Szabadíts ki! - 11. fejezet

Sziasztok! Tudom és ezer bocsánat hogy sokat késtem,de annyira húzós heteim voltak a suliba hogy tényleg nem volt semmi szabadidőm. Sietősen írtam meg ezt a részt is nektek,ezért lehet sőt biztos hogy nem lesz túl jó,de már nem akartam várakoztatni benneteket ennyi ideig. Mostanában egyre többet látom hogy egyre több vámpíros blog készült,ugy hogy kicsit kétségbeestem hogy kiesek a Kedvenc-Vámpíros-Blog szerepéből. Nyugtassatok meg hogy nem! :( Valamit arra gondoltam hogy ha nektek tetszene tennék a fejezetekez zenéket amik feldobnák a fejezet hangulatát. És sok blognál láttam hogy az elején leirják egy-egy szereplő gondolatát,mit szólnátok ha ilyet én is csinálnék? Komikba irhatjátok a válaszokat! :) És áá igen a komik! 36,ismétlem 36 gyűlt össze az előzőre! Egyszerűen annyira hálás vagyok hogy nem tudom elmondani. De tényleg! Remélem továbbra is sikerül ennyit összehoznotok! Mert nagyon sok támogatást kapok ezekből! Az új részt igyekszem hozni! Jó olvasást,és millió puszi nektek : D xx

***

A púder selymes puha érintése kényeztette arcom minden kis szegletét ahogy Melody egyenletesen szétoszlotta rajta. Próbáltam nyugodt maradni a helyzethez képest,de nem tudom mennyire jó ötlet elmenni. Egy terem tele emberekkel. Emberekkel akiknek ott csordogál a vér az ereikben amik arra késztetnek minket hogy kiszívjuk az összes cseppet belőlük. Féltem az estétől,féltem hogy mi fog történni,és féltem attól ami várt ránk.

- Melody,szerintem már elég lesz a sminkből.- prüszköltem a sok portól,ami lassan egyre jobban irritálta az orromat. A lány durcás arc kifejezéssel nyugtázta nem tetszését a kijelentésemnek,de végül beletörődve eltette minden arc szépítő kelléket,és még egyszer lefixálta magát a tükörben,hogy minden tökéletes-e rajta.- Ne aggódj,gyönyörű vagy! Minden szem pár rád fog szegeződni ha belépsz a bálterembe!

- Hát merem remélni! Nem kis időbe telt ezt összehozni! - mondta öntelten,amit kissé furcsálltam,de ennek a lánynak a viselkedése változatosabb mint egy szín skála. - Kész vagy? Csak mert mennék már. 

Egyre jobban csak gerjesztette bennem a feszültséget Melody viselkedése,de próbáltam nem foglalkozni vele,egyetlen gondolat vigasztalt. Hogy Zayn végig mellettem lesz,és vigyáz rám.
Lassú léptekkel léptem be a nappaliba ahol az 5 fiú henyélve feküdt a kanapén,de érdeklődő tekintetük a boltív alá ugrott ahol Melody lépett be kecsesen,maga után húzva hosszú tört fehér ruháját. Nem akartam elrontani Melody csodás belépőjét ezért csak botorkálva bicegtem mögötte a magassarkúmban amit rám erőltetett. Földet pásztázva léptem be a szobába. Tekintetemet nem mertem felemelni,miközben éreztem ahogy az arcom egyre forróbban ég,és halvány pírba borul. Majd hirtelen két lágy kezet éreztem derekamon,ami arra késztetett hogy feljebb billentsem a fejem. Megláttam a világ leggyönyörűbb szempárját ahogy mélyen az enyéimbe fúrja a tekintetét. Arcát félrebiccentette,borostás álla súrolta a nyakamat,mibe beleborzongtam.
- Mese szép vagy. - súgta bele a fülembe mély hangjával. Lágy csókot hintett homlokomra,majd kezeink lassan összefonódtak. Minden egyes kis érintésétől libabőrbe burkolodzott a bőröm,olyankor nem volt más csak ő és én. Tekintetével simogatta a lelkem,csókjától pedig a mámor tengerében éreztem magam.
Lassan odafordultunk a többiek felé akik végig szemlélték az előbbi érzelmes jelenetünket. Melody türelmetlenül ácsorgott,majd Niall-hoz fordult :
- Niall,szíves örömest leszek a párod a bálon. - mondta határozottan hangon,majd máris Niall mellett termett,majd bele karolva elkezdte a kijárat fele vonszolni. Harry-n némi csalódottságot láttam,majd megrázta a fejét,göndör fürtjeit pedig gondosan eligazgatta.
Szorosan lépkedtem Zayn mellett,kezeimmel erősen kapaszkodtam belé. Ahogy közeledtünk az óriási,fényekben gazdag kastély fele gyomrom egyre jobban görcsbe rándult. Lassan éreztem a bőséges vér illatát,ami arra késztetett hogy nagyot nyeljek. Zayn nyugodtnak tűnő arccal lépkedett mellettem,de éreztem rajta a feszültséget. Csak arra tudtam gondolni hogy minél előbb megtalálhassam anyát,és biztonságban tudhassam.
Az hatalmas üveg ajtó elé lépve egy gyönyörű,barna hajú lány szólított meg minket,nagy mosollyal az arcán.
- Sziasztok! Beo Garza vagyok, megkérdezhetem a neveteket? - hangja lágy volt,érezni lehetett a belőle áramló kedvességet,de nem tudta elkerülni a figyelmem csábító illata.
- Camilla Adams. - mosolyogtam vissza rá.
- Hmm ... megvan. Négyes asztal. Jó szórakozást kívánok. - mosolygott ránk még egyszer kedvesen. Belépve elénk tárult egy hatalmas díszekkel teli és pompákban gazdag helység,ahol több száz ember tartózkodott. Ki táncolt,ki beszélgetett,ki csak ült az asztalánál és bambán figyelte a tömeget.
- Anyu! - rohantam anya fele mikor megpillantottam az egyik asztalnál,szorosan magamhoz öleltem és boldog voltam hogy semmi baja,él és virul. Mellettünk egy úr köhintette meg a torkát rosszallóan,mire lassan elengedtem anyát.
- Oh kislányom, ő itt Rodger (rodzser) Frank,és egyben a legnagyobb lelkű adományozónk.-mutatott be neki anya. Komor,szürke férfinek tűnt,aki nehezen próbált némi mosolyt varázsolni az arcára,de láttam rajta hogy nem örül nekem. Apró puszit nyomtam anyu arcára,és visszaindultam a többiekhez akik már az asztalnál ültek.
- Ez gyors volt. Nem gondoltam hogy ilyen hamar elszakadsz anyudtól. - szólalt meg Liam az érkezésemkor.
- Valami pasas volt vele,és nem igazán szimpatizált velem,ezért inkább magukra hagytam őket.- vontam meg a vállam,örültem hogy anya biztonságban van. Hisz itt csak nem bukkan fel Zayn édesapja.
- Hol? Anyukáddal nincs senki.- nézett el Niall a vállam felett.
- Biztosan elment. Megzavartam a nagy csevejüket. - forgattam a szemeim.
Az elkövetkezendő órákban hosszas beszédeket hallgattunk végig,amik hol unalmasak,hol meghatóak voltak. Majd lassan elkezdődött a bál,a fények elhalványultak,a zenekar szolgáltatta a kellemesen hangzó élőzenét,az emberek pedig sorjában a tánc parkettre vonultak. A ruhák színeinek összehangolt váltakozása, a cipők halk kopogása előidézte a sulis éveim báljait,és a végzős bálom,amit valószínű soha nem fogok átélni.
Halk zongora játék vette kezdetét,mire Melody felháborodott tekintettel felugrott az asztaltól.
- Oké, valaki táncoljon velem. Most. - nézett a fiúkra.
Niall egyre lassabban próbált az asztal alá bújni,Liam vállat vont.
- Rám ne nézz. Nem tudok táncolni. - tette fel a kezeit Zayn mentegetőzően.
- Majd én. - állt fel végül Harry,majd Melody erőszakosan belekarolt,és a táncparketthez húzta. Köztük lévő távolság csökkent.
(zene,csak hogy teljes legyen az összhatás)
Lábaik egymással összhangban lassúzni kezdtek. Őket nézve egyre jobban vágytam én is a táncparkettre. Ránéztem a fiúkra,akik unott fejjel ültek és bámultak ki az arcokon,de Liam észrevette ahogy csillogó szemmel figyeltem a táncos párokat.
- Camilla,táncolnál velem? - tárta elé jobb kezét,majd bólintásom után tenyerébe helyeztem a jobb kezem. Hosszas percekig néma csöndben Liam vállára hajtott fejjel lépegettünk ide-oda.
- Khhmm .. -köszörülte meg a torkát valaki mögöttem. - Szabad egy táncra?
Csillogó tekintete találkozott az enyémmel,majd Liam hirtelen mozdulattal átpörgetett egyenesen az Ő karjaiba.
-Előre szólok,hogy ha rálépek a lábadra akkor ezer bocsánat. - nézte a földet ahol lassan mindkettőnk lába elkezdett lassúzni.
- Azt hittem nem szeretsz táncolni.-néztem rá,majd a mellkasára helyeztem arcomat.
-Nem is. És nem is tudok. De veled bármit megteszek. Túl nagy hiba lett volna ezt kihagyni.-mondta,majd belecsókolt a hajamba,amibe újra is újra beleborzongott a bőröm. Nem tudom meddig táncolhattunk szinte egy helybe,az idő érzékem elveszett,de boldog voltam hogy itt van velem. Nem kellettek szavak,minden apró mozdulat és érintés többet mondott mindennél. Jelenléte megnyugtatta testem minden porcikáját,megnyugtatta a lelkem és a szívem. Ha létezik olyan hogy örökké,akkor azt mondanám hogy én ezt a pillanatot akarom átélni örökké.
Szemem sarkából megpillantottam édesanyámat,ahogy boldogan csevegett mindenkivel,néha-néha mikor rámpillantott elmosolyodott. Egy magas férfi lépett mögé,majd lehajolva súgott valamit anya fülébe,ő pedig bólintva elindult a kijárat fele.

