Vadászat - 8.fejezet

 Sziasztoooook! Éééés itt az új rész,nem lett hosszú,de valahogy nekem nem megy a hosszabb rész írása,bocsiii! De mielőtt elolvasnátok pár tényt megosztanák veletek. Akkor elöszőr is egy olvasóm kérdezte hogy ki ez a színész nő,szóval akkor ő Lucy Hale. Másodszor láthatjátok hogy a blog új design-et kapott,amit ezúttal is köszönök hogy egy kedves lány megcsinálta a fejlécet. Szupi lett nem?:) Valamint chat ablak is lett úgyhogy chatelésre fel emberek! Én is majd sokat fogok oda írni,ha bármi kérdésetek van oda irjatok. Betettem a rendszeres olvasó modult is úgyhogy ott be lehet követni a blogot úgyhogy sssooook-sssoook követőt szeretnééék!:) Lassan elérjük a 7000 oldalmegjelenítést,és utoljára hagytam a kedvencem: a komikat! 14 komment az előző bejegyzéshez! Annyira jó volt olvasni a komijaitokat hogy tényleg nem tudom szavakba önteni! Megcélozzuk a 20 komentet?:) Légysziii*bociszemek* :) Oké,biztos azt gondoljátok mit fecsegek itt ennyit,úgyhogy nem is firtatom,olvassatok és komizzatok! :) D xx



Testem minden porcikája megfeszült.
Csak bámultam a lapot amit erősen a kezeim közt szorongattam. Féltem. Tudtam hogy ki volt az aki ezt írta. Tudtam hogy el kell menekülnöm innen. Tudtam hogy veszélyben vagyok,de nem érdekelt.
-Tudom hogy itt van!-kiabáltam a nagy semmibe.- Tudom hogy itt van és hall engem! Jöjjön elő,itt vagyok! Egyedül! És nem félek magától!
Mellkasom egyre szaporábban járt le és föl,hajamat pedig a gyengéd szelek kuszálták össze. Csak meredtem magam elé,minden végtagom megdermedt. Majd hirtelen Liam szavaira lettem figyelmes:
-Camilla?!-termedt mellettem.- Camilla hahó! - rázta a kezét előttem,majd tekintete a kezemre tévedt. A papírra. Amin a mondat állt. Rögtön megfogta mindkét karom és vámpír gyorsaságával húzott maga után,meg sem állva a nappaliig.
- Camilla tisztában vagy azzal hogy ezt ki írta?! - kérdezte idegesen Liam a szemem előtt lebegtetve a papírral. Föl és alá járt előttem miközben én a kanapén foglaltam helyet. Kezében a papírt szorongatta,és nagyokra fújtatott. A ház csendjét újonnan érkezett léptek lepték el. Liam egyre feszültebb lett ahogy meghallotta a zörejeket.
-Szia ... - kezdett bele Harold mikor belépett a szobába,de ahogy meglátott minket tudta hogy valami nincs rendben.- Mi történt?
Időközben Niall,Louis és Zayn is megérkezett.
-Add ide ... - szólt Zayn Liam-re,aki idegesen összegyűrte a lapot.- Liam add ide!
Liam Zaynnek engedelmeskedve átadta a papírt,mire Zayn próbálta a lehető legjobban kisimítani és amint ez sikerült neki arca félelmetessé vált. Eluralkodott minden vonásán a düh,szemei pedig még vörösebben égtek mint eddig valaha is. Egy elhamarkodott mozdulattal öklét egyenesen a falnak célozta. Erejétől a fal behorpadt,ami hajszál repedésekben folytatta útját. Liam-et a falnak lökte,mire ő halkan felnyögött.
- Megmondtam hogy vigyázz rá!-üvöltött Zayn. Ökölbe szorított keze remegett az idegességtől. Lassan közeledett Liam felé.
-Hé-hé tesó állj le!-mondta Niall Zayn háta mögül,de mintha meg sem hallotta volna Liam felé közeledett. Reflexszerűen Zayn elé ugrottam,hogy megakadályozzam bármire is készült. Öklére lágyan rá helyeztem a kezem.
-Nyugodj meg. Jól vagyok. Az én hibám volt,ne Liamet okold érte. Ha ő nincs lehet hogy most sem állnék itt.-súttogtam halkan neki,miközben minden fiú minket fürkészett.
-Tudtam hogy ez így nem lesz jó. Veszélyben vagy.- mondta Zayn fájdalommal telt hangon.
***
Másnap reggel az ablakomon beáradó napsugárra ébredtem fel,ahogy a szemembe süt. Lassan felemelkedtek a szemhéjaim,és erőt véve magamon felültem az ágyon és nagyokat nyújtózkodtam. A nap gyönyörűen sütött kint,a pázsit szinte csillogott a napfényben. Hallottam ahogy a madarak már felszabadultan énekelnek és élvezik a napsütést. Nagy nehezen elcsoszogtam a konyháig ahol már minden fiú itta a reggeli adagját,Zayn kivételével.
- Jó reggelt! Zayn hol van? - túrtam bele álmosan a hajamba,miközben én is kitöltöttem magamnak a reggelim.
-Még alszik.-mosolygott rám Harold,de látszott rajta hogy nincs nagy gusztusa az állati eredetű vérhez.
A fiúk körbe ülték az asztalt,csupán egy hely maradt. Louis mellett. Nem akartam bunkónak tűnni,ezért inkább megkérdeztem:
- Leülhetek?-néztem hol Louisra,hol a székre.
- Itt laksz nem?-mondta nem túl kedvesen.
Nem értettem hogy miért utál ennyire. Én nem tehetek semmiről. A múltról ...
Leültem mellé,és áhítattal kortyoltam az édes folyadékot a poharamból. Zayn lépett be morcos arccal,és azt hiszem valami jó reggelt félét dünnyögött a borostái alatt.
-Arra gondoltam hogy ma is elmehetnénk vadászni. Tök jó idő van. - szólalt meg Niall,mire minden fiú egyetértően bólintott. Zayn lazán a konyha pultnak dőlve kortyolgatta a vért,és közben az asztalnál ülő társaságot figyelte. Tekintetünk össze akadt,és hosszú percekig néztünk egymás szemébe.
-Én is megyek.-fakadtam ki,miközben még mindig Zayn gyönyörű szemben andalogtam.
Arc vonásai megfeszültek,tudtam hogy ő ezt nem támogatja.
-Camilla nem. Ez eszedbe se jusson.-mondta ki határozottan.
-De igenis eszembe jutott!-pattantam fel a székről.- Ne kezelj már ugy mint egy porcelán babát. Kérlek. Így legalább mindenki mehet,és senkinek sem kell velem maradnia. És ott pedig mind velem lennétek.-soroltam neki az érveket.
Niall,Harold és Liam egy emberként bólogattak,egyedül Louis volt az akit hidegen hagyta hogy mi lesz.
-Legyen ... -egyezett bele sóhajtva Zayn.


