Figyelmeztetés - 7. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! Itt is bocsánatot kérek hogy nem túlságosan hosszú. A héten a suliban elkezdtem írni ezt a fejezetet,mire az egyik barátnőm kíváncsi volt hogy mit írok. Ő nagyon kritikus és keményen megmondja a véleményét,ezért csak sok noszogatás után adtam oda neki,és tetszett neki,és azt mondta hogy van hozzá érzékem. Elmondhatatlanul boldog voltam,és azóta komolyabban veszem ezt sokkal. És ezt nektek is köszönhetem! Lassan 5000 oldalmegjelenítés,és az előző fejezethez 12 megjegyzés! Eszméletlen! Néha örömömben ujjongtam mikor megláttam a komijaitokat! A bloghoz elkészült a blog videója is,amit ezuttal is köszönök a legjobb barátnőmnek,ide kattintva megtekinthetitek: katt . Továbbra is szeretném látni a kommenteket,mert nagyon jól esnek! Szeretek Minden Olvasót! D xx

Szerettem volna azt hinni hogy csak álmodok.
Szerettem volna azt hinni hogy ezek a szavak nem hangzottak el.
Szerettem volna azt hinni hogy ez nem történt meg.
De nem álmodok.
Ezek a szavak elhangzottak,és ez megtörtént.
Mert ez a valóság ...
Fejemben a gondolatok és eseménysorok képei versengtek,és éreztem hogy nem tudom megemészteni az előbb hallottakat. Lélegzetvételem elakadozott. Úgy éreztem hogy mindjárt megfulladok. Úgy éreztem hogy a szavak lassan elporlasztanak és egy maréknyi hamuvá válok ami lassan a földre hullik. Ajkaimat résnyire nyitottam,és szerettem volna akár egy hangot is kiadni magamból de nem sikerült. Zaynre néztem,akinek szemei lassan könnyektől lett egyre csillogóbb az átlagosnál is gyönyörűbben,mikor a kintről beáradó fény csodálatosan tükröződött rajta.
-Cam ... Camilla ... - törte meg a fájó csendet Harold.- Camilla jól vagy?
Zaynről Haroldra ugrott a tekintetem,aki némileg megnyugodott pillantást vettem rám,de a szeme sarkában még látni lehetett az aggódalmat és a kétségbeesést.
Lassú és remegő léptekkel elindultam a kanapé felé,mert a lábaim a remegéstől alig bírták eltartani a súlyom.
Mindegyik fiú engem nézett és azt várta hogy végre megszólaljak.
Harold lassú léptekkel elindult felém,és leült mellém. Kezével hátulról gyengéden átkarolt.
-Cam,figyelj. A fiúk figyelmeztetni jöttek titeket. Apánk egyik éjjel találkozott Danielle-el,Liam halandó barátnőjével,és megüzente vele nekünk hogy visszatért. Ezért el kell mennetek innen. Veszélyben vagytok. Apánk mindenre képes..-mondta Harold határozottan de mégis éreztem a hangjában a bizonytalanságot.
-Nem megyek el innen.-mondtam ki határozottan,mire mindenki ledöbbent arccal felém nézett.- Nem akarok! Nemrég ott kellett hagynom anyát akit még jó darabig nem láthatok,ott kellett hagynom a barátaim,az iskolám,mindent. Végre megszerettem ezt a házat,nem akarom ezt is elhagyni! - néztem rá Zaynre a mondatom végén.
Fájdalmas tekintettel belenézett egyenesen a szemembe. Bár láttam rajta hogy hezitál,de mégis odajött hozzám. Megállt előttem,majd leguggolt elém hogy szemünk egy vízszintbe lehessen. Harold látta hogy már nincs szükségem hogy oldalról támogasson ezért felállt és odament a többi fiú mellé. Zayn térdemen pihenő kézfejemeimet gyengéden megszorította,majd végig csak az összefonódott kezünket bámulta.
-Zayn ... kérlek.-mondtam neki halkan.
Lassan a  tekintete rám szegezödött,és mélyen a szemeimbe nézett.
-Nem tehetlek ki ekkora veszélynek...-súgta oda nekem. Hangjában még mindig érezni lehetett a kínt amit érez. Azt érzem hogy őt ez az egész jobban megviseli mint engem.
- Tudok vigyázni magamra! És különben is itt vagy te is ... és Harold ... -néztem rá Harold,mire mosolyogva bólintott hogy számíthatok rá.
-És mi is itt vagyunk.-szólalt meg Niall,majd kedvesen rám mosolygott.
-És én is.-mondta Liam.- És Louis is,ugye Louis?
Louis csodálkozva nézett hol Liamre,hol Niallre.
-Még mit nem!-mondta sértődötten.
-Louis!-szóltak rá a fiúk Zayn kivételével. Ő csöndben volt. Ahogy Louis megszólalt éreztem hogy erősebben szorítja kezeim. Majd felállt engem otthagyva és odaállt a többi fiú elé.
-Fiúk,nem kérem hogy maradjatok. Én kevertem ebbe bele magam. -szólalt meg.
Liam odalépett Zaynhez,jobb kezét pedig rá helyezte a vállára.
