Majdnem,de mégse - 9. fejezet

Sziasztook! Huuh,tudom hogy sokat késtem,de a szüleim eltiltottak a nettől. Most csak ennyit sikerült gyorsan begépelnem nektek de remélem tetszeni fog! 11000 megtekintés! És 26 komment! Iszonyatosan boldog vagyok! Megtudjuk tartani a 20 kommentet ugye?:) Kérlek titeket! A következő részt nem tudom mikor hozom,de sietek! Amint a szüleim engedik hogy netezzek ...
Ezzel a résszel valahogy nem vagyok megelégedve,nem tudom miért,de legalább örülök hogy fel tudtam nektek tenni! Jó olvasást! Komizzatok!
Köszönöm a türelmetek! D xx

* 3 hét elteltével *
Gőzölgő teámmal teli bögrém társaságában leültem Melody mellé a kanapéra,aki pedig szemét le se véve a könyvről olvasott tovább.
A ház csöndes volt,kongott az ürességtől. Liam és Louis ideiglenesen hazautaztak,Melody pedig csatlakozott hozzánk. Lassan 3 hete hogy nem történt semmi. Sem egy fenyegető célzás,sem egy új vámpír,sem pedig egy bosszú éhes vámpír. Mindennap görcsbe rándult gyomorral kelek és fekszek,föltéve magamnak a kérdést: Mikor jön el hogy megbosszúlja a múltat?
A kedélyek lecsillapodtak,de ez bármelyik minutumban megváltozhat. Felőről a tudat,hogy valaki rám vadászik,és engem akar.
Hogy valaki az átdöfött szívem akarja látni ...
Láttam magam előtt az egész jelenetet. Láttam ahogy a testem összecsuklik egy véres kéz alatt,és Zaynt. Megsemmisülve fekszik a földön,könnyei pedig a földet itatják.
-Minden rendben?-zökkentett vissza Melody a valóságba. Nem akartam terhelni képzeletem szüleményeivel ezért inkább mosolyogva bólintottam hogy megnyugodjon.
Arcán láttam hogy nem igazán vette be a kamumosolyom,de ő is feleröltetett egyet az arcára.
Torkomban lévő csomót nehézkesen lenyeltem,és kicsiket kortyolgattam a még mindig forró teamból.
Hirtelen elkezdett rezegni Melody telefonja az asztalon,aki rögvest odakapott és megnézte mit kapott. Zavaros tekintettel levágta a könyvet az asztalra,és a kijárat felé vette az irányt. Kíváncsian fürkésztem a könyv sötét borítóját amire ez volt ráírva nagy betűkkel : LIAR
Melody lazán magára dobta a bőrdzsekijét,és már rohant is el.
-Melody, hova mész?-kérdeztem tőle,hisz még új vámpír és óvatosnak kell lennünk vele. Zayn próbálta befolyásolni,de ő keményebb diónak bizonyult mint én. Kénytelenek voltunk vértasakokat lopni,hogy életben maradjon,ugyanis az állati vért nem fogadja be a szervezete.
-Őőő ... csak találkozom valakivel.-vigyorgott,de láttam hogy emögött valami olyasmi van amit nem akarja hogy tudjak. Idegesen az alsó ajkaiba harapott,és halványan elpirult mikor rá néztem. Azt hiszem pasi lehet a dologban,talán egy titkos kapcsolat? Pár másodperc elteltével Melody már valahol az erdőben mászkált ...
***
Hamarosan lehuppant mellém valaki a kanapéra,és nagyot nyújtózkodott. Nem néztem rá,tekintetemet a TV vonzotta ahol egy fekete-fehér néma film ment.
-Nem is gondoltam hogy szereted a néma filmeket.-szólalt meg mellettem egy selymesen csengő mély hang. Levéve tekintetem a képernyőről a mellettem lévő borostás fiúra néztem. Kíváncsian szemlélte a képernyőt,ahol egy hölgy és egy úr hevesen vitatkozott.
-Azok a kedvenceim. Szerintem egy filmhez nem kellenek betanult szövegek. A néma filmeknél mindenki a saját maga módján képzeli el mit mondhatnak,és különben sem kellenek szavak az érzelmek kimutatására.-mondtam teljesen elmélyülve a filmben,de valamiért a szemem sarkából még mindig a tőlem jobbra ülő fiút fürkésztem. A film pörgött tovább,az indulatok pedig elszabadultak benne. A hölgy és az úr vad csókcsatába kezdtek,a hölgy kontya pedig szétesett és hullámos haja a vállára omlott.
Zayn figyelmesen nézte,majd tekintetét újra rám szegezte. Éreztem a bőrömön a perzselő tekintetét. Tekintetem rátapadt az övére,és ha akartam volna se tudtam levenni róla. Tekintete arra késztetett hogy őt nézzem. Hasamat lassan elkezdte felemészteni az izgatottság okozta görcs,ahogy Zayn egyre közeledett hozzám. Szívem hatalmasakat dobbant,úgy éreztem néha kihagy egy-egy ütemet. Ajkai lassan súrolták az enyéimet mire a vágyódó tekintete fagyossá vált ...
***
-Úristen és megcsókolt?!-ugrott fel az ágyamon Melody. Tekintete csillogott a vágytól hogy megtudhassa mi történt a távollétében.
