Szabadíts ki! - 11. fejezet

Sziasztok! Tudom és ezer bocsánat hogy sokat késtem,de annyira húzós heteim voltak a suliba hogy tényleg nem volt semmi szabadidőm. Sietősen írtam meg ezt a részt is nektek,ezért lehet sőt biztos hogy nem lesz túl jó,de már nem akartam várakoztatni benneteket ennyi ideig. Mostanában egyre többet látom hogy egyre több vámpíros blog készült,ugy hogy kicsit kétségbeestem hogy kiesek a Kedvenc-Vámpíros-Blog szerepéből. Nyugtassatok meg hogy nem! :( Valamit arra gondoltam hogy ha nektek tetszene tennék a fejezetekez zenéket amik feldobnák a fejezet hangulatát. És sok blognál láttam hogy az elején leirják egy-egy szereplő gondolatát,mit szólnátok ha ilyet én is csinálnék? Komikba irhatjátok a válaszokat! :) És áá igen a komik! 36,ismétlem 36 gyűlt össze az előzőre! Egyszerűen annyira hálás vagyok hogy nem tudom elmondani. De tényleg! Remélem továbbra is sikerül ennyit összehoznotok! Mert nagyon sok támogatást kapok ezekből! Az új részt igyekszem hozni! Jó olvasást,és millió puszi nektek : D xx

***

A púder selymes puha érintése kényeztette arcom minden kis szegletét ahogy Melody egyenletesen szétoszlotta rajta. Próbáltam nyugodt maradni a helyzethez képest,de nem tudom mennyire jó ötlet elmenni. Egy terem tele emberekkel. Emberekkel akiknek ott csordogál a vér az ereikben amik arra késztetnek minket hogy kiszívjuk az összes cseppet belőlük. Féltem az estétől,féltem hogy mi fog történni,és féltem attól ami várt ránk.

- Melody,szerintem már elég lesz a sminkből.- prüszköltem a sok portól,ami lassan egyre jobban irritálta az orromat. A lány durcás arc kifejezéssel nyugtázta nem tetszését a kijelentésemnek,de végül beletörődve eltette minden arc szépítő kelléket,és még egyszer lefixálta magát a tükörben,hogy minden tökéletes-e rajta.- Ne aggódj,gyönyörű vagy! Minden szem pár rád fog szegeződni ha belépsz a bálterembe!

- Hát merem remélni! Nem kis időbe telt ezt összehozni! - mondta öntelten,amit kissé furcsálltam,de ennek a lánynak a viselkedése változatosabb mint egy szín skála. - Kész vagy? Csak mert mennék már. 