-Zayn. Kimegyek a mosdóba.-szóltam oda Zaynnek fél óra elteltével. Ő csak bólintott egyet,majd utam a mosdó felé vettem .. majd lekanyarodva ki a kert fele. Anya már vagy fél órája hogy elment és nem jött vissza. kezdtem egyre aggódni miatta.
lerúgva magamról a magassarkút,megfogtam hosszú szoknyámat és feljebb emeltem hogy ne koszoljam össze,különben Melody megöl engem. A kert többnyire kihalt volt. Nem volt több csak fák a végébe,amik már az erőhöz tartoztak és egy kis faház kunyhó.
- Anya! - kiabáltam hátha meghallja. - Anya!
Nem kaptam választ. Hirtelen hangos csörömpölés hallatszott a faház körül,amitől a pulzusom meghaladta a normális mértéket. Átfutott az agyamon hogy visszarohanjak,és szóljak Zaynnek,de nem. Ezt egyedül csinálom meg. Ugyan Cami ne legyél már ilyen nyámnyila,vámpír vagy az isten szerelmére!
Halk léptekkel közeledtem a kunyhó fele,ami már csöndes volt,és nyugodt,ellentétben velem.
-Hahó! Van itt valaki? - kiáltottam befele. - Anyu itt vagy?!
kezem az ajtóra vándorolt majd egy hirtelen mozdulattal kitártam magam előtt. Nem akartam hinni a szememnek. Nem! Nem ez nem lehet! Ez nem lehetséges!
-Anya!-rohantam a földön fekvő édesanyámhoz,aki mozdulatlanul feküdt ott. Ruhája véres és koszos volt,ami beigazolta a legrosszabb rém álmom.-Anya! Nem,nem,nem mond hogy nem haltál meg!
Fogaimmal csuklómba haraptam,hogy egy kis vérhez jussak,amivel talán megmenthetném a életét. Erősen tapasztottam karom anya szájához,de nem kaptam semmi reakciót. Tekintetem csupasz lábára vándorolt ahova ez volt belevésve a bőrébe : A hazugságok néha ölni tudnak.
-Anya kérlek ne tedd ezt velem! - könnyek lassan fátylat borítottak a tekintetemre,ruhám koszos és véres lett,de ez volt a legkevesebb ami érdekelt.- Anya kérlek! Kérlek kelj fel!
Szavaim mind hiábavalóak voltak. Teste elvesztette a normális hőmérsékletet,pulzusa eltűnt. Zokogva borultam rá holt édesanyám mellkasára,hogy érezhessem illatát.
-Anya .. - hangom elcsuklott,valahogy nem akartak kijönni rajta a hangok. Nem akartam felfogni mindazt ami elém tárult.
Hirtelen világosabb lett minden,mire felkaptam a fejem. A faház oldala lángokban égett. A füst egyre jobban ellepte a kis faházat,ami köhögőrohamot váltott ki belőlem.
Oda rohantam az ajtóhoz,de mind hiába. Bezárták.
A füst lassan átjárta a ház minden apró zugát,én pedig éreztem ahogy a tüdőm megtelítődik vele. Püföltem,ordítottam de egy lélek sem halott meg. Feladtam a harcot. Könnyekkel teli szemekkel anya testéhez feküdtem,és készen álltam arra hogy utána menjek.

Anya - 10.fejezet

Sziasztok! Hát itt van a 10. fejezet,amit remélek hogy tetszeni fog! Az előző fejezethez összejött a 20 megjegyzés és nagyon izgulok hogy ehhez is összejön .. talán több is .. :$  Már csak 1 ember hiányzik és megvan az 50. feliratkozó,és lassan elérjük a 16.000 megtekintést is! Ez olyan jó érzés mikor leirom! Annyira jó hogy ennyien olvastok! És nagyon fontos hogy mostantol nevtelrnul Google fiok nelkul is komizhattok es orulnek egy hoszabb komiknak amikben kifejtitek a velemenyeteket!:) Most már nem ígérem hogy minden hétvégén új részt hozok,mikor kész lesz és lesz alkalmam felteszem majd ! :) Jó olvasást és sok komikat! D xx