-Hát tulajdonképpen majdnem,de nem.-vágtam hasra magam az ágyamon,arcomat beletemetve a párnámba.
-Micsoda?!-hallottam a ledöbbent hangját.- De miért?!
Ide-oda mozgattam a fejem,jelezve hogy fogalmam sincs.
" Én csak meg akarom óvni,és ha ennek ez az ára háttérbe szorítom minden vágyam és érzésem ... - Zayn "
***
*Melody szemszög*
Miután Cami-t magára hagytam,utam a nappaliba vezetett. Útközben Zayn jött velem szembe,de szemei végig a földet pásztázták. Mikor elhaladt mellettem frissítő kölnije megcsapta az orrom. Nem hagyott nyugodni az a tudat hogy így viselkedett Camillaval.
-Zayn!-fordultam meg hogy a szemébe nézhessek.- Mi a fene volt ez?!
-Nem tudom miről beszélsz.-vágta rá egyhangúan,pedig jól tudta miről beszélek.
Tekintete lassan a földről rám vándorolt.
- Ne tettesd itt a hülyét. Nagyon jól tudod miről beszélek.-léptem hozzá,ujjamat pedig a mellkasának szegeztem. Egy hirtelen mozdulattal ellökte a kezem magáról,tekintete pedig izzott.
- Semmi közöd hozzá. Amióta befogadtunk úgy viselkedsz mintha te lennél a világ közepe. Törődj már a magad dolgával!-hangját felemelve szidott le,majd elviharzott mellettem és már csak egyedül álltam a folyosó közepén.
Utamat folytattam az uticélomig. Ahogy megétkeztem tekintetem a kanapé mögül kikandikáló barna fürtökön akadt meg,majd levágtam magam mellé. Harry lazán ült,lábait az asztalon pihentette. Arca bágyadt és lehangolt volt,csak meredt maga elé. Ezt megmagyarázta a kezében szorongatott vodkás üveg.
Szeme sarkából rám nézett mikor kivettem a kezéből az üveget és jókora adagot lehúztam belőle. Hosszú percekig csak ültünk néma csöndben.
Mindkettőnkben dolgozott az alkohol,de nem foglalkoztunk vele. Csak egyesével húztuk le az üveg tartalmát.
-Mi a baj?-szólaltam meg végül,majd újra kortyoltam az alkoholból. Harry nem szólt semmit,kivéve a kezemből az üveget nagyokat kortyolt belőle.
- Most kaptam egy levelet. Meghalt a volt barátnőm.-mondta,majd csuklani kezdett. Ez azt eredményezte hogy újra a szájához emelje a vodkát.
-Sajnálom.-mondtam,de valahogy nem volt őszinte sajnálat. Az alkohol a fejembe szállt,és lassan forgott körülöttem a szoba.
- Szerettem. Nagyon. Annyira hogy azt akartam hogy örökké együtt legyünk,ezért átváltoztattam. De később elhagyott. Egy halandóért. És most meghalt. - mormolta Harry,végig a falat nézve. Tekintete hirtelen rám ugrott. Telt ajkaiba erősen beleharapott,majd megnyalta az alsó ajkait. Mindketten túlfűtöttek voltunk a vágytól,az alkoholnak köszönhetően.
Harry hirtelen a falnak lökött mire hangosan felnyögtem,de hatalmas kezével megtámasztotta magát előttem,és előnyösen felém tornyosult. Ajkai zabolázatlanul falni kezdte az enyéimet. Teste az enyémhez szorult,én pedig a pólója sarkába kapaszkodtam. Nyelve utat tört az enyémhez,és azok vad küzdelembe kezdtek. Bal kezét a derekamról a fenekemre csúsztatta,ahol a farzsemembe pihentette. Néha-néha erősen belemarkolt,mire felnyögtem de nem bántam.
Lassan felkapott,lábaimat pedig átkulcsoltam rajta. Hirtelen a szemközti oldalnak mentünk neki. Harry ziháltan falta még mindig az ajkaim. Egyik kezemmel a fürtjeibe túrtam,és kapaszkodtam meg. Vadul csókolgatni kezdte a nyakam,és ment lépésről lépésre egyre lejjebb,mikor a ruha megakadályozta hogy továbbmehessen. Idegesen megmarkolta és lehúzta rólam.
-H ... h ... Harry. Ne itt. - biccentettem a szobája felé levegő után kapkodva.
Harry pillanatokon belül bevitt a szobájába és dobott le az ágyára. Egy pillanatig megállt,de újra felém tornyosult és rám feküdt. Lassan megtaláltam a pólója végét és elkezdtem lehámozni róla. Gatyáját maga vette le,de tekintete egy percre se vándorolt el rólam. Melleim közti részt kezdte el csókolgatni,én pedig élveztem ahogy elkényezteti a bőröm,és engem. Idegesen lerúgtam magamról a szoknyám,így már csak mindketten fehérneműbe voltunk. Harry izmos felsőteste súrolta az enyém,ajkai pedig újra és újra talált egy pontot ahol csókolgathat. Lassan alám nyúlt hogy kikapcsolhassa a melltartót ami rajtam volt. Amint ez sikerült neki elhajította a szoba másik felébe,és a ruhadarabok szép lassan mind a földre kerültek...