Üdv,Lakótárs! - 3.fejezet

Sziasztok! Itt a 3.fejezet,ami ugy gondolom nem lett olyan jó a többihez képest,de sietnem kellett hogy végezzek mára,és ihletem se nagyon volt. De amit megígértem betartom,és hoztam is a 3.-at!:) Jó olvasást!:) Komikat továbbra is szívesen fogadok,és köszönöm azoknak akik eddig irtak mert hihetetlenül jól esett,és ösztönző volt,hogy irjam tovább. Köszönöm! xx

*2 héttel később*


-Elmondod végre hogy hova is megyünk?-kérdeztem Zayntől,miközben már vagy 2 órája sétáltunk-másztunk az erdőben.
Éppen lehajoltam hogy neki ne menjek egy faágnak,mikor hirtelen Zaynbe ütköztem. Felnéztem.
Szemei mint mindig gyönyörűen csillogtak,borostái kiemelték férfiasságát. Halványan elmosolyodott.
- Ne legyél ennyire kiváncsi.
Egy bizonyos pontig vonzó volt ez a titokzatossága,de egy ponton ugy éreztem hogy ez már idegesít. Tény 2 hete ismerem csupán,de ezalatt vele ettem,aludtam,éltem. Ő az eggyetlen ember akire számíthatok,hisz ő változtatott át. Ha elhagynám nem tudom mi történne velem. Talán egy gyilkológép lennék. De Zayn megtanította hogy hogyan fékezzem meg a vér utáni vágyam. Mert szerinte így könnyebb lesz nekem. De mégis  ugy érzem nem bízik bennem.
Zayn továbbindult.
Hezitáltam egy darabig hogy kezdjek - e lázadni,és nem megyek tovább,de az nem az én műfajom azt hiszem,ezért utána indultam.
Zayn egész úton hallgatott. Nagyon sokszor ilyen. Néha ugy érzem neki van egy külön világa. Egy belső világ. Amibe senki sem láthat bele,csak ő. Ez a saját világa.
Egyre jobban kezdtem fáradt lenni. Hiába vagyok vámpír, a lustaságom megmaradt.
Levegő vételem felgyorsult,csak ugy kapkodtam a levegőért. Ezt Zayn és meghallotta aki min. 10 m-re előttem járt. Vámpírgyorsasággal mellettem termett,és támogatva megfogta a derekam.
-Jól vagy?
Szeme tele volt aggódalommal és kétségbeeséssel.
-Igen persze,csak kicsit elszédültem és fáradt vagyok.-mosolyogtam rá hogy megnyugodjon.
Hirtelen felkapott a kezébe.
-Mit művelsz?
Nem szólt semmit,csal villantott egyet a 'szexi vagyok és tudom magamról' vigyorából.
Zayn a karjában vitt egész úton,fel a hegyen,le a hegyen.
Ahogy a kezeimet átkulcsoltam a nyakánál észrevettem a vállán egy tetoválást.
Egy 5 ágú csillagot ábrázolt egy körben.
-Neked van tetkód?
Zayn hirtelen felém kapta a fejét,majd a tetoválására.
-Nem fontos.-válaszolt nagyon bőbeszédűen.
Kis idő múlva Zayn letett a karjaiból,és ezt mondta:
-Megjöttünk.
Furcsán körbenéztem ugyanis nem láttam semmit fán és egy hosszú sövényen kívül.
Zayn észrevette hogy kissé összezavarodtam ezért elindult a sövény felé.
Szét tépte erős kajaival a levelek szárait,és egy kilincs jelent meg. Zayn benyitott.
-Csak utánad.-kacsintott rám. Naná hogy fogalmam sincs hol vagyunk,de azért engem küld be legelőször.
Összeszedve minden bátorságom beléptem a hatalmas kapun.
Egy ház.
Egy óriási régi,öreg  ház volt előttem. Körülötte fák övezték,és a terület akkora volt hogy még 2 ház is elfért volna.
-Hol vagyunk?-kérdeztem Zayntől tátott szájjal. Gyönyörű volt a látvány.
-Üdvözöllek az otthonunkban!
-Ez a mi otthonunk?! Ez?! Úristen,ez meseszép!-gyönyörködtem a látványban továbbra is,amiben Zayn meglehetősen jól festett.
Látta hogy habozok egy kicsit hogy mos induljak-e el vagy sem.
Összefonta az ujjainkat és elindult. Én pedig utána.