***
*Camilla szemszög*

Bambán meredtem ki a kocsi üvege mögül,ahol az eső cseppek cikáztak össze-vissza,majd a kocsi oldalán folyt végig egyenesen a földig.
Zayn mellettem ült. Testtartása laza volt,egyik kezét gyengéden a jármű kormányán tartotta,másikat pedig a combján pihentette. A kocsiban enyhe dohány szagot lehetett érezni,Zayn meglehetősen jó illatú kölnijével keveredve. Rohamosan közeledtünk ahhoz a házhoz ahol felnőttem és eddigi életem éltem,az édesanyámmal. Levegő vételem nehezedett,a jó öreg görcs is visszatért a gyomromba. Rettegtem. Rettegtem az anyával való találkozástól. Rettegtem attól hogy nem tudok uralkodni magamon,és bántanám azt akit a világon legjobban szeretek. Féltem attól hogy nem állok erre készen. Féltettem anyát,tőlem. Képzeletemben ezerszer eljátszottam a vele való találkozásom,hogy mit és hogyan fogok mondani,mit fogok tenni. De ez teljesen más. Most jön el az a pillanat mikor ez nem már csak a képzeletemben játszódik le,hanem itt. A valóságban.
Csak egy kérdés lobogott előttem: Mi van ha még nem készültem rendesen fel?
Idegesen morzsolgattam az ujjaim,amit Zayn a szeme sarkából észrevett.
- Készen állsz.-mondta,mint aki szinte a gondolataimban matatna.- Remek az önuralmad.
Lassan felé szegeztem a tekintetem,ahogy ő is ezt tette felém,de hamar visszakapta a tekintetét az előttünk elnyúló hosszú szürke útra. Az eső csak esett,és az ember már azt érezte hogy ez soha nem fog elállni. Esőcsöppek hangosan kopogtak a motorháztetőn és az úton. A fák amik eddig rohamosan haladtak el mellettünk lassan ritkultak,és házak léptek a helyükre. Orromat az emberi vér illata csapta meg,de annyira ideges voltam hogy nem tudtam ezzel egy kicsit sem foglalkozni. Az érzéseim elnyomták az éhséget. Az emberek hol esernyővel,hol anélkül rohantak az esőben. Egy-egy ismerős arc , egy-egy ismerős hely. Az emlékek feltörtek bennem ahogy megláttam ezeket. A kocsi hirtelen befordult,és megállt a garázs előtt. A motor lassan leállt,vele ellentétben a szívem hevesen kalapált. Zayn kihúzta a kocsi kulcsot a helyéről,és a zsebébe helyezte. Aggódóan rám tekintett,ahogy meredtem az előttünk álló nagy garázs kapura.
-Zayn ... én félek.-böktem ki,de a hangom elcsuklott a mondat végén.
Zayn felém fordította testét,kezét pedig gyengéden az enyémre csúsztatta.
- Itt vagyok melletted. Mindig. - hangja meglehetősen nyugodt volt,de a a szeme nem tudott hazudni nekem. Láttam hogy ő is izgul,és fél. Hosszú percekig ültünk így,próbáltam minden bátorságom és gondolatom összeszedni.
-Cami ... be kéne mennünk.-törte meg a csendet Zayn selymesen mély hangja,és finoman megszorította a kezem. Sok erőt adott az hogy itt van. Mellettem. Érintésétől bőröm libabőrös lett,szívem pedig kezdett visszaállni a normális állapotába.
Zayn keze lassan lecsúszott az enyémről,és kiszállt a fekete autójából. Szememmel mindvégig követtem ahogy megkerüli előttem az autót,és udvariasan kinyitja nekem az ajtót. Úgy éreztem mintha minden porcikám nehezebb lenne. Minden lépés amit a bejárati ajtó fele tettem nehezemre esett.
Az ajtó küszöbén azonban megtorpantam. Tekintetem a csengőre vándorolt,és tudtam,meg kell hogy nyomjam. Zayn támogatóan bólintott egyet,majd hátrébb húzódott a hátam mögé. Összerezzentem mikor meghallottam a csengő csilingelő hangját,és a halk lépteket amik egyre közeledtek az ajtó irányába. Utoljára rápillantottam a mögöttem álló fiúra aki biztatóan mosolyra húzta a száját.
A kilincs lassan megmozdult,az ajtó egyre nagyobb résre nyitódott.
Anyu ott állt előttem. Semmit sem változott ezalatt az egy hónap alatt. Gesztenyebarna haja a vállára omlott,arca megterhelt és fáradt volt. Szeme alatt táskák voltak,amik az álmatlanságát jelezték. Szemei elkerekedtek mikor végigmért alulról felfele,és felismert ki vagyok.
-Szia Anya ... -szólaltam meg halkan,mert őt teljesen ledöbbentette a látványom.
-Cam ... Camilla! Kislányom! - ugrott a nyakamba. Vére illata egyre erősebb lett ahogy megölelt. Csak a ereit bámultam,és szinte éreztem ahogy a vér áramlik benne. Elöntött az éhség és a vágy hogy belekóstoljak ízletes vérébe.
Anya hirtelen elhúzódott tőlem,szemei pedig mélyen az enyéimbe néztek,ami visszarántott engem az éhség okozta vágyból. Megragadta mindkét karom és erősen szorongatta őket.
- Camilla! El se hiszem hogy itt vagy végre! Tudod hogy aggódtam érted?! Soha ne tedd ez többet velem kérlek.-szemeibe lassan könnyek szöktek,mire észrevette a mögöttem álló fiút,majd újra rápillantott.- Jól vagy? Minden rendben? Jaj istenem,gyertek be!
Anya izgatottan beinvitált minket a nappalinkba ahol leült a kanapé szélére,engem pedig lehúzott maga mellé. Zayn a nappali boltívének dölve állt meg,és végig minket fürkészett igéző tekintetével.
Percekig kínos csend uralkodott a házban,míg anya meg nem szólalt:
- Kislányom,miért mentél el? És hol voltál? Mert a nagyiékat felhívtam,de fogalmuk sem volt hogy miről beszélek,hisz nem voltál náluk. Tudod mennyit sírtam? Hogy elvesztelek téged is? Napok óta nem aludtam. Kérlek,légy őszinte. Belekeveredtél valamibe? - kérdezte,hangján lehetett hallani hogy fél a válaszomtól bármit is mondok.
Agyamon minden lehetséges válasz átfutott,de ugy éreztem egyik se a megfelelő. Anya könnyes tekintettel szorongatta kézfejem,néha-néha pedig Zaynre pillantott,akinek hirtelen megcsörrent a telefonja,becsapva maga után a bejárati ajtót kiment telefonálni.
- Ő az? Ő kevert bele ebbe? Egyeltalán ki ez a fiú? Honnan ismered? - hangoztak el sorban anya kérdései,de egy idő után már alig hallottam őket,csak a belső hangom,ami hol ugy döntött elmondja anyának az igazat,hol mégse. Anya minden egyes újabb kérdése egyre nagyobb köveket tett a szívemre. Nem tudtam mit mondhatnék neki ami kielégítő válasznak számítana,de mégse tudná az igazságot hogy megvédhessem. Féltem ha anya tudja mi vagyok nem csak hogy elveszítem,egyenest felkínálom az újabb alkalmat Zayn apja kezébe hogy újra szíven döfhessen azzal ha bántja az édesanyámat. Nem voltam hülye,tudtam hogy kihasználná az alkalmat,de amíg anya nem keveredik bele ebbe nem eshet bántódása.
- Anya ... nem mondhatom el. Ha elmondom olyan dolgok történnének aminek nem szabad hogy megtörténjen. Kérlek csak bízz bennem. Látod? Jól vagyok. Ezt pedig neki köszönhetem.-biccentettem az ajtó fele,ahol hallottam a hangját ahogy nyugodtan beszélt a készülékbe Liammel beszélgetve.
Anya arca fájdalmasból komollyá váltott,szemei pedig az értetlenséget tükrözték.
- Miről beszélsz? Camilla! Camilla mi történt?! És mi fog történni?! Nem értek semmit,annyira ködös ez az egész. Miért teszed ezt velem? - arcát tenyerébe temette,mellkasa szaporán járt fel és le ahogy kitört belőle a zokogás. Szemeimbe könnyek szöktek miközben átöleltem édesanyám gyenge testét,legszívesebben mégerősebben szorítottam volna hogy tudja hogy itt vagyok,de tudtam hogy vámpírságom miatt jóval erősebb vagyok nála,és bármelyik csontját el tudnám törni ha akarnám.
- Ne sírj kérlek! Mindent elmondok ha eljön annak az ideje! Addig biztonságban kell hogy tudjalak! - suttogtam a fülébe,amitől szem látomást megnyugodott. - Szeretlek Anya! Ezt sose feledd,bármi történjék is!
Mindketten élveztük egymás jelenlétét. Azt hogy együtt lehetünk,megérinthetjük egymást,és érezhetjük egymás feltétel nélküli szeretetét.
Lassan Zayn sétált vissza az előző helyére,majd mikor visszanéztem rá bólintott. Mennünk kellett.
- Anya mennünk kell. - szóltam mellettem sírdogáló édesanyámnak.
- Kincsem ... de hát mégis hova mész? Hol alszol? Hol élsz? - faggatott tovább kérdéseivel.
- Zaynhez. Ne aggódj,biztonságban vagyok nála. És rendesen bánik velem.- súgtam oda neki,de mind hiába ugyanis elfelejtettem hogy a vámpíroknak kitűnő a hallásuk. Zayn csak aranyosan elmosolyodott válaszom hallatán,majd elindult a kijárat fele,velem és anyával.
- Anya,hé,ne aggódj! Jól vagyok,biztonságban! - öleltem meg utoljára,miközben homlokára egy apró csókot hintettem. - Nem sokára visszajövök,és újra láthatlak és te is újra láthatsz!
Anya hirtelen beszaladt a házba,majd 2 papírral a kezében tért vissza,amit rögtön a kezembe is nyomott.
- Emlékszel Anne barátnőmre? Jótékonysági bált rendez,és örülne ha eljönnél ... akár vele is.-nézett Zaynre,aki már a kocsiban ült és a telefonját fürkészte.
- Számíthatsz ránk,de mielött még azt hinnéd,Zayn nem a barátom,tudod ... uugy.- mondtam el,hisz ezt jobb tisztázni már az elején.- Ott találkozunk! Most pedig menj és pihenj le,mindjárt összeesel!
Lassan hátat fordítottam az ajtóban álló életem adójától és beültem Zayn mellé az anyósülésre.
-Mehetünk?-nézett rám a mély barna szemeivel,majd bólintásom után gyújtást adott a kocsinak ami szép lassan gördült le a kocsibeállóról. Utolsót intettem anyának,aki egy halvány mosollyal nyugtázta ezt.
A kocsi elhaladt a ház előtt,maga mögött tudva az édesanyám.
Visszaemlékeztem az utolsó 1 óra minden pillanatára. Szívemben hatalmas fájdalom volt,hogy ott kell hagynom. Eszembe jutott mikor anya elöszőr ért hozzám ... volt egy pillanat mikor eluralkodott rajtam a vámpír ösztön. Szívemet mardosta a lelkiismeretfurdalás,hogy akár egy pillanatig is,de úgy tekintettem anyára mint felkínálkozó étek. Nem attól félek hogy engem kap el Zayn apja, hanem hogy édesanyámnak baja esik. Egy szörnynek érzem magam,de mégis ... ha most nem lennék az nem ismerném a mellettem ülő csodálatos fiút.
- Min gondolkodsz? - kérdezte Zayn,miközben az utat nézte.
- Anyán. Rettenetes féltem. - fordultam felé,amit észrevett és rám nézett egy pillanatig,majd rá lépett a fékre. A kocsi 180°-os fordulatot vett,majd egy kis úton egyenesen az erdő fele hajtottunk.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Mutatok valamit.- mondta,én pedig egyre izgatottabb lettem mit is akar mutatni.
Az autó leparkolt a sáros úton,az erdő belső részeihez pedig egy kis ösvény vezetett.
Kiszálltam,és szembe álltam az úttal. Nemhogy elég lejtős volt,de eléggé rémisztő volt ahogy az erdő egyre csak sötétedett befele menet.
- Gyere.-mosolygott rám Zayn,megragadta kézfejével az enyémet és elindultunk a nem éppen szimpatikus lejtőn.
Éreztem ahogy Zayn tenyere izzadni kezd az én tenyerem miatt,de esélyem sem volt hogy elengedjen,keze erősen fogta az enyémet.
Mikor beljebb értünk a fák ritkulni kezdtek,majd Zayn megtorpant egy fa tövében.
- Szóval ... egy fa?!-néztem rá értetlenül. - Nagyon érdekes ... hmm ... ! - poénkodtam,de nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Ha-Ha. Viccesek vagyunk! - forgatta a szemeit Zayn. - Csak nézz fel!
Tekintetem végighúztam a fa törzsén,majd megláttam Zayn mit is akart megmutatni. Egy kis fa ház díszelgett a fa tetején.
- Ez a tied? - néztem rá.
- Igen. Valahol meg kellett húznom magam magányos perceimben,mikor ott hagytam ... a családom.- mondta,szemei pedig végig a kis fa házat fürkészték.- Gyere!
- Mi? De én nem tudok fára mászni.- értetlenkedtem,hisz a fa nagyon magas volt ... hozzám képest.
- Cam ... vámpír vagy. Csak rugaszkodj el,és ugorj. - nevetett fel Zayn. Ha-ha,könnyen beszél.
Elengedte kezem,én pedig lehunyva a szemem elrugaszkodtam a földtől,és egyenesen a kis fa ház ablakán ugrottam be. Jesszus,én ezt komolyan megcsináltam?
A házban nem volt semmi,kivéve egyet. Vagyis kettőt. A sarokban két kép volt felállítva. Zayn a fiúkkal még fiatalabb korukban,és Perrie.
Nem sokkal utánam Zayn is a kisházban volt. Fáradtan lehuppantam a földre,hátát a kisház fala támasztotta meg.
- Mikor van valami amit nehéz felemésztenem mindig ide jövök. Egyedül,és tisztázok magamban mindent. Csak én tudok a házról,és már te. - nézett rám,miközben szorosan mellette foglaltam helyet.
- Zayn.-szólaltam meg halkan.
- Igen?-nézett aggódóan rám.
-Félek.
-Én is.-válaszolt rá,miközben tekintetünkkel egymás szemét fürkésztük.- De itt vagyok neked!
Ajkai pár milliméternyire voltak az enyémtől. Féltem hogy újra meggondolja magát,mint azelőtt. De nem tette. Ajkai lassan az enyéimre tapadtak. Éreztem ahogy édes ajkai az enyémet falják. Karom átkulcsoltam a válla fölött és beletúrtam gyönyörű barna hajába. Nyelve lassan utat tört az enyémhez,én engedelmeskedve mentem bele nyelveink pajkos játékába. Akait lassan távolabb húzta tőlem,miközben homlokunk egymást támasztotta.
- Itt vagyok, csak neked! - mondta zilálva,majd ajkai újra az én ajkaimat súrolták,én pedig engedtem hogy átvegye az irányítást, és megcsókoljon újra és újra.