Egyre jobban csak gerjesztette bennem a feszültséget Melody viselkedése,de próbáltam nem foglalkozni vele,egyetlen gondolat vigasztalt. Hogy Zayn végig mellettem lesz,és vigyáz rám.
Lassú léptekkel léptem be a nappaliba ahol az 5 fiú henyélve feküdt a kanapén,de érdeklődő tekintetük a boltív alá ugrott ahol Melody lépett be kecsesen,maga után húzva hosszú tört fehér ruháját. Nem akartam elrontani Melody csodás belépőjét ezért csak botorkálva bicegtem mögötte a magassarkúmban amit rám erőltetett. Földet pásztázva léptem be a szobába. Tekintetemet nem mertem felemelni,miközben éreztem ahogy az arcom egyre forróbban ég,és halvány pírba borul. Majd hirtelen két lágy kezet éreztem derekamon,ami arra késztetett hogy feljebb billentsem a fejem. Megláttam a világ leggyönyörűbb szempárját ahogy mélyen az enyéimbe fúrja a tekintetét. Arcát félrebiccentette,borostás álla súrolta a nyakamat,mibe beleborzongtam.
- Mese szép vagy. - súgta bele a fülembe mély hangjával. Lágy csókot hintett homlokomra,majd kezeink lassan összefonódtak. Minden egyes kis érintésétől libabőrbe burkolodzott a bőröm,olyankor nem volt más csak ő és én. Tekintetével simogatta a lelkem,csókjától pedig a mámor tengerében éreztem magam.
Lassan odafordultunk a többiek felé akik végig szemlélték az előbbi érzelmes jelenetünket. Melody türelmetlenül ácsorgott,majd Niall-hoz fordult :
- Niall,szíves örömest leszek a párod a bálon. - mondta határozottan hangon,majd máris Niall mellett termett,majd bele karolva elkezdte a kijárat fele vonszolni. Harry-n némi csalódottságot láttam,majd megrázta a fejét,göndör fürtjeit pedig gondosan eligazgatta.
Szorosan lépkedtem Zayn mellett,kezeimmel erősen kapaszkodtam belé. Ahogy közeledtünk az óriási,fényekben gazdag kastély fele gyomrom egyre jobban görcsbe rándult. Lassan éreztem a bőséges vér illatát,ami arra késztetett hogy nagyot nyeljek. Zayn nyugodtnak tűnő arccal lépkedett mellettem,de éreztem rajta a feszültséget. Csak arra tudtam gondolni hogy minél előbb megtalálhassam anyát,és biztonságban tudhassam.
Az hatalmas üveg ajtó elé lépve egy gyönyörű,barna hajú lány szólított meg minket,nagy mosollyal az arcán.
- Sziasztok! Beo Garza vagyok, megkérdezhetem a neveteket? - hangja lágy volt,érezni lehetett a belőle áramló kedvességet,de nem tudta elkerülni a figyelmem csábító illata.
- Camilla Adams. - mosolyogtam vissza rá.
- Hmm ... megvan. Négyes asztal. Jó szórakozást kívánok. - mosolygott ránk még egyszer kedvesen. Belépve elénk tárult egy hatalmas díszekkel teli és pompákban gazdag helység,ahol több száz ember tartózkodott. Ki táncolt,ki beszélgetett,ki csak ült az asztalánál és bambán figyelte a tömeget.
- Anyu! - rohantam anya fele mikor megpillantottam az egyik asztalnál,szorosan magamhoz öleltem és boldog voltam hogy semmi baja,él és virul. Mellettünk egy úr köhintette meg a torkát rosszallóan,mire lassan elengedtem anyát.
- Oh kislányom, ő itt Rodger (rodzser) Frank,és egyben a legnagyobb lelkű adományozónk.-mutatott be neki anya. Komor,szürke férfinek tűnt,aki nehezen próbált némi mosolyt varázsolni az arcára,de láttam rajta hogy nem örül nekem. Apró puszit nyomtam anyu arcára,és visszaindultam a többiekhez akik már az asztalnál ültek.
- Ez gyors volt. Nem gondoltam hogy ilyen hamar elszakadsz anyudtól. - szólalt meg Liam az érkezésemkor.
- Valami pasas volt vele,és nem igazán szimpatizált velem,ezért inkább magukra hagytam őket.- vontam meg a vállam,örültem hogy anya biztonságban van. Hisz itt csak nem bukkan fel Zayn édesapja.
- Hol? Anyukáddal nincs senki.- nézett el Niall a vállam felett.
- Biztosan elment. Megzavartam a nagy csevejüket. - forgattam a szemeim.
Az elkövetkezendő órákban hosszas beszédeket hallgattunk végig,amik hol unalmasak,hol meghatóak voltak. Majd lassan elkezdődött a bál,a fények elhalványultak,a zenekar szolgáltatta a kellemesen hangzó élőzenét,az emberek pedig sorjában a tánc parkettre vonultak. A ruhák színeinek összehangolt váltakozása, a cipők halk kopogása előidézte a sulis éveim báljait,és a végzős bálom,amit valószínű soha nem fogok átélni.
Halk zongora játék vette kezdetét,mire Melody felháborodott tekintettel felugrott az asztaltól.
- Oké, valaki táncoljon velem. Most. - nézett a fiúkra.
Niall egyre lassabban próbált az asztal alá bújni,Liam vállat vont.
- Rám ne nézz. Nem tudok táncolni. - tette fel a kezeit Zayn mentegetőzően.
- Majd én. - állt fel végül Harry,majd Melody erőszakosan belekarolt,és a táncparketthez húzta. Köztük lévő távolság csökkent.
(zene,csak hogy teljes legyen az összhatás)
Lábaik egymással összhangban lassúzni kezdtek. Őket nézve egyre jobban vágytam én is a táncparkettre. Ránéztem a fiúkra,akik unott fejjel ültek és bámultak ki az arcokon,de Liam észrevette ahogy csillogó szemmel figyeltem a táncos párokat.
- Camilla,táncolnál velem? - tárta elé jobb kezét,majd bólintásom után tenyerébe helyeztem a jobb kezem. Hosszas percekig néma csöndben Liam vállára hajtott fejjel lépegettünk ide-oda.
- Khhmm .. -köszörülte meg a torkát valaki mögöttem. - Szabad egy táncra?
Csillogó tekintete találkozott az enyémmel,majd Liam hirtelen mozdulattal átpörgetett egyenesen az Ő karjaiba.
-Előre szólok,hogy ha rálépek a lábadra akkor ezer bocsánat. - nézte a földet ahol lassan mindkettőnk lába elkezdett lassúzni.
- Azt hittem nem szeretsz táncolni.-néztem rá,majd a mellkasára helyeztem arcomat.
-Nem is. És nem is tudok. De veled bármit megteszek. Túl nagy hiba lett volna ezt kihagyni.-mondta,majd belecsókolt a hajamba,amibe újra is újra beleborzongott a bőröm. Nem tudom meddig táncolhattunk szinte egy helybe,az idő érzékem elveszett,de boldog voltam hogy itt van velem. Nem kellettek szavak,minden apró mozdulat és érintés többet mondott mindennél. Jelenléte megnyugtatta testem minden porcikáját,megnyugtatta a lelkem és a szívem. Ha létezik olyan hogy örökké,akkor azt mondanám hogy én ezt a pillanatot akarom átélni örökké.
Szemem sarkából megpillantottam édesanyámat,ahogy boldogan csevegett mindenkivel,néha-néha mikor rámpillantott elmosolyodott. Egy magas férfi lépett mögé,majd lehajolva súgott valamit anya fülébe,ő pedig bólintva elindult a kijárat fele.

