! Itt a 4.fejezet,ami nem lett hosszú mert a suli miatt semmi időm sincs irni,és gyors mikor hétvégén volt pár szabad órám ennyit sikerült összehozni. Lehet hogy vannak benne elírások stb,de telorol irtam, ne haragudjatok. Minden eggyes kommentelőnek iszonyatosan köszönöm! Nem tudom elmondani mennyire jól esik! És továbbra is várom őket,mert az ösztönzés számomra! Köszönöm! Jó olvasást! xx

*1 órával később*
-Harold. Szerinted Zayn visszajön?-kérdeztem a mellettem ülő fürtös haju vámpírtól,aki csak meredt maga elé. Ahogy megszólaltam rögtön felém kapta a fejét,majd halványan elmosolyodott.
- Ha nem másért,érted visszajön.
Az aggodalmam a tetőfokára emelkedett. Zayn elrohant. Nem válaszolt. Itt hagyott,és kérdéses hogy visszajön-e.
Senki nem mondott semmit. 'Megölte az anyánkat'. Nem. Nem. Az lehetetlen. Zayn sosem tenne ilyet! Ugye ... ?
- Ha már így összehozott a sors minket,beszélj kicsit magadról. - kacsintott rám Harold.
Naná,én meséljek magamról,de ők egy árva szót sem szólnak semmiről.
-Mit akarsz tudni?-kérdeztem végül.
-A szüleid hogy fogadták ezt? Vagy eggyeltalán tudnak róla?-célzott a vámpírságra.
-Nem,nem tudják. Vagyis tudja.
Harold kérdőn nézett rám.
-Egészen eddig az édesanyámmal éltem körülbelül 6 éves korom óta. Reggel egyszer arra keltem hogy apa nincs sehol. Felkutattam a házunk minden kis zugát,még a 'titkos búvóhelyünkön' is kerestem,ahova mindig bebújtunk ha éppen takarítani kellett vagy ha éppen eltörtük anyu kedvenc vázáját.-a kép elöttem volt,elmosolyodtam.- Anyu rájött hogy jobb ha elmondja kerek-perec mi történt. Édesapámat elhívták a hadseregbe. Kötelessége volt elmenni. Éjszaka mikor indult,bejött hozzám és adott egy puszit a homlokomra. Anya szerint. Én aludtam. És ha felkeltem volna el tudtam volna köszönni,de apa szándékosan így köszönt el. Nem akarta hogy átéljem a 'könnyes búcsút'.
-És azóta jelentkezett?-kérdezte Harold.
-Nem. Azóta nem tudunk róla semmit.-a mondat végén elcsuklott a hangom. Nem akartam sírni, de az érzelmek eluralkodtak rajtam.
Harold megfogta a kezem majd megszoritotta. Egy bátorító pillantást vetett rám,amolyan 'hé,én itt vagyok neked ne sírj' pillantás volt.
- Mikor átváltoztam egy levelet irtam anyának. Azt irtam hogy elutaztam a Kanadai nagyszüleimhez. Nem akartam hogy azt higgye engem is elveszített. Zayn szerint ha már megtanultam kezelni az éhségem meglátogathatom,de egyedül nem maradhatok. Zaynnel kell maradnom.Rá kell bíznom ez életem egy darabig.
-Értem.-szólalt meg Harold,amit hosszas csend követett.
A egyre több beszívott por egyre jobban irritálta az orrom. Elkezdtem fulladozni. Hülye allergia.
-Jól vagy? - kérdezte Harold rémült arccal.
-Csak az allergia. Szerintem ki kéne takarítani.-nevettem el magam,és ahogy körbenéztem nem lesz egy könnyű menet,hisz körülbelül szerintem 100 éve nem járt itt senki.
Harold fintorra húzta az arcát. Igen,valószínű ő sem szeret takarítani.
-Gyerünk.-húztam fel a kanapéról,mire hangosan sóhajtott eggyet,majd elmosolyodott.