Majdnem,de mégse - 9. fejezet

Sziasztook! Huuh,tudom hogy sokat késtem,de a szüleim eltiltottak a nettől. Most csak ennyit sikerült gyorsan begépelnem nektek de remélem tetszeni fog! 11000 megtekintés! És 26 komment! Iszonyatosan boldog vagyok! Megtudjuk tartani a 20 kommentet ugye?:) Kérlek titeket! A következő részt nem tudom mikor hozom,de sietek! Amint a szüleim engedik hogy netezzek ...
Ezzel a résszel valahogy nem vagyok megelégedve,nem tudom miért,de legalább örülök hogy fel tudtam nektek tenni! Jó olvasást! Komizzatok!
Köszönöm a türelmetek! D xx

* 3 hét elteltével *
Gőzölgő teámmal teli bögrém társaságában leültem Melody mellé a kanapéra,aki pedig szemét le se véve a könyvről olvasott tovább.
A ház csöndes volt,kongott az ürességtől. Liam és Louis ideiglenesen hazautaztak,Melody pedig csatlakozott hozzánk. Lassan 3 hete hogy nem történt semmi. Sem egy fenyegető célzás,sem egy új vámpír,sem pedig egy bosszú éhes vámpír. Mindennap görcsbe rándult gyomorral kelek és fekszek,föltéve magamnak a kérdést: Mikor jön el hogy megbosszúlja a múltat?
A kedélyek lecsillapodtak,de ez bármelyik minutumban megváltozhat. Felőről a tudat,hogy valaki rám vadászik,és engem akar.
Hogy valaki az átdöfött szívem akarja látni ...
Láttam magam előtt az egész jelenetet. Láttam ahogy a testem összecsuklik egy véres kéz alatt,és Zaynt. Megsemmisülve fekszik a földön,könnyei pedig a földet itatják.
-Minden rendben?-zökkentett vissza Melody a valóságba. Nem akartam terhelni képzeletem szüleményeivel ezért inkább mosolyogva bólintottam hogy megnyugodjon.
Arcán láttam hogy nem igazán vette be a kamumosolyom,de ő is feleröltetett egyet az arcára.
Torkomban lévő csomót nehézkesen lenyeltem,és kicsiket kortyolgattam a még mindig forró teamból.
Hirtelen elkezdett rezegni Melody telefonja az asztalon,aki rögvest odakapott és megnézte mit kapott. Zavaros tekintettel levágta a könyvet az asztalra,és a kijárat felé vette az irányt. Kíváncsian fürkésztem a könyv sötét borítóját amire ez volt ráírva nagy betűkkel : LIAR
Melody lazán magára dobta a bőrdzsekijét,és már rohant is el.
-Melody, hova mész?-kérdeztem tőle,hisz még új vámpír és óvatosnak kell lennünk vele. Zayn próbálta befolyásolni,de ő keményebb diónak bizonyult mint én. Kénytelenek voltunk vértasakokat lopni,hogy életben maradjon,ugyanis az állati vért nem fogadja be a szervezete.
-Őőő ... csak találkozom valakivel.-vigyorgott,de láttam hogy emögött valami olyasmi van amit nem akarja hogy tudjak. Idegesen az alsó ajkaiba harapott,és halványan elpirult mikor rá néztem. Azt hiszem pasi lehet a dologban,talán egy titkos kapcsolat? Pár másodperc elteltével Melody már valahol az erdőben mászkált ...
***
Hamarosan lehuppant mellém valaki a kanapéra,és nagyot nyújtózkodott. Nem néztem rá,tekintetemet a TV vonzotta ahol egy fekete-fehér néma film ment.
-Nem is gondoltam hogy szereted a néma filmeket.-szólalt meg mellettem egy selymesen csengő mély hang. Levéve tekintetem a képernyőről a mellettem lévő borostás fiúra néztem. Kíváncsian szemlélte a képernyőt,ahol egy hölgy és egy úr hevesen vitatkozott.
-Azok a kedvenceim. Szerintem egy filmhez nem kellenek betanult szövegek. A néma filmeknél mindenki a saját maga módján képzeli el mit mondhatnak,és különben sem kellenek szavak az érzelmek kimutatására.-mondtam teljesen elmélyülve a filmben,de valamiért a szemem sarkából még mindig a tőlem jobbra ülő fiút fürkésztem. A film pörgött tovább,az indulatok pedig elszabadultak benne. A hölgy és az úr vad csókcsatába kezdtek,a hölgy kontya pedig szétesett és hullámos haja a vállára omlott.
Zayn figyelmesen nézte,majd tekintetét újra rám szegezte. Éreztem a bőrömön a perzselő tekintetét. Tekintetem rátapadt az övére,és ha akartam volna se tudtam levenni róla. Tekintete arra késztetett hogy őt nézzem. Hasamat lassan elkezdte felemészteni az izgatottság okozta görcs,ahogy Zayn egyre közeledett hozzám. Szívem hatalmasakat dobbant,úgy éreztem néha kihagy egy-egy ütemet. Ajkai lassan súrolták az enyéimet mire a vágyódó tekintete fagyossá vált ...
***
-Úristen és megcsókolt?!-ugrott fel az ágyamon Melody. Tekintete csillogott a vágytól hogy megtudhassa mi történt a távollétében.
-Hát tulajdonképpen majdnem,de nem.-vágtam hasra magam az ágyamon,arcomat beletemetve a párnámba.
-Micsoda?!-hallottam a ledöbbent hangját.- De miért?!
Ide-oda mozgattam a fejem,jelezve hogy fogalmam sincs.
" Én csak meg akarom óvni,és ha ennek ez az ára háttérbe szorítom minden vágyam és érzésem ... - Zayn "
***
*Melody szemszög*
Miután Cami-t magára hagytam,utam a nappaliba vezetett. Útközben Zayn jött velem szembe,de szemei végig a földet pásztázták. Mikor elhaladt mellettem frissítő kölnije megcsapta az orrom. Nem hagyott nyugodni az a tudat hogy így viselkedett Camillaval.
-Zayn!-fordultam meg hogy a szemébe nézhessek.- Mi a fene volt ez?!
-Nem tudom miről beszélsz.-vágta rá egyhangúan,pedig jól tudta miről beszélek.
Tekintete lassan a földről rám vándorolt.
- Ne tettesd itt a hülyét. Nagyon jól tudod miről beszélek.-léptem hozzá,ujjamat pedig a mellkasának szegeztem. Egy hirtelen mozdulattal ellökte a kezem magáról,tekintete pedig izzott.
- Semmi közöd hozzá. Amióta befogadtunk úgy viselkedsz mintha te lennél a világ közepe. Törődj már a magad dolgával!-hangját felemelve szidott le,majd elviharzott mellettem és már csak egyedül álltam a folyosó közepén.
Utamat folytattam az uticélomig. Ahogy megétkeztem tekintetem a kanapé mögül kikandikáló barna fürtökön akadt meg,majd levágtam magam mellé. Harry lazán ült,lábait az asztalon pihentette. Arca bágyadt és lehangolt volt,csak meredt maga elé. Ezt megmagyarázta a kezében szorongatott vodkás üveg.
Szeme sarkából rám nézett mikor kivettem a kezéből az üveget és jókora adagot lehúztam belőle. Hosszú percekig csak ültünk néma csöndben.
Mindkettőnkben dolgozott az alkohol,de nem foglalkoztunk vele. Csak egyesével húztuk le az üveg tartalmát.
-Mi a baj?-szólaltam meg végül,majd újra kortyoltam az alkoholból. Harry nem szólt semmit,kivéve a kezemből az üveget nagyokat kortyolt belőle.
- Most kaptam egy levelet. Meghalt a volt barátnőm.-mondta,majd csuklani kezdett. Ez azt eredményezte hogy újra a szájához emelje a vodkát.
-Sajnálom.-mondtam,de valahogy nem volt őszinte sajnálat. Az alkohol a fejembe szállt,és lassan forgott körülöttem a szoba.
- Szerettem. Nagyon. Annyira hogy azt akartam hogy örökké együtt legyünk,ezért átváltoztattam. De később elhagyott. Egy halandóért. És most meghalt. - mormolta Harry,végig a falat nézve. Tekintete hirtelen rám ugrott. Telt ajkaiba erősen beleharapott,majd megnyalta az alsó ajkait. Mindketten túlfűtöttek voltunk a vágytól,az alkoholnak köszönhetően.
Harry hirtelen a falnak lökött mire hangosan felnyögtem,de hatalmas kezével megtámasztotta magát előttem,és előnyösen felém tornyosult. Ajkai zabolázatlanul falni kezdte az enyéimet. Teste az enyémhez szorult,én pedig a pólója sarkába kapaszkodtam. Nyelve utat tört az enyémhez,és azok vad küzdelembe kezdtek. Bal kezét a derekamról a fenekemre csúsztatta,ahol a farzsemembe pihentette. Néha-néha erősen belemarkolt,mire felnyögtem de nem bántam.
Lassan felkapott,lábaimat pedig átkulcsoltam rajta. Hirtelen a szemközti oldalnak mentünk neki. Harry ziháltan falta még mindig az ajkaim. Egyik kezemmel a fürtjeibe túrtam,és kapaszkodtam meg. Vadul csókolgatni kezdte a nyakam,és ment lépésről lépésre egyre lejjebb,mikor a ruha megakadályozta hogy továbbmehessen. Idegesen megmarkolta és lehúzta rólam.
-H ... h ... Harry. Ne itt. - biccentettem a szobája felé levegő után kapkodva.
Harry pillanatokon belül bevitt a szobájába és dobott le az ágyára. Egy pillanatig megállt,de újra felém tornyosult és rám feküdt. Lassan megtaláltam a pólója végét és elkezdtem lehámozni róla. Gatyáját maga vette le,de tekintete egy percre se vándorolt el rólam. Melleim közti részt kezdte el csókolgatni,én pedig élveztem ahogy elkényezteti a bőröm,és engem. Idegesen lerúgtam magamról a szoknyám,így már csak mindketten fehérneműbe voltunk. Harry izmos felsőteste súrolta az enyém,ajkai pedig újra és újra talált egy pontot ahol csókolgathat. Lassan alám nyúlt hogy kikapcsolhassa a melltartót ami rajtam volt. Amint ez sikerült neki elhajította a szoba másik felébe,és a ruhadarabok szép lassan mind a földre kerültek...