***

-Na hogy tetszik?
-Meseszép!-néztem körbe az óriási nappaliban ahol csupán egy fóliával letakart kanapé volt,előtte pedig egy kandalló. Zayn a maga lazaságával levette a fóliát a kanapéról,mire óriási porfelhő keletkezett. Mindketten köhögni kezdtünk.
-Azt hiszem itt nem árt egy alapos takarítás.-mondtam nevetve,mire Zayn egyetértően beleegyezett.
-Gondoskodom róla.-kacsintott rám.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Itt ez a nagy ház. Zayn valószínűen már ismeri. De én nem. Ekkora házban elveszni is tudnék. Zayn mindent végig szemlélt alaposan. Voltak dolgok amiknél elmosolyodott és voltak olyanok aminél komoly lett.Volt egy olyan érzésem hogy számára ez a hely nem idegen.
-Zayn ... éhes vagyok.
Zayn nem szólt semmit,egyenesen az ajtó felé indult.
-Most hova mész? Ne hagyj itt!
-Fogok egy kis vacsit,addig nézz körbe.-villantotta meg a fehér fogsorát.
Hát jó. Ez csak egy öreg ház. Semmi más.
Körbejártam a házat,kivéve a legszélső szobát, a konyhát.
Félve,de benyitottam. Egy embert pillantottam meg. Hirtelen becsaptam az ajtót. Már képzelgek is?!
Az a valaki kinyitotta az ajtót.
Egy fiú volt. Barna,göndör fürtjei kisfiússá,de mégis vonzóvá tette. Halványan elmosolyodott. Gödröcskék jelentek meg ez arcán,amitől igazán édes lett. Fehér bőre volt .. és piros szemei. Tehát egy vámpír. Ez megijesztett. Zaynen kívűl senkivel se találkoztam.
-Hát te?-mosolygott rám.
-Ö-ö-ö elnézést én-én nem tudom mi van,és most hogy van ez és te jó ég mit keresünk mi itt.-hadartam össze-vissza,mire elnevette magát. naná hogy vicces lehettem.
-Gyere,kérsz?-lóbálgatott előttem egy vér tasakot. Ezek szerint ő is észrevette hogy olyan vagyok mint ő. Bólintottam. Éhségem egyre nagyobb volt,ezért rögtön kikaptam a kezéből és ízlelni kezdtem a vért.
Emberi vér. Az átváltozásom óta nem ittam ilyet.
-Ki vagy te?-kérdeztem a fürtös fiútól mikor már minden csepp vért megittam.
-Haroldnak hívnak. Kit ismerhetek meg a te személyedben?
Jó döntés lenne elmondani? Nem tudom. Zayn hol vagy már?!
-Camilla.-mondtam nagyon halkan.
-Szóval Camilla,hogy kerülsz ide?-kérdezte,majd szóra nyitottam a szám,de hirtelen valaki benyitott.
-Zayn!-tört ki belőlem.
Zayn rám nézett,majd Haroldra. Elkerekedett a szeme,hirtelen düh borította el minden porcikáját. Harold hasonlóképp volt.
Hirtelen egymásnak estek. A szék amin Harold ült összetört alattuk. A földön fetrengtek. Mindkettőjük erős volt.
-Álljatok le! - próbáltam szétválasztani őket.- Zayn! Zayn nézz a szemembe!
Zayn felém kapta a fejét és mélyen a szemembe nézett. Szorítása gyengült,levegő vétele lelassult.
Közéjük álltam.
-Oké,elmondanátok hogy ez mi volt?! Honnan ismeritek eggyeltalán egymást?! És miért akartátok porrá verni a másikat?!-kiabáltam miközben vagy Zaynre néztem aki a földet bámulta,vagy Haroldra aki még mindig dühösen figyelte Zayn minden apró mozdulatát.
Nem válaszoltak. Majd hirtelen Harold megszólalt:
-Mi van tesó,neki nem mondod meg milyen is vagy igazából?-jelentek meg a gödröcskéi. Fürtjei most belelógtak a szemei,majd egy mozdulattal megrázta őket hogy helyreálljanak.
Kérdőn néztem Zaynre. Miről beszél?
-Zayn ... -néztem óvatosan rá.
-Camilla ez nem rád tartozik! Menj a halllba! - utasított Zayn.
-Nem nem megyek! Az előbb majdnem megöltétek egymást! Várjunk csak. Mit mondtál az előbb?-néztem Haroldra.-Hogy tesó? Ti testvérek vagytok?!
Hiába néztem Zaynre,nem mert a szemembe nézni.
-Zayn kérlek,bízz bennem. Nekem bíznom kell benned,és bízok is! Kérlek,Zayn. Ne lökj el minden kis titoknál. ne kezelj ugy mint ha nekem semmiről nem kellene tudom. Kérlek.
-Harry a testvérem. És rajta kívül még 3 testvérem is van..-mondtam halkan,de a szemembe még mindig nem nézett.
-De-de-de .. ha testvérek vagytok miért akartad megölni? És miért nem együtt éltek?-néztem kettejükre.
Mindketten hallgattak.
-Mondjátok el! Kérlek!-kiabáltam mindkettejükre. Szememből lassan könnyen folytak le. Ugy érzem tudnom kell mi van itt.
-Megölte az anyánkat.-szólalt meg Harold bosszúsan,Zaynt méregetve.
-Tessék?!-néztem kikerekedett szemekkel Haroldra.