***
Miközben a kandalló feletti szekrényt törölgettem észrevettem egy képet ami eltört. Finoman letöröltem róla a port hogy lássam mi van rajta. Egy család volt. Egy édesanya,egy édesapa és 5 hasonló korú kisfiú. Kettőt rögtön felismertem közülük. Haroldott a bal oldalon akit a kis gödröcskéi és tipikus arcvonásaról ismertem fel, és egy gyönyörű csillogó sötét szempárt amit soha nem tudnék összetéveszteni. Zayn volt az. Édesanyja jobb oldalán állt, a kezét fogva és önfeledt mosollyal bámult felém. Mellette három kigyerek állt. Az egyik Zayn kezét fogta. Szőke haja,és gyönyörű tengerkék szeme nem volt hasonlítható senkiéhez.Szeméből áradt a szeretet és a jóság.Kékszem mellett egy rövid tüsis hajú kisfiú állt. Ő volt a legjobban kiöltözve a fiúk közül,és ő volt az aki ott állt középen és izgatottan nézett előre. Gondolom fontosnak érezte ezt a fotót.Nem ugy mint a mellette nevető világos barna hajú aki feltehetően valami vicces dolgot mondott.Mellette feltehetően az édesapjuk. Ahogy elnéztem mindegyik kisgyerekük örökölt valamit tőle. Harold a fürtös haját,Zayn a csillogó szempárt, a kékszemű a szinre sugárzó jóságot,a rövid hajú az arcvonulatait, a nevető pedig a mosolyát.
Gondolataimat Harold szakította félbe mikor elém rakott egy poharat,félig negtöltve valami erős szagú itallal.
-Harold ... én nem iszok alkoholt. Nem szeretem túlzottan. És anyu se nagyon engedi hogy igyak.
-Cam, 18 vagy. Komolyan milyen volt neked a 18. születésnapi bulid?! Idd csak meg!-kacsintott rám, gödröcskéi újra megjelentek.
Lassan felemeltem a poharat és beleszagoltam. Vodka. Méghozzá jó erős. A szaga szinte marta az orrom.
-Egy húzásra!-kiáltott fel Harold. Én amolyan 'Megőrültél?!' pillantást vetettem felé,de végülis belementem. Egyszer élünk ...
Mindent egy húzásra megittam. Először nem éreztem sok mindent,majd hirtelen az alkohol elkezdte marni a nyelőcsövem.
-Harold meg akarsz ölni?!-kérdeztem köhögve. Mikor múlik el már ez az égető érzés?!
-Látom nem vagy hozzászokva az alkoholhoz. Hidd el ha velem élsz megszokod.-nevette el magát. Persze biztos nagyon vicces látvány lehettem. Ha-ha.
Észrevette a képet amit az előbb nézegettem. Arcáról eltüntek a a boldog arcvonulatok. Komorrá,de inkább szomorúvá váltak. Elvette a képet,majd hosszú percekig bámulta. Láttam ahogy egy könny folyik le az arcán. Hosszas csönd után megszólaltam:
-Harold. A többi testvéreddel mi lett?-kérdeztem halkan,mert nem voltam biztos benne hogy jó döntés-e felhozni,de furdalt a kiváncsiság.
-Nem tudom. Legalább 90 éve nem láttam őket. Nem tudom mi van velük. Mióta szétváltunk ... - láttam hogy nem szívesen beszél erről. Ugy gondoltam szavak helyett többet ér egy ölelés. Szorosan megöleltem,és hosszas percekig így álltunk amíg egy ajtó becsapódására lettünk figyelmesek. Remülten öszezörrentem,és Harold felé pillantottam.
Hallottuk ahogy a halk lépések egyre felerősödnek és a szoba felé tartanak. Odabújtam Haroldhoz.
Az ajtóban Zayn jelent meg. Fel sem eszméltem szinte de rögtön odarohantam hozzá és átöleltem. Ő mozdulatlan maradt.
-Zayn,nagyon aggódtam érted. Azt hittem vissza se jössz.
Zayn lassú mozdulattal felém fordult,és mélyen a szemembe nézett.
-Téged soha nem hagylak el. Amíg úgy érzed szükséged van rám,itt leszek. Ha már nem,elengedlek.-mondta mély,rekedt hangon.