- Zayn,akármi is történt testvérek vagyunk. Itt maradunk,és segítünk neked!-mondta meghatóan Liam,mire Niall és Harold egyetértően bólogattak mosollyal az arcukon.- Louis ..
Mindegyikünk Louist fürkészte.
- Legyen.-nyögte ki nem túl kedvesen.
Zayn és Liam egymás hátát veregetve megölelték egymást,majd Niall és Harold csatlakozott a körhöz.
A négy fiú később bociszemekkel engem fürkészett,én pedig felálltam és odarohantam megölelni őket.
Mikor eleresztettük egymást Louisra néztem. Karba tett kézzel állt a szoba sarkában,és a szemeit forgatta.
Zayn közelebb lépett hozzá és ezt mondta:
- Remélem valaha egyszer megbocsájtasz nekem...
***
Miután a fiúk szétszéledtek a nagy házban,úgy döntöttem hogy kiülök a ház hátsó kertjének gyönyörű pázsitjára a friss levegőre. Magammal vittem a régi rajz mappám,amit Zayn hozott el otthonról mikor anyu nem volt otthon. Nagyon rég nem rajzoltam. Egyszerűen azt éreztem hogy fölösleges erőltetnem,nincs hozzá tehetségem. Soha,senki nem dicsérte meg a munkáim. A baráti társaságom tele volt kreatívnál kreatívabb és tehetségesebb emberekkel. Ezért úgy éreztem hogy én hozzájuk képest semmi sem vagyok.
Sosem kértem Zaynt hogy hozza el a rajzaim,de mégis elhozta ezeket is...
Mosolyogva vettem elő a pár éve a rajzaim. Mindegyikhez emlékek fűznek. Az elsőn anya volt,és én olyan 6 évesen ahogy az ölében ülök. Emlékszem,ez még a nagyiék régi házánál készült. Anyu még milyen boldog volt ... hisz apa még ott volt mellette.
A második képen egy repülő volt. Egy katonai repülő. Ezt aznap csináltam mikor apa születésnapja volt,de nem jött haza. Nem írt,nem üzent,nem kaptunk semmit ami tőle jött volna. Minden év minden ünnepén a postaládát vagy épp az ajtót bámultuk,de sosem történt semmi.
Anya egész nap a szobájába volt bezárkózva,én pedig egyedül ültem a nagy nappaliban és rajzoltam. Látni lehetett egy-egy megszáradt könnycseppet a képen ami elmaszatolta a grafitot ...
A harmadik képen pedig egy csillag volt egy körben.
Furcsa. Erre nem is emlékeztem. De ezt már láttam valahol. Zayn tetkója! Ilyen tetkója van!
Kezemben hosszú percekig szorongattam a rajzot. Talán ez csak egy furcsa egybeesés ...
Hosszas töprengés után ugy döntöttem hogy rajzolni fogok. A munkáimat kint hagyva visszamentem a házba a grafitjaimért. Útközben a folyosón Zaynbe botlottam.
- Hát te? Nem a szobádban voltál?-kérdezte.
- A hátsó kertben voltam,és megyek is csak bejöttem a ceruzáimért.-mondtam neki,és úgy tűnt nem örült annak amit hallott.
-Camilla apám rád vadászik! Bármikor lecsaphat,te pedig csak úgy kimész a kertbe?! Ráadásul egyedül?!-förmedt rám.
-Zayn higgadj már le! Nem lesz semmi bajom! Csak a hátsó kertbe mentem!-mondtam fennakadva. Komolyan.Nem vagyok csecsemő.
-Rendben. Csak arra kérlek hogy légy óvatos. -hangja kissé megremegett.- a fiúkkal vadászni megyünk mert Niall fél perc alatt kiürítette a készletünket,de Liam itt marad hogy vigyázzon rád,meg felhívja Danielle-t hogy jól van-e.-mondta egyhangúan,majd engem elkerülve elindult az ajtó irányába. Mikor elhaladt mellettem nem bírtam ki hogy ne kérdezzek rá:
-Miért hoztad el a rajzaim? Hisz nem is kértem.-böktem ki.
Zayn a fejét gyengéden visszafordította csupán annyira hogy rám lásson,és halványan elmosolyodott. Vállán a póló meggyűrődött,így újra megpillanthattam a tetkóját. Szakasztott mása volt a rajzomnak. Nem válaszolt,tovább indult egyenesen az erdő fele,a többi fiú társaságában.
A szobámban felkaptam a grafitokat,és már rohantam is kifele.
Lépteim egyre jobban lelassultak ahogy közeledtem ahhoz a helyhez ahol nemrég ültem. A rajzaim szanaszét hevertek a földön. Azt hittem hogy csak a szél volt,de tévedtem. Ahogy közelebb értem láttam hogy a rajzaim durva mozdulatokkal át vannak húzva. Anya és én,a repülő .. és a csillag. Eltűnt. Eltűnt a Zayn tetkójáról készült rajzom. Félve felemeltem a szétfirkált rajzom. Úgy éreztem mintha a szívem a torkomban  dübörögne,a hasam pedig görcsbe rándult. Lassan megfordítottam a lapot amit a kezemben tartottam,hogy jobban szemügyre vehessem. Ez állt rajta : Bátor lány,de meddig lesz az?