-Zayn. Kimegyek a mosdóba.-szóltam oda Zaynnek fél óra elteltével. Ő csak bólintott egyet,majd utam a mosdó felé vettem .. majd lekanyarodva ki a kert fele. Anya már vagy fél órája hogy elment és nem jött vissza. kezdtem egyre aggódni miatta.
lerúgva magamról a magassarkút,megfogtam hosszú szoknyámat és feljebb emeltem hogy ne koszoljam össze,különben Melody megöl engem. A kert többnyire kihalt volt. Nem volt több csak fák a végébe,amik már az erőhöz tartoztak és egy kis faház kunyhó.
- Anya! - kiabáltam hátha meghallja. - Anya!
Nem kaptam választ. Hirtelen hangos csörömpölés hallatszott a faház körül,amitől a pulzusom meghaladta a normális mértéket. Átfutott az agyamon hogy visszarohanjak,és szóljak Zaynnek,de nem. Ezt egyedül csinálom meg. Ugyan Cami ne legyél már ilyen nyámnyila,vámpír vagy az isten szerelmére!
Halk léptekkel közeledtem a kunyhó fele,ami már csöndes volt,és nyugodt,ellentétben velem.
-Hahó! Van itt valaki? - kiáltottam befele. - Anyu itt vagy?!
kezem az ajtóra vándorolt majd egy hirtelen mozdulattal kitártam magam előtt. Nem akartam hinni a szememnek. Nem! Nem ez nem lehet! Ez nem lehetséges!
-Anya!-rohantam a földön fekvő édesanyámhoz,aki mozdulatlanul feküdt ott. Ruhája véres és koszos volt,ami beigazolta a legrosszabb rém álmom.-Anya! Nem,nem,nem mond hogy nem haltál meg!
Fogaimmal csuklómba haraptam,hogy egy kis vérhez jussak,amivel talán megmenthetném a életét. Erősen tapasztottam karom anya szájához,de nem kaptam semmi reakciót. Tekintetem csupasz lábára vándorolt ahova ez volt belevésve a bőrébe : A hazugságok néha ölni tudnak.
-Anya kérlek ne tedd ezt velem! - könnyek lassan fátylat borítottak a tekintetemre,ruhám koszos és véres lett,de ez volt a legkevesebb ami érdekelt.- Anya kérlek! Kérlek kelj fel!
Szavaim mind hiábavalóak voltak. Teste elvesztette a normális hőmérsékletet,pulzusa eltűnt. Zokogva borultam rá holt édesanyám mellkasára,hogy érezhessem illatát.
-Anya .. - hangom elcsuklott,valahogy nem akartak kijönni rajta a hangok. Nem akartam felfogni mindazt ami elém tárult.
Hirtelen világosabb lett minden,mire felkaptam a fejem. A faház oldala lángokban égett. A füst egyre jobban ellepte a kis faházat,ami köhögőrohamot váltott ki belőlem.
Oda rohantam az ajtóhoz,de mind hiába. Bezárták.
A füst lassan átjárta a ház minden apró zugát,én pedig éreztem ahogy a tüdőm megtelítődik vele. Püföltem,ordítottam de egy lélek sem halott meg. Feladtam a harcot. Könnyekkel teli szemekkel anya testéhez feküdtem,és készen álltam arra hogy utána menjek.