Meg akartam szólalni de egy hang se jött ki a számon.
Harold és Zayn folyamatosan méregették egymást,szúrós tekintetükkel.
-Zayn ...-szólaltam meg. Most mi van?!

Üdv,Lakótárs! - 3.fejezet

Sziasztok! Itt a 3.fejezet,ami ugy gondolom nem lett olyan jó a többihez képest,de sietnem kellett hogy végezzek mára,és ihletem se nagyon volt. De amit megígértem betartom,és hoztam is a 3.-at!:) Jó olvasást!:) Komikat továbbra is szívesen fogadok,és köszönöm azoknak akik eddig irtak mert hihetetlenül jól esett,és ösztönző volt,hogy irjam tovább. Köszönöm! xx

*2 héttel később*


-Elmondod végre hogy hova is megyünk?-kérdeztem Zayntől,miközben már vagy 2 órája sétáltunk-másztunk az erdőben.
Éppen lehajoltam hogy neki ne menjek egy faágnak,mikor hirtelen Zaynbe ütköztem. Felnéztem.
Szemei mint mindig gyönyörűen csillogtak,borostái kiemelték férfiasságát. Halványan elmosolyodott.
- Ne legyél ennyire kiváncsi.
Egy bizonyos pontig vonzó volt ez a titokzatossága,de egy ponton ugy éreztem hogy ez már idegesít. Tény 2 hete ismerem csupán,de ezalatt vele ettem,aludtam,éltem. Ő az eggyetlen ember akire számíthatok,hisz ő változtatott át. Ha elhagynám nem tudom mi történne velem. Talán egy gyilkológép lennék. De Zayn megtanította hogy hogyan fékezzem meg a vér utáni vágyam. Mert szerinte így könnyebb lesz nekem. De mégis  ugy érzem nem bízik bennem.
Zayn továbbindult.
Hezitáltam egy darabig hogy kezdjek - e lázadni,és nem megyek tovább,de az nem az én műfajom azt hiszem,ezért utána indultam.
Zayn egész úton hallgatott. Nagyon sokszor ilyen. Néha ugy érzem neki van egy külön világa. Egy belső világ. Amibe senki sem láthat bele,csak ő. Ez a saját világa.
Egyre jobban kezdtem fáradt lenni. Hiába vagyok vámpír, a lustaságom megmaradt.
Levegő vételem felgyorsult,csak ugy kapkodtam a levegőért. Ezt Zayn és meghallotta aki min. 10 m-re előttem járt. Vámpírgyorsasággal mellettem termett,és támogatva megfogta a derekam.
-Jól vagy?
Szeme tele volt aggódalommal és kétségbeeséssel.
-Igen persze,csak kicsit elszédültem és fáradt vagyok.-mosolyogtam rá hogy megnyugodjon.
Hirtelen felkapott a kezébe.
-Mit művelsz?
Nem szólt semmit,csal villantott egyet a 'szexi vagyok és tudom magamról' vigyorából.
Zayn a karjában vitt egész úton,fel a hegyen,le a hegyen.
Ahogy a kezeimet átkulcsoltam a nyakánál észrevettem a vállán egy tetoválást.
Egy 5 ágú csillagot ábrázolt egy körben.
-Neked van tetkód?
Zayn hirtelen felém kapta a fejét,majd a tetoválására.
-Nem fontos.-válaszolt nagyon bőbeszédűen.
Kis idő múlva Zayn letett a karjaiból,és ezt mondta:
-Megjöttünk.
Furcsán körbenéztem ugyanis nem láttam semmit fán és egy hosszú sövényen kívül.
Zayn észrevette hogy kissé összezavarodtam ezért elindult a sövény felé.
Szét tépte erős kajaival a levelek szárait,és egy kilincs jelent meg. Zayn benyitott.
-Csak utánad.-kacsintott rám. Naná hogy fogalmam sincs hol vagyunk,de azért engem küld be legelőször.
Összeszedve minden bátorságom beléptem a hatalmas kapun.
Egy ház.
Egy óriási régi,öreg  ház volt előttem. Körülötte fák övezték,és a terület akkora volt hogy még 2 ház is elfért volna.