KOZERDEKU KOZLEMENY!

Sziasztok! Eszrevehettetek hogy nem tettem ki uj reszt,mert a szuleim eltiltottak a nettol:/ Ahogy tudom hozom az ujabb reszt! Ne haragudjatok! D xx

Vadászat - 8.fejezet

 Sziasztoooook! Éééés itt az új rész,nem lett hosszú,de valahogy nekem nem megy a hosszabb rész írása,bocsiii! De mielőtt elolvasnátok pár tényt megosztanák veletek. Akkor elöszőr is egy olvasóm kérdezte hogy ki ez a színész nő,szóval akkor ő Lucy Hale. Másodszor láthatjátok hogy a blog új design-et kapott,amit ezúttal is köszönök hogy egy kedves lány megcsinálta a fejlécet. Szupi lett nem?:) Valamint chat ablak is lett úgyhogy chatelésre fel emberek! Én is majd sokat fogok oda írni,ha bármi kérdésetek van oda irjatok. Betettem a rendszeres olvasó modult is úgyhogy ott be lehet követni a blogot úgyhogy sssooook-sssoook követőt szeretnééék!:) Lassan elérjük a 7000 oldalmegjelenítést,és utoljára hagytam a kedvencem: a komikat! 14 komment az előző bejegyzéshez! Annyira jó volt olvasni a komijaitokat hogy tényleg nem tudom szavakba önteni! Megcélozzuk a 20 komentet?:) Légysziii*bociszemek* :) Oké,biztos azt gondoljátok mit fecsegek itt ennyit,úgyhogy nem is firtatom,olvassatok és komizzatok! :) D xx



Testem minden porcikája megfeszült.
Csak bámultam a lapot amit erősen a kezeim közt szorongattam. Féltem. Tudtam hogy ki volt az aki ezt írta. Tudtam hogy el kell menekülnöm innen. Tudtam hogy veszélyben vagyok,de nem érdekelt.
-Tudom hogy itt van!-kiabáltam a nagy semmibe.- Tudom hogy itt van és hall engem! Jöjjön elő,itt vagyok! Egyedül! És nem félek magától!
Mellkasom egyre szaporábban járt le és föl,hajamat pedig a gyengéd szelek kuszálták össze. Csak meredtem magam elé,minden végtagom megdermedt. Majd hirtelen Liam szavaira lettem figyelmes:
-Camilla?!-termedt mellettem.- Camilla hahó! - rázta a kezét előttem,majd tekintete a kezemre tévedt. A papírra. Amin a mondat állt. Rögtön megfogta mindkét karom és vámpír gyorsaságával húzott maga után,meg sem állva a nappaliig.
- Camilla tisztában vagy azzal hogy ezt ki írta?! - kérdezte idegesen Liam a szemem előtt lebegtetve a papírral. Föl és alá járt előttem miközben én a kanapén foglaltam helyet. Kezében a papírt szorongatta,és nagyokra fújtatott. A ház csendjét újonnan érkezett léptek lepték el. Liam egyre feszültebb lett ahogy meghallotta a zörejeket.
-Szia ... - kezdett bele Harold mikor belépett a szobába,de ahogy meglátott minket tudta hogy valami nincs rendben.- Mi történt?
Időközben Niall,Louis és Zayn is megérkezett.
-Add ide ... - szólt Zayn Liam-re,aki idegesen összegyűrte a lapot.- Liam add ide!
Liam Zaynnek engedelmeskedve átadta a papírt,mire Zayn próbálta a lehető legjobban kisimítani és amint ez sikerült neki arca félelmetessé vált. Eluralkodott minden vonásán a düh,szemei pedig még vörösebben égtek mint eddig valaha is. Egy elhamarkodott mozdulattal öklét egyenesen a falnak célozta. Erejétől a fal behorpadt,ami hajszál repedésekben folytatta útját. Liam-et a falnak lökte,mire ő halkan felnyögött.
- Megmondtam hogy vigyázz rá!-üvöltött Zayn. Ökölbe szorított keze remegett az idegességtől. Lassan közeledett Liam felé.
-Hé-hé tesó állj le!-mondta Niall Zayn háta mögül,de mintha meg sem hallotta volna Liam felé közeledett. Reflexszerűen Zayn elé ugrottam,hogy megakadályozzam bármire is készült. Öklére lágyan rá helyeztem a kezem.
-Nyugodj meg. Jól vagyok. Az én hibám volt,ne Liamet okold érte. Ha ő nincs lehet hogy most sem állnék itt.-súttogtam halkan neki,miközben minden fiú minket fürkészett.
-Tudtam hogy ez így nem lesz jó. Veszélyben vagy.- mondta Zayn fájdalommal telt hangon.
***
Másnap reggel az ablakomon beáradó napsugárra ébredtem fel,ahogy a szemembe süt. Lassan felemelkedtek a szemhéjaim,és erőt véve magamon felültem az ágyon és nagyokat nyújtózkodtam. A nap gyönyörűen sütött kint,a pázsit szinte csillogott a napfényben. Hallottam ahogy a madarak már felszabadultan énekelnek és élvezik a napsütést. Nagy nehezen elcsoszogtam a konyháig ahol már minden fiú itta a reggeli adagját,Zayn kivételével.
- Jó reggelt! Zayn hol van? - túrtam bele álmosan a hajamba,miközben én is kitöltöttem magamnak a reggelim.
-Még alszik.-mosolygott rám Harold,de látszott rajta hogy nincs nagy gusztusa az állati eredetű vérhez.
A fiúk körbe ülték az asztalt,csupán egy hely maradt. Louis mellett. Nem akartam bunkónak tűnni,ezért inkább megkérdeztem:
- Leülhetek?-néztem hol Louisra,hol a székre.
- Itt laksz nem?-mondta nem túl kedvesen.
Nem értettem hogy miért utál ennyire. Én nem tehetek semmiről. A múltról ...
Leültem mellé,és áhítattal kortyoltam az édes folyadékot a poharamból. Zayn lépett be morcos arccal,és azt hiszem valami jó reggelt félét dünnyögött a borostái alatt.
-Arra gondoltam hogy ma is elmehetnénk vadászni. Tök jó idő van. - szólalt meg Niall,mire minden fiú egyetértően bólintott. Zayn lazán a konyha pultnak dőlve kortyolgatta a vért,és közben az asztalnál ülő társaságot figyelte. Tekintetünk össze akadt,és hosszú percekig néztünk egymás szemébe.
-Én is megyek.-fakadtam ki,miközben még mindig Zayn gyönyörű szemben andalogtam.
Arc vonásai megfeszültek,tudtam hogy ő ezt nem támogatja.
-Camilla nem. Ez eszedbe se jusson.-mondta ki határozottan.
-De igenis eszembe jutott!-pattantam fel a székről.- Ne kezelj már ugy mint egy porcelán babát. Kérlek. Így legalább mindenki mehet,és senkinek sem kell velem maradnia. És ott pedig mind velem lennétek.-soroltam neki az érveket.
Niall,Harold és Liam egy emberként bólogattak,egyedül Louis volt az akit hidegen hagyta hogy mi lesz.
-Legyen ... -egyezett bele sóhajtva Zayn.


