Titkok és hazugságok -6. fejezet

Sziasztoook! Meghoztam az új részt! Nem tudom hogy kit mennyire bánt az hogy nem túl hosszúak a részek,de ezt hétvégén kellett összehoznom,és a suli mellet nincs sok időm,amit bocsi hogy mindig leirok,csak na,tényleg bocsi hogy rövidek.. De ebbe kiderül egy nagy dolog! Valamint az elöző részhez 10 komit is kaptam aminek adsjjskdnwldj örültem. Annyira jól esik hogy tényleg nem lehet elmondani! Eddig az írásaim általában nem nagyon dicsérték és annyira örülök ezeknek a kommenteknek! Ti vagytok a legjobbak! Továbbra is szeretném ha komiznátok kérlek!:) És láthatjátok hogy új képek vannak a fiúkról,mert gondoltam ezek frissebbek,és kicsit változás van a szereplők között de nagy változás nincs mert ők még nem jelentek meg a tröténetben:) Jó olvasást ! D xx


-Zayn! - rontott be Harold a szobába. Arca nagyon megviselt volt,mintha legalább lefutotta volna a maratont úgy lihegett mikor benyitott. Nem sejtettem sok jót. Lehetett rajta látni hogy valami nagyon nincs rendben.
-Z ... Zayn. Kijönnél kicsit? -kérdezte,majd rám nézett amolyan 'bocs,de nem rád tartozik' nézéssel.
Zayn elindult ki fele,de még egyszer hátranézett rám. Bólintottam hogy menjen csak. Egy gyors mozdulattal az ajtót bevágta maga után,én pedig ott maradtam egyedül az ágyon.
Nem állt szándékomban hallgatozni,de néhány szót vagy mondatot nem tudtam nem meghallani.
- Tessék?! Mond hogy csak álmodtad ezt ... - hallottam Zayn ahogy teljesen kétségbeesve beszél,de a mondat végét már nem hallottam. Valószínü rájött hogy ez behallatszódhat a szobába.
A hangok lassan elhaltak,csend volt mindenhol.
Ugy döntöttem még maradok egy kicsit,hátha megzavarnék olyat amit nem kéne.
Zayn szobája hatalmas volt. Nagy része csak üres tér volt,de mint láttam neki nem kell sok minden. Végignéztem a gyönyörű régi stílusú szekrényén,de a szemem megakadt valamin. Egy fénykép volt. Kezembe vettem hogy közelebbről is megnézhessem. Egy gyönyörű szőke hajú lány volt rajta. Megfordítottam a fényképet és a sarkán ez állt: Perrie Edwards. Tehát ő volt Perrie. Zayn nem csodálom hogy nehezen dolgozta fel a halálát. Egyszerűen káprázatosan szép volt.