-Hol vagyunk?-kérdeztem Zayntől tátott szájjal. Gyönyörű volt a látvány.
-Üdvözöllek az otthonunkban!
-Ez a mi otthonunk?! Ez?! Úristen,ez meseszép!-gyönyörködtem a látványban továbbra is,amiben Zayn meglehetősen jól festett.
Látta hogy habozok egy kicsit hogy mos induljak-e el vagy sem.
Összefonta az ujjainkat és elindult. Én pedig utána.

***

-Na hogy tetszik?
-Meseszép!-néztem körbe az óriási nappaliban ahol csupán egy fóliával letakart kanapé volt,előtte pedig egy kandalló. Zayn a maga lazaságával levette a fóliát a kanapéról,mire óriási porfelhő keletkezett. Mindketten köhögni kezdtünk.
-Azt hiszem itt nem árt egy alapos takarítás.-mondtam nevetve,mire Zayn egyetértően beleegyezett.
-Gondoskodom róla.-kacsintott rám.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Itt ez a nagy ház. Zayn valószínűen már ismeri. De én nem. Ekkora házban elveszni is tudnék. Zayn mindent végig szemlélt alaposan. Voltak dolgok amiknél elmosolyodott és voltak olyanok aminél komoly lett.Volt egy olyan érzésem hogy számára ez a hely nem idegen.
-Zayn ... éhes vagyok.
Zayn nem szólt semmit,egyenesen az ajtó felé indult.
-Most hova mész? Ne hagyj itt!
-Fogok egy kis vacsit,addig nézz körbe.-villantotta meg a fehér fogsorát.
Hát jó. Ez csak egy öreg ház. Semmi más.
Körbejártam a házat,kivéve a legszélső szobát, a konyhát.
Félve,de benyitottam. Egy embert pillantottam meg. Hirtelen becsaptam az ajtót. Már képzelgek is?!
Az a valaki kinyitotta az ajtót.
Egy fiú volt. Barna,göndör fürtjei kisfiússá,de mégis vonzóvá tette. Halványan elmosolyodott. Gödröcskék jelentek meg ez arcán,amitől igazán édes lett. Fehér bőre volt .. és piros szemei. Tehát egy vámpír. Ez megijesztett. Zaynen kívűl senkivel se találkoztam.
-Hát te?-mosolygott rám.
-Ö-ö-ö elnézést én-én nem tudom mi van,és most hogy van ez és te jó ég mit keresünk mi itt.-hadartam össze-vissza,mire elnevette magát. naná hogy vicces lehettem.
-Gyere,kérsz?-lóbálgatott előttem egy vér tasakot. Ezek szerint ő is észrevette hogy olyan vagyok mint ő. Bólintottam. Éhségem egyre nagyobb volt,ezért rögtön kikaptam a kezéből és ízlelni kezdtem a vért.
Emberi vér. Az átváltozásom óta nem ittam ilyet.
-Ki vagy te?-kérdeztem a fürtös fiútól mikor már minden csepp vért megittam.
-Haroldnak hívnak. Kit ismerhetek meg a te személyedben?
Jó döntés lenne elmondani? Nem tudom. Zayn hol vagy már?!
-Camilla.-mondtam nagyon halkan.
-Szóval Camilla,hogy kerülsz ide?-kérdezte,majd szóra nyitottam a szám,de hirtelen valaki benyitott.
-Zayn!-tört ki belőlem.
Zayn rám nézett,majd Haroldra. Elkerekedett a szeme,hirtelen düh borította el minden porcikáját. Harold hasonlóképp volt.
Hirtelen egymásnak estek. A szék amin Harold ült összetört alattuk. A földön fetrengtek. Mindkettőjük erős volt.
-Álljatok le! - próbáltam szétválasztani őket.- Zayn! Zayn nézz a szemembe!
Zayn felém kapta a fejét és mélyen a szemembe nézett. Szorítása gyengült,levegő vétele lelassult.
Közéjük álltam.