***

- Csak kövesd az illatot. ha megérzed lödd be hogy hol van az áldozat és kapd el.-magyarázta nekem a vadászat fortélyait.
-Rendben.-mondtam,mire Niall máris szagot fogott.- Enyém vagy a tied?-nézett rám nevetve.-Iiii,na jóó. Legyen a tied,gyakornok.
Sokáig andalogtam céltalanul az erdőben,ugyanis én semmilyen szagot nem éreztem. Szerintem Niall minimum 10 kilométeres körzetből megérzi az illatot.
Majd lassan én is megéreztem a friss vér illatát,amit szinte hallottam ahogy áramlik egy állat testében. Az illat egyre erősebb és erősebb lett ahogy közeledtem felé. Egy termetes szarva rajzolódott ki a fa mögött. Halk léptekkel elbújtam egy közeli bokor mögé,hogy onnan kitaktikázzam az áldozat elfogását. Már éppen szaladni készültem mikor valami minden erejéből oldalról belém jött és fellökött. Több métert repült a testem,majd a gravitációnak köszönhetően erősen a földhöz vágódtam. Hangos nyögés hagyta el a számat,majd hirtelen két kéz szorult a nyakam köré és erősen fojtogatni kezdett. Szemeim hirtelen kipattantak,de nem láttam mást csak egy barna haj zuhatagot felettem. Próbáltam magam kimenteni alóla,de sokkal erősebb volt nálam. A lány mérgesen hörgött miközben egyre szorosabban ragadta meg a nyakam,én pedig már alig kaptam levegőt,de a lány teste hirtelen lerepült az enyémről,én pedig újra levegőhöz juthattam. Teste pár méterre volt az enyémtől. Nyakamat tapogatva felültem hogy jobban szem ügyre vehessem mi történt. Louis volt az. Elindult a lány fele,kezében egy éles,vaskos fa darabbal,amit éppen a lányba akarta döfni. Minden erőmmel és gyorsaságommal azon voltam hogy megállíthassam őt ebben. megragadtam erős karját,és kikényszerítettem belőle a vaskos fa darabot.
-Ne!-kiabáltam rá,nem akartam hogy megölje,hisz azt se tudtuk ki ez.
Louis a szemét forgatva megfordult és a legközelebbi fa tövének dőlt és onnan nézte tovább a jelenetünket. A lány vergődése lassan elhalt,,teste megnyugodott. Leültem mellé,gyengéden megfogtam a hátát hogy felsegítsem. Ahogy hozzáértem a lány idegesen arrébb kúszott tőlem,és éles fogait rám meresztette. Szóval ő is  egy közölünk. Ő is egy vámpír.
-Ne nyúlj hozzám!-förmedt rám,szemében pedig a félelem tükröződött.
-Ne félj!-mosolyogtam rá,és utána nyúltam. Bambán nézte a kinyújtott kézfejem,majd felnézett újra az arcomra.
Térdeit felhúzta a mellkasához,és szorosan összegömbölyödött,hallottam ahogy a szíve szaporán ver,lélegzet vétele pedig egyre gyorsabb.
-Hogy hívnak?-kérdeztem tőle,de kezem visszahúztam,mert láttam hogy még mindig fél tőlem.
-Melody. Darwin. Melody Darwin.- mondta makogva.
Hirtelen a többi fiú jelent meg Louis mögött,és mind kíváncsi tekintettel fürkésztek minket. Egyedül Zayn volt az aki semmi érzelmet nem tükrözött az arcán,csak határozott léptekkel elindult felénk. Megragadta a karom,és felhúzott hogy jobban szem ügyre vehessen.
-Elment az eszed. Menj innen.-szidott le,és elkezdett húzni a fiúk fele,mire én csak kirántottam a karom az erős ujjai közül és visszarohantam,és leültem mellé.
-Melody. Értem. Hogy kerülsz ide?-fogtam meg végül a kezeit amik szüntelenül remegtek.
-Én.. én .. nem akartam ... ne .. ne ... haragudj. Nem akartalak megölni ... csak ... csak féltem hogy visszatért...-ajkai a kezeihez hasonlóan remegtek,hangja pedig rekedt volt.
-Ki tért vissza?-kérdeztem tőle halkan,de nem akartam túl tolakodó lenni.
-Maga az ördög. Ő tette ezt velem. Miatta lettem az ami vagyok. Miatta lettem vámpír ... - jelentek meg a könnyek a szemein.
Ránéztem a fiúkra. Mind jól tudtuk ki tette ezt ...

Figyelmeztetés - 7. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! Itt is bocsánatot kérek hogy nem túlságosan hosszú. A héten a suliban elkezdtem írni ezt a fejezetet,mire az egyik barátnőm kíváncsi volt hogy mit írok. Ő nagyon kritikus és keményen megmondja a véleményét,ezért csak sok noszogatás után adtam oda neki,és tetszett neki,és azt mondta hogy van hozzá érzékem. Elmondhatatlanul boldog voltam,és azóta komolyabban veszem ezt sokkal. És ezt nektek is köszönhetem! Lassan 5000 oldalmegjelenítés,és az előző fejezethez 12 megjegyzés! Eszméletlen! Néha örömömben ujjongtam mikor megláttam a komijaitokat! A bloghoz elkészült a blog videója is,amit ezuttal is köszönök a legjobb barátnőmnek,ide kattintva megtekinthetitek: katt . Továbbra is szeretném látni a kommenteket,mert nagyon jól esnek! Szeretek Minden Olvasót! D xx