***

- Csak kövesd az illatot. ha megérzed lödd be hogy hol van az áldozat és kapd el.-magyarázta nekem a vadászat fortélyait.
-Rendben.-mondtam,mire Niall máris szagot fogott.- Enyém vagy a tied?-nézett rám nevetve.-Iiii,na jóó. Legyen a tied,gyakornok.
Sokáig andalogtam céltalanul az erdőben,ugyanis én semmilyen szagot nem éreztem. Szerintem Niall minimum 10 kilométeres körzetből megérzi az illatot.
Majd lassan én is megéreztem a friss vér illatát,amit szinte hallottam ahogy áramlik egy állat testében. Az illat egyre erősebb és erősebb lett ahogy közeledtem felé. Egy termetes szarva rajzolódott ki a fa mögött. Halk léptekkel elbújtam egy közeli bokor mögé,hogy onnan kitaktikázzam az áldozat elfogását. Már éppen szaladni készültem mikor valami minden erejéből oldalról belém jött és fellökött. Több métert repült a testem,majd a gravitációnak köszönhetően erősen a földhöz vágódtam. Hangos nyögés hagyta el a számat,majd hirtelen két kéz szorult a nyakam köré és erősen fojtogatni kezdett. Szemeim hirtelen kipattantak,de nem láttam mást csak egy barna haj zuhatagot felettem. Próbáltam magam kimenteni alóla,de sokkal erősebb volt nálam. A lány mérgesen hörgött miközben egyre szorosabban ragadta meg a nyakam,én pedig már alig kaptam levegőt,de a lány teste hirtelen lerepült az enyémről,én pedig újra levegőhöz juthattam. Teste pár méterre volt az enyémtől. Nyakamat tapogatva felültem hogy jobban szem ügyre vehessem mi történt. Louis volt az. Elindult a lány fele,kezében egy éles,vaskos fa darabbal,amit éppen a lányba akarta döfni. Minden erőmmel és gyorsaságommal azon voltam hogy megállíthassam őt ebben. megragadtam erős karját,és kikényszerítettem belőle a vaskos fa darabot.
-Ne!-kiabáltam rá,nem akartam hogy megölje,hisz azt se tudtuk ki ez.
Louis a szemét forgatva megfordult és a legközelebbi fa tövének dőlt és onnan nézte tovább a jelenetünket. A lány vergődése lassan elhalt,,teste megnyugodott. Leültem mellé,gyengéden megfogtam a hátát hogy felsegítsem. Ahogy hozzáértem a lány idegesen arrébb kúszott tőlem,és éles fogait rám meresztette. Szóval ő is  egy közölünk. Ő is egy vámpír.
-Ne nyúlj hozzám!-förmedt rám,szemében pedig a félelem tükröződött.
-Ne félj!-mosolyogtam rá,és utána nyúltam. Bambán nézte a kinyújtott kézfejem,majd felnézett újra az arcomra.
Térdeit felhúzta a mellkasához,és szorosan összegömbölyödött,hallottam ahogy a szíve szaporán ver,lélegzet vétele pedig egyre gyorsabb.
-Hogy hívnak?-kérdeztem tőle,de kezem visszahúztam,mert láttam hogy még mindig fél tőlem.
-Melody. Darwin. Melody Darwin.- mondta makogva.
Hirtelen a többi fiú jelent meg Louis mögött,és mind kíváncsi tekintettel fürkésztek minket. Egyedül Zayn volt az aki semmi érzelmet nem tükrözött az arcán,csak határozott léptekkel elindult felénk. Megragadta a karom,és felhúzott hogy jobban szem ügyre vehessen.
-Elment az eszed. Menj innen.-szidott le,és elkezdett húzni a fiúk fele,mire én csak kirántottam a karom az erős ujjai közül és visszarohantam,és leültem mellé.
-Melody. Értem. Hogy kerülsz ide?-fogtam meg végül a kezeit amik szüntelenül remegtek.
-Én.. én .. nem akartam ... ne .. ne ... haragudj. Nem akartalak megölni ... csak ... csak féltem hogy visszatért...-ajkai a kezeihez hasonlóan remegtek,hangja pedig rekedt volt.
-Ki tért vissza?-kérdeztem tőle halkan,de nem akartam túl tolakodó lenni.
-Maga az ördög. Ő tette ezt velem. Miatta lettem az ami vagyok. Miatta lettem vámpír ... - jelentek meg a könnyek a szemein.
Ránéztem a fiúkra. Mind jól tudtuk ki tette ezt ...