-Oké,elmondanátok hogy ez mi volt?! Honnan ismeritek eggyeltalán egymást?! És miért akartátok porrá verni a másikat?!-kiabáltam miközben vagy Zaynre néztem aki a földet bámulta,vagy Haroldra aki még mindig dühösen figyelte Zayn minden apró mozdulatát.
Nem válaszoltak. Majd hirtelen Harold megszólalt:
-Mi van tesó,neki nem mondod meg milyen is vagy igazából?-jelentek meg a gödröcskéi. Fürtjei most belelógtak a szemei,majd egy mozdulattal megrázta őket hogy helyreálljanak.
Kérdőn néztem Zaynre. Miről beszél?
-Zayn ... -néztem óvatosan rá.
-Camilla ez nem rád tartozik! Menj a halllba! - utasított Zayn.
-Nem nem megyek! Az előbb majdnem megöltétek egymást! Várjunk csak. Mit mondtál az előbb?-néztem Haroldra.-Hogy tesó? Ti testvérek vagytok?!
Hiába néztem Zaynre,nem mert a szemembe nézni.
-Zayn kérlek,bízz bennem. Nekem bíznom kell benned,és bízok is! Kérlek,Zayn. Ne lökj el minden kis titoknál. ne kezelj ugy mint ha nekem semmiről nem kellene tudom. Kérlek.
-Harry a testvérem. És rajta kívül még 3 testvérem is van..-mondtam halkan,de a szemembe még mindig nem nézett.
-De-de-de .. ha testvérek vagytok miért akartad megölni? És miért nem együtt éltek?-néztem kettejükre.
Mindketten hallgattak.
-Mondjátok el! Kérlek!-kiabáltam mindkettejükre. Szememből lassan könnyen folytak le. Ugy érzem tudnom kell mi van itt.
-Megölte az anyánkat.-szólalt meg Harold bosszúsan,Zaynt méregetve.
-Tessék?!-néztem kikerekedett szemekkel Haroldra.

Tudd meg mi vagy ... - 2. fejezet

Haliii!:) Meghoztam az új részt! Hát próbáltam hosszabbat irni,de nem tudom mennyire sikerült,és valószínű csak hétvégente hozok új részeke mert napközben nem érek rá,de azért remélem olvasni fogjátok:) Itt a 2.fejezet,jó olvasást:)

*másnap kora hajnalban*
Egyszer csak kipattantak a szemeim. Nem tudtam hol vagyok,mi van velem,és hogy mit történt tegnap.
Ijedtem rögtön felültem.
Egy erdő tárult ki előttem,ami ismerős volt. Kiskoromban a cserkész csapatommal mindig itt táboroztunk.
Fejem iszonyatosan lüktetett,és majd megfagytam.
-Hol a francba vagyok .. ?-szólaltam meg.
Körbefordultam,és egy sötét alakot láttam,aki a fának dőlve,keresztbe tett kézzel engem bámult.
Nem láttam az arcát,de mikor elmosolyodott fehér fogai szinte kivilágítottak a sötétből ami körülötte volt.
De nekem ez az alak ismerős volt ...
-Uramisten!-ismertem fel.- kérlek ne-ne-ne bánts! - próbáltam feltápászkodni a nyirkos talajról,de ahogy függőlegesbe helyeztem magam a világ elkezdett forogni velem.
Egy erős kar hirtelen megszoritotta a kezem,én pedig szinte belezuhantam a karjaiba.
Látásom ismét elhomályosult,de felnéztem és egy fiú arcot pillantottam meg.
-Ho-ho-hoo! Szivi,ne ájulj el!-szólalt meg az ismeretlen és most már tudom hogy ismeretlen srác. Hangja gyönyörű mély volt,úgy éreztem hogy nem fáj egy porcikám se,mintha megszüntette volt minden fájdalmam , és szinte simogatott volna a hangjával.
Összeszedve minden erőm próbáltam megtartani magam segítség nélkül.
Nagy nehezen eltápászkodtam a fához ahol az előbb a ismeretlen srác állt,és leültem a fa tövébe.
Fejem lassan kitisztult,látásom élesedett,és a világ se forgott már körülöttem.