Szerettem volna azt hinni hogy csak álmodok.
Szerettem volna azt hinni hogy ezek a szavak nem hangzottak el.
Szerettem volna azt hinni hogy ez nem történt meg.
De nem álmodok.
Ezek a szavak elhangzottak,és ez megtörtént.
Mert ez a valóság ...
Fejemben a gondolatok és eseménysorok képei versengtek,és éreztem hogy nem tudom megemészteni az előbb hallottakat. Lélegzetvételem elakadozott. Úgy éreztem hogy mindjárt megfulladok. Úgy éreztem hogy a szavak lassan elporlasztanak és egy maréknyi hamuvá válok ami lassan a földre hullik. Ajkaimat résnyire nyitottam,és szerettem volna akár egy hangot is kiadni magamból de nem sikerült. Zaynre néztem,akinek szemei lassan könnyektől lett egyre csillogóbb az átlagosnál is gyönyörűbben,mikor a kintről beáradó fény csodálatosan tükröződött rajta.
-Cam ... Camilla ... - törte meg a fájó csendet Harold.- Camilla jól vagy?
Zaynről Haroldra ugrott a tekintetem,aki némileg megnyugodott pillantást vettem rám,de a szeme sarkában még látni lehetett az aggódalmat és a kétségbeesést.
Lassú és remegő léptekkel elindultam a kanapé felé,mert a lábaim a remegéstől alig bírták eltartani a súlyom.
Mindegyik fiú engem nézett és azt várta hogy végre megszólaljak.
Harold lassú léptekkel elindult felém,és leült mellém. Kezével hátulról gyengéden átkarolt.
-Cam,figyelj. A fiúk figyelmeztetni jöttek titeket. Apánk egyik éjjel találkozott Danielle-el,Liam halandó barátnőjével,és megüzente vele nekünk hogy visszatért. Ezért el kell mennetek innen. Veszélyben vagytok. Apánk mindenre képes..-mondta Harold határozottan de mégis éreztem a hangjában a bizonytalanságot.
-Nem megyek el innen.-mondtam ki határozottan,mire mindenki ledöbbent arccal felém nézett.- Nem akarok! Nemrég ott kellett hagynom anyát akit még jó darabig nem láthatok,ott kellett hagynom a barátaim,az iskolám,mindent. Végre megszerettem ezt a házat,nem akarom ezt is elhagyni! - néztem rá Zaynre a mondatom végén.
Fájdalmas tekintettel belenézett egyenesen a szemembe. Bár láttam rajta hogy hezitál,de mégis odajött hozzám. Megállt előttem,majd leguggolt elém hogy szemünk egy vízszintbe lehessen. Harold látta hogy már nincs szükségem hogy oldalról támogasson ezért felállt és odament a többi fiú mellé. Zayn térdemen pihenő kézfejemeimet gyengéden megszorította,majd végig csak az összefonódott kezünket bámulta.
-Zayn ... kérlek.-mondtam neki halkan.
Lassan a  tekintete rám szegezödött,és mélyen a szemeimbe nézett.
-Nem tehetlek ki ekkora veszélynek...-súgta oda nekem. Hangjában még mindig érezni lehetett a kínt amit érez. Azt érzem hogy őt ez az egész jobban megviseli mint engem.
- Tudok vigyázni magamra! És különben is itt vagy te is ... és Harold ... -néztem rá Harold,mire mosolyogva bólintott hogy számíthatok rá.
-És mi is itt vagyunk.-szólalt meg Niall,majd kedvesen rám mosolygott.
-És én is.-mondta Liam.- És Louis is,ugye Louis?
Louis csodálkozva nézett hol Liamre,hol Niallre.
-Még mit nem!-mondta sértődötten.
-Louis!-szóltak rá a fiúk Zayn kivételével. Ő csöndben volt. Ahogy Louis megszólalt éreztem hogy erősebben szorítja kezeim. Majd felállt engem otthagyva és odaállt a többi fiú elé.
-Fiúk,nem kérem hogy maradjatok. Én kevertem ebbe bele magam. -szólalt meg.
Liam odalépett Zaynhez,jobb kezét pedig rá helyezte a vállára.
- Zayn,akármi is történt testvérek vagyunk. Itt maradunk,és segítünk neked!-mondta meghatóan Liam,mire Niall és Harold egyetértően bólogattak mosollyal az arcukon.- Louis ..
Mindegyikünk Louist fürkészte.
- Legyen.-nyögte ki nem túl kedvesen.
Zayn és Liam egymás hátát veregetve megölelték egymást,majd Niall és Harold csatlakozott a körhöz.
A négy fiú később bociszemekkel engem fürkészett,én pedig felálltam és odarohantam megölelni őket.
Mikor eleresztettük egymást Louisra néztem. Karba tett kézzel állt a szoba sarkában,és a szemeit forgatta.
Zayn közelebb lépett hozzá és ezt mondta:
- Remélem valaha egyszer megbocsájtasz nekem...
***
Miután a fiúk szétszéledtek a nagy házban,úgy döntöttem hogy kiülök a ház hátsó kertjének gyönyörű pázsitjára a friss levegőre. Magammal vittem a régi rajz mappám,amit Zayn hozott el otthonról mikor anyu nem volt otthon. Nagyon rég nem rajzoltam. Egyszerűen azt éreztem hogy fölösleges erőltetnem,nincs hozzá tehetségem. Soha,senki nem dicsérte meg a munkáim. A baráti társaságom tele volt kreatívnál kreatívabb és tehetségesebb emberekkel. Ezért úgy éreztem hogy én hozzájuk képest semmi sem vagyok.
Sosem kértem Zaynt hogy hozza el a rajzaim,de mégis elhozta ezeket is...
Mosolyogva vettem elő a pár éve a rajzaim. Mindegyikhez emlékek fűznek. Az elsőn anya volt,és én olyan 6 évesen ahogy az ölében ülök. Emlékszem,ez még a nagyiék régi házánál készült. Anyu még milyen boldog volt ... hisz apa még ott volt mellette.
A második képen egy repülő volt. Egy katonai repülő. Ezt aznap csináltam mikor apa születésnapja volt,de nem jött haza. Nem írt,nem üzent,nem kaptunk semmit ami tőle jött volna. Minden év minden ünnepén a postaládát vagy épp az ajtót bámultuk,de sosem történt semmi.
Anya egész nap a szobájába volt bezárkózva,én pedig egyedül ültem a nagy nappaliban és rajzoltam. Látni lehetett egy-egy megszáradt könnycseppet a képen ami elmaszatolta a grafitot ...
A harmadik képen pedig egy csillag volt egy körben.
Furcsa. Erre nem is emlékeztem. De ezt már láttam valahol. Zayn tetkója! Ilyen tetkója van!
Kezemben hosszú percekig szorongattam a rajzot. Talán ez csak egy furcsa egybeesés ...
Hosszas töprengés után ugy döntöttem hogy rajzolni fogok. A munkáimat kint hagyva visszamentem a házba a grafitjaimért. Útközben a folyosón Zaynbe botlottam.
- Hát te? Nem a szobádban voltál?-kérdezte.
- A hátsó kertben voltam,és megyek is csak bejöttem a ceruzáimért.-mondtam neki,és úgy tűnt nem örült annak amit hallott.
-Camilla apám rád vadászik! Bármikor lecsaphat,te pedig csak úgy kimész a kertbe?! Ráadásul egyedül?!-förmedt rám.
-Zayn higgadj már le! Nem lesz semmi bajom! Csak a hátsó kertbe mentem!-mondtam fennakadva. Komolyan.Nem vagyok csecsemő.
-Rendben. Csak arra kérlek hogy légy óvatos. -hangja kissé megremegett.- a fiúkkal vadászni megyünk mert Niall fél perc alatt kiürítette a készletünket,de Liam itt marad hogy vigyázzon rád,meg felhívja Danielle-t hogy jól van-e.-mondta egyhangúan,majd engem elkerülve elindult az ajtó irányába. Mikor elhaladt mellettem nem bírtam ki hogy ne kérdezzek rá:
-Miért hoztad el a rajzaim? Hisz nem is kértem.-böktem ki.
Zayn a fejét gyengéden visszafordította csupán annyira hogy rám lásson,és halványan elmosolyodott. Vállán a póló meggyűrődött,így újra megpillanthattam a tetkóját. Szakasztott mása volt a rajzomnak. Nem válaszolt,tovább indult egyenesen az erdő fele,a többi fiú társaságában.
A szobámban felkaptam a grafitokat,és már rohantam is kifele.
Lépteim egyre jobban lelassultak ahogy közeledtem ahhoz a helyhez ahol nemrég ültem. A rajzaim szanaszét hevertek a földön. Azt hittem hogy csak a szél volt,de tévedtem. Ahogy közelebb értem láttam hogy a rajzaim durva mozdulatokkal át vannak húzva. Anya és én,a repülő .. és a csillag. Eltűnt. Eltűnt a Zayn tetkójáról készült rajzom. Félve felemeltem a szétfirkált rajzom. Úgy éreztem mintha a szívem a torkomban  dübörögne,a hasam pedig görcsbe rándult. Lassan megfordítottam a lapot amit a kezemben tartottam,hogy jobban szemügyre vehessem. Ez állt rajta : Bátor lány,de meddig lesz az?