***
Mikor már tényleg fogalmam sem volt mit csinalhatnék eldöntöttem hogy ki megyek.
A konyha felé vettem az irányt. Mivel Harold képtelen volt rendesen bevásárolni ( bár nem mintha a véren kívül bármit is ennénk..) de most ugy gondoltam jól esne egy pohár vér. A konyhában nagy nehezen megtaláltam a palackot ami tele volt kizárólag állati eredetü vérrel. Zayn szigorúan veszi ezt velem kapcsoltban,ugyhogy most 'diétáznom' kell. Utam a nappaliba vezetett. Ahogy közeledtem felé újra hangokat véltem felismerni. Zaynét ezer közül is felismerném. Lassan befordultam a nappali fele ahol 2 ember,akarom mondani vámpír helyett 5 - öt láttam. Ezt az éhség teszi? Hirtelen kicsuszott a kezeim közül a pohár,ami egyenesen a földön landolt. A pohár nagy zörej kíséretében összetört,a vér pedig lassan utnak indult a földön mindenfele folyva.
Gyorsan utánakaptam,de már csak a pohár maradványait szedegethettem össze.
-Hé,ne pazarooolj! - szólalt meg egy számomra ismeretlen hang,majd két kezet pillantottam meg velem szemben ahogy felszedi az üveg darabokat. Lassan felnéztem rá. Megpillantottam azt a gyönyörü kék szempárt ami ehhez hasonló senkinek sincsen. A kép. A kép! Ö is rajta volt!
-Niall nyugodj meg!-nevetett egy számomra ismeretlen hang újra.
Mikor felálltam láttam hogy nem a látásommal volt baj. Zayn és Harold mellett még volt 3 srác. Az éppen nevető mosolya szakasztott mása volt mint a képen lévő egyik kisfiúnak. A 3. - at pedig először nem is mertem meg,de ahogy elmosolyodott már világossá váltak az arc vonulatai. Ő is a képen volt,csak már levágatta a haját. De várjunk ... akkor ők Zayn és Harold többi testvére?!
-Ne haragudj. - mosolygott a a szőke,vagyis akkor Niall.
Zayn kuncogva elindult felém és megfogta a derekam mert láthatta hogy még mindig nem túl stabil nekem a föld.
-Camilla,bemutatom neked Liamet.-mutatott a rövid hajú srácra.-Louis-t.-mutatott a még mindig vigyorgó arcu srácra.-és végül Niall.-nézett a szőkeségre.
-Szóval ő az ... - sugta oda Liam Louisnak,mire mindkettőjük arcáról eltűnt a mosoly. Harold oldalba bökte a mellette álló Liamet mire mindhárman mosollyal az arcukon felém néztek és hangosan köszöntek:
- Helloo!
-Sziasztok ... -mondtam halkan,majd Zaynre néztem hogy elengedhet. Egyetértően bólintott eggyet és egy lépessel eltávolodott tőlem.
Csönd. Senki nem szólt semmit. A 3 ujonnan megismert srác végig engem méregetett. Már kezdett egyre kínos mikor Niall megszólalt:
-Van itthon még?-mutatott a földön szétterülő vér tócsára.
Harold bólintott eggyet.
-Gondolom nem kell bemutatnom hol van a konyha ... -mondta.
Niall pedig már el is tünt.
-Akkor én inkább megyek is ... -mondtam.- Nem zavarok.
Már éppen elindultam a szobám fele mikor feltehetően Louis,megszólalt:
-Na mi van,neki nem kéne elmondanod?-mondta gúnyosan,összetett kézzel.
Azonnal visszafordultam a fiúk felé. Zayn lehajtott fejjel a földön folyó vért bámulta,Harold pedig próbálta elkerülni a szemkontaktust. A másik kettö hol engem,hol Zaynt méregette.
Lassan elindultam Zayn felé. Megálltam mellette,de ö még mindig nem nézett fel.
-Miröl beszélsz?-néztem szúrosan Louisra,mire gúnyosan felnevetett,majd arrébb billentette a fejét hogy láthassa Zaynt.
-Minden eröddel védeni akarod,de mégis te vagy az aki titkolozik és hazudozik neki. Nagyon jól tudtad hogy ez be fog következni...-mondta neki Louis.
- Nem! Zayn mindent elmondott nekem! Tudok mindenröl! Tudomm hogy hogy lettetek vámpírok,tudok Perriröl,tudok anyátok haláláról!-kiabáltam Louisra.
- Nocsak,nocsak. Mégis ilyen fontos ez a lány neked? Hogy elmondtad a legféltettebb titkod? Öszintén? Most meglepödtem Zayn.
Zayn fújtatva és ökölbe szoritott kézzel megindult Louis felé,és öklével hatalmasat bevert Louis arcába.
Harold és Liam rögtön Louis felé kaptak,aki háttal nekünk az orrához tartotta a kezét,és szisszegett ahogy hozzáért.
Én rögtön Zaynhez rohantam aki még mindig fujtatva fürkészte Louist. Megfogtam a karjánál fogva,és ránéztem.
-Nyugodj meg.-súgtam oda neki.
Niall lépett be a szobába és elkerekedtek a szemei. Feltehetöen nem tudta mivan. Ide-oda nézett Zayn és Louis között. Lépésre emelte a lábát,de meggondolta magát és nem mozdult.
-És mond drága Camilla,apánkkal mi lett,ha már ennyi mindent tudsz.-mondta ismét Louis.
Mielött megszólaltam volna,ránéztem Zaynre,de ö nem nézett rám.
-Hát ... Zayn azt mondta hogy miután szétoszlott a családotok öngyilkos lett ... -mondtam kissé bizonytalanul.
Zaynen kívül mind a 4 fiú szemei elkerekedtek.
-Zayn,Zayn,Zayn ... hát mégse vagy olyan mint amilyennek ez a lány lát.-mondta Louis.
Egyre hátráltam Zayntől. Zayn keserve arccal felemelte a fejét és rám nézett.
-Hazudtál ... hazudtál nekem.-mondta egyre hátrálva végig könnyes szemmel Zayn szemébe nézve.
-Camilla ... kérlek. - szólalt meg.
-Mi van az apáddal?! - kérdeztem kiabálva Zayntöl.
Zayn csak nézett rám,már azt hittem nem fog megszólalni,ezért egyenesen az ajtó felé indultam.
- Megesküdött hogy megbosszulja.-mondta halkan Zayn.
Az ajtó küszöbén megtorpantam.
- Beleörült anyánk halálába. - folytatta Zayn. - Megesküdött hogy ha lehetösége lesz rá megkeserüli. Azt mondta hogy nem fogjuk tudni hogy mikor,de amint a legtökéletesebb rá az alkalom eljön,és megöli azt aki számomra a legkedvesebb.
-Ez vagy te ... -mondta Louis halkan.
- És ugy tünik visszatért ... -mondta Zayn.