Előttem egy magas fekete hajú fiú állt. Sötét barna szemei csak ugy csillogtak,arca fehér ruházata komor volt. Ha éppenséggel nem féltem volna azt mondtam volna hogy elég egy vonzó látvány volt.
-Ki .. ki .. ki vagy te?-mély levegőt vettem és kérdeztem meg tőle,mire mosolyra húzta a száját.
Nem válaszolt csak bámult rám és vigyorgott. Ez feldühített.
-Ki vagy te?!-kérdeztem már erőteljesebb hangon.- És mit tettél velem?!
Eltűnt a mosoly az arcáról,és megindult felém,és leguggolt elém.
Kezeim és lábaim reszkettek,féltem hogy újra bántani fog.
Gyönyörű sötét szemei még mindig rám szegeződtek,és annyira vibráló volt a tekintete hogy képtelen voltam levenni róla a szemem. Annyira igéző szemei voltak ...
Kezével felém nyúlt és a hajam a fülem mögé tűrte.
-Tessék.-nyújtott felém a másik kezével egy vér tasakot.
-Mi ez? Nem vesztettem vért tudtommal. Bár nem mintha sokra emlékeznék a tegnapi napról.-néztem furán arra a tasakra,mire a srác letépte a tetejét a fogaival. Arcán vércseppek jelentek meg,ami még ijesztőbbé,de egyben vonzóbbá is tette.
A vér illata megcsapta az orrom. Annyira édesnek tűnt. Ugy éreztem nem birom ki ha nem iszok belőle. Akartam.
Hirtelen lendülettel elvettem a kezéből és inni kezdtem.
Éreztem a vér ízét,ami olyan édesnek tűnt mint eddig még semmi. Ugy éreztem nem vágyom másra. Csak vérre.
Azon kaptam a fejem hogy megittam az egész tasakkal. Megkönnyebülten ledobtam magam mellé az üres tasakot. Ugy éreztem máris jobban vagyok.
Ezután tudatosult bennem mit tettem.
Arcomra a kétségbeesés ült,nem tudtam miért tettem ezt.
Levegőért kapkodtam.
-Nyugodj meg.-szólalt meg a srác aki neve még mindig kérdés volt.- ez az átalakulásod része.
Mégis milyen átalakulásom?! Mire beszél ez?!
Szinte mintha a gondolataimban olvasott volna,választ adott.
-Vámpír vagy. Éppen átalakulsz.-mondtam még mélyebb és rekedt hangon.
Hirtelen fel sem fogtam a szavait. Vámpírok nem léteznek!
Agyamon több ezernyi gondolat futott át hogy miért nem lehet ez igaz.
De eszembe jutott hogy 1 perccel ezelőtt mit tettem.
Ez az egy ok feldöntötte minden gondolatmenetemet.
Hirtelen óriási düh fogott el. Ő tette ezt velem.
-Te..te..te tetted ezt velem!-vettem egyre hangosabbra a hangom.
Éreztem ahogy a vérem felforr,ez ereim kidüllednek,és mindjárt felrobbanok a dühtől.
Felpattantam és hirtelen gyorsasággal a szemben lévő fának löktem a srácot.
Egy halk au-t nyögött ki a száján,majd mikor rám nézett ahogy előtte állok és a pólóját szorongatva a fához szorítom csábosan elmosolyodott amitől egyre ingerlékenyebb lettem. Úgy éreztem hogy az erőm határtalan,és puszta kézzel megtudnám ölni.
Szemeim szinte vérben forogtak,és a srácnak lassan kezdett feltűnni hogy egyre erősebb leszek a dühtől és ez már annyira nem szórakoztató.
A mellettünk lévő bokor megrezzent. Hirtelen odakaptam a fejem,mire a srác a földre tepert és a földhöz szorítva a kezeim engem bámul.
-Szállj le rólam!-kiabáltam,és próbáltam kiszabadítani a kezem a kezei fogságából.
Nem szólt semmit,csak ismét elmosolyodott.
-Jó akkor ne szállj le rólam csak szólalj már meg!-kezdett egyre jobban idegesíteni hogy csak bámul és mosolyog.
-Zayn. Zayn Freegard.-szólalt meg halkan.