Titkok és hazugságok -6. fejezet

Sziasztoook! Meghoztam az új részt! Nem tudom hogy kit mennyire bánt az hogy nem túl hosszúak a részek,de ezt hétvégén kellett összehoznom,és a suli mellet nincs sok időm,amit bocsi hogy mindig leirok,csak na,tényleg bocsi hogy rövidek.. De ebbe kiderül egy nagy dolog! Valamint az elöző részhez 10 komit is kaptam aminek adsjjskdnwldj örültem. Annyira jól esik hogy tényleg nem lehet elmondani! Eddig az írásaim általában nem nagyon dicsérték és annyira örülök ezeknek a kommenteknek! Ti vagytok a legjobbak! Továbbra is szeretném ha komiznátok kérlek!:) És láthatjátok hogy új képek vannak a fiúkról,mert gondoltam ezek frissebbek,és kicsit változás van a szereplők között de nagy változás nincs mert ők még nem jelentek meg a tröténetben:) Jó olvasást ! D xx


-Zayn! - rontott be Harold a szobába. Arca nagyon megviselt volt,mintha legalább lefutotta volna a maratont úgy lihegett mikor benyitott. Nem sejtettem sok jót. Lehetett rajta látni hogy valami nagyon nincs rendben.
-Z ... Zayn. Kijönnél kicsit? -kérdezte,majd rám nézett amolyan 'bocs,de nem rád tartozik' nézéssel.
Zayn elindult ki fele,de még egyszer hátranézett rám. Bólintottam hogy menjen csak. Egy gyors mozdulattal az ajtót bevágta maga után,én pedig ott maradtam egyedül az ágyon.
Nem állt szándékomban hallgatozni,de néhány szót vagy mondatot nem tudtam nem meghallani.
- Tessék?! Mond hogy csak álmodtad ezt ... - hallottam Zayn ahogy teljesen kétségbeesve beszél,de a mondat végét már nem hallottam. Valószínü rájött hogy ez behallatszódhat a szobába.
A hangok lassan elhaltak,csend volt mindenhol.
Ugy döntöttem még maradok egy kicsit,hátha megzavarnék olyat amit nem kéne.
Zayn szobája hatalmas volt. Nagy része csak üres tér volt,de mint láttam neki nem kell sok minden. Végignéztem a gyönyörű régi stílusú szekrényén,de a szemem megakadt valamin. Egy fénykép volt. Kezembe vettem hogy közelebbről is megnézhessem. Egy gyönyörű szőke hajú lány volt rajta. Megfordítottam a fényképet és a sarkán ez állt: Perrie Edwards. Tehát ő volt Perrie. Zayn nem csodálom hogy nehezen dolgozta fel a halálát. Egyszerűen káprázatosan szép volt.

***
Mikor már tényleg fogalmam sem volt mit csinalhatnék eldöntöttem hogy ki megyek.
A konyha felé vettem az irányt. Mivel Harold képtelen volt rendesen bevásárolni ( bár nem mintha a véren kívül bármit is ennénk..) de most ugy gondoltam jól esne egy pohár vér. A konyhában nagy nehezen megtaláltam a palackot ami tele volt kizárólag állati eredetü vérrel. Zayn szigorúan veszi ezt velem kapcsoltban,ugyhogy most 'diétáznom' kell. Utam a nappaliba vezetett. Ahogy közeledtem felé újra hangokat véltem felismerni. Zaynét ezer közül is felismerném. Lassan befordultam a nappali fele ahol 2 ember,akarom mondani vámpír helyett 5 - öt láttam. Ezt az éhség teszi? Hirtelen kicsuszott a kezeim közül a pohár,ami egyenesen a földön landolt. A pohár nagy zörej kíséretében összetört,a vér pedig lassan utnak indult a földön mindenfele folyva.
Gyorsan utánakaptam,de már csak a pohár maradványait szedegethettem össze.
-Hé,ne pazarooolj! - szólalt meg egy számomra ismeretlen hang,majd két kezet pillantottam meg velem szemben ahogy felszedi az üveg darabokat. Lassan felnéztem rá. Megpillantottam azt a gyönyörü kék szempárt ami ehhez hasonló senkinek sincsen. A kép. A kép! Ö is rajta volt!
-Niall nyugodj meg!-nevetett egy számomra ismeretlen hang újra.
Mikor felálltam láttam hogy nem a látásommal volt baj. Zayn és Harold mellett még volt 3 srác. Az éppen nevető mosolya szakasztott mása volt mint a képen lévő egyik kisfiúnak. A 3. - at pedig először nem is mertem meg,de ahogy elmosolyodott már világossá váltak az arc vonulatai. Ő is a képen volt,csak már levágatta a haját. De várjunk ... akkor ők Zayn és Harold többi testvére?!
-Ne haragudj. - mosolygott a a szőke,vagyis akkor Niall.
Zayn kuncogva elindult felém és megfogta a derekam mert láthatta hogy még mindig nem túl stabil nekem a föld.
-Camilla,bemutatom neked Liamet.-mutatott a rövid hajú srácra.-Louis-t.-mutatott a még mindig vigyorgó arcu srácra.-és végül Niall.-nézett a szőkeségre.
-Szóval ő az ... - sugta oda Liam Louisnak,mire mindkettőjük arcáról eltűnt a mosoly. Harold oldalba bökte a mellette álló Liamet mire mindhárman mosollyal az arcukon felém néztek és hangosan köszöntek:
- Helloo!
-Sziasztok ... -mondtam halkan,majd Zaynre néztem hogy elengedhet. Egyetértően bólintott eggyet és egy lépessel eltávolodott tőlem.
Csönd. Senki nem szólt semmit. A 3 ujonnan megismert srác végig engem méregetett. Már kezdett egyre kínos mikor Niall megszólalt:
-Van itthon még?-mutatott a földön szétterülő vér tócsára.
Harold bólintott eggyet.
-Gondolom nem kell bemutatnom hol van a konyha ... -mondta.
Niall pedig már el is tünt.
-Akkor én inkább megyek is ... -mondtam.- Nem zavarok.
Már éppen elindultam a szobám fele mikor feltehetően Louis,megszólalt:
-Na mi van,neki nem kéne elmondanod?-mondta gúnyosan,összetett kézzel.
Azonnal visszafordultam a fiúk felé. Zayn lehajtott fejjel a földön folyó vért bámulta,Harold pedig próbálta elkerülni a szemkontaktust. A másik kettö hol engem,hol Zaynt méregette.
Lassan elindultam Zayn felé. Megálltam mellette,de ö még mindig nem nézett fel.
-Miröl beszélsz?-néztem szúrosan Louisra,mire gúnyosan felnevetett,majd arrébb billentette a fejét hogy láthassa Zaynt.
-Minden eröddel védeni akarod,de mégis te vagy az aki titkolozik és hazudozik neki. Nagyon jól tudtad hogy ez be fog következni...-mondta neki Louis.
- Nem! Zayn mindent elmondott nekem! Tudok mindenröl! Tudomm hogy hogy lettetek vámpírok,tudok Perriröl,tudok anyátok haláláról!-kiabáltam Louisra.
- Nocsak,nocsak. Mégis ilyen fontos ez a lány neked? Hogy elmondtad a legféltettebb titkod? Öszintén? Most meglepödtem Zayn.
Zayn fújtatva és ökölbe szoritott kézzel megindult Louis felé,és öklével hatalmasat bevert Louis arcába.
Harold és Liam rögtön Louis felé kaptak,aki háttal nekünk az orrához tartotta a kezét,és szisszegett ahogy hozzáért.
Én rögtön Zaynhez rohantam aki még mindig fujtatva fürkészte Louist. Megfogtam a karjánál fogva,és ránéztem.
-Nyugodj meg.-súgtam oda neki.
Niall lépett be a szobába és elkerekedtek a szemei. Feltehetöen nem tudta mivan. Ide-oda nézett Zayn és Louis között. Lépésre emelte a lábát,de meggondolta magát és nem mozdult.
-És mond drága Camilla,apánkkal mi lett,ha már ennyi mindent tudsz.-mondta ismét Louis.
Mielött megszólaltam volna,ránéztem Zaynre,de ö nem nézett rám.
-Hát ... Zayn azt mondta hogy miután szétoszlott a családotok öngyilkos lett ... -mondtam kissé bizonytalanul.
Zaynen kívül mind a 4 fiú szemei elkerekedtek.
-Zayn,Zayn,Zayn ... hát mégse vagy olyan mint amilyennek ez a lány lát.-mondta Louis.
Egyre hátráltam Zayntől. Zayn keserve arccal felemelte a fejét és rám nézett.
-Hazudtál ... hazudtál nekem.-mondta egyre hátrálva végig könnyes szemmel Zayn szemébe nézve.
-Camilla ... kérlek. - szólalt meg.
-Mi van az apáddal?! - kérdeztem kiabálva Zayntöl.
Zayn csak nézett rám,már azt hittem nem fog megszólalni,ezért egyenesen az ajtó felé indultam.
- Megesküdött hogy megbosszulja.-mondta halkan Zayn.
Az ajtó küszöbén megtorpantam.
- Beleörült anyánk halálába. - folytatta Zayn. - Megesküdött hogy ha lehetösége lesz rá megkeserüli. Azt mondta hogy nem fogjuk tudni hogy mikor,de amint a legtökéletesebb rá az alkalom eljön,és megöli azt aki számomra a legkedvesebb.
-Ez vagy te ... -mondta Louis halkan.
- És ugy tünik visszatért ... -mondta Zayn.