Köszönöm! - 13. fejezet

Sziasztok drága olvasóim! Huu annyira szégyellem mindig magam hogy nem tudok sűrűbben újakat hozni, de most kicsit megviselt vagyok lelkileg és fizikailag is. Néhányan elég "kedves" módon kifejezték azt hogy már mennyire elegük van abból hogy nem hozok új részt. Köszönöm. Tényleg nagyon jól esett, csak tudjátok igaz hogy az írás a hobbim, de emelett nekem is van saját életem, valamint nem lógok egész nap a számítógép előtt, nem mellesleg a mamámat műtötték és még fel kell épülnie és csak én tudok melette lenni egész nap, nem tehetek róla. Hamarosan lesz egy meglepim nektek, remélem tetszeni fog! Bár ki mennyire örül ennek .. majd meglátjuk!  Nem fecsegek tovább, jó olvasást, most ez sikeredett,mostanában nem vagyok a toppon. D xx

" Olyan kedves volt, nem tudtam mi ütött belé .. " - Camilla Adams

Louis Freegard

- Most mi van?! Nem ezt akartad?! - nézett körbe érthetetlen tekintettel Melody. A lány vagány viselkedése, és mit sem törődése halvány mosolyt csalt az arcomra. kemény és belevaló vámpírcsaj volt, nem minden nap találkozhattam ilyen lánnyal. Zayn azonban velem ellentétben roppantul nem volt oda a lányért, tüzes tekintettel indult Melody felé, de a tűz nem  a vágytól égett. Hanem a haragtól, és attól hogy megölhesse. Niall-el rögvest a fiú elé álltunk, habár én nem élveztem volna a kis harcot közöttük, de ezuttal most nem a saját javamra cselekedtem. Bár már abban sem voltam biztos hogy Zayn ölné meg a lányt. Talán fordítva? Már magam sem tudnám eldönteni. Erősen fogtam a fiú ökölbe szorított kezét, ami szüntelenül remegett. Szemeiből a könnyek már akadozva folytak le borostás arcán, amelyek közül néhány a kézfejemen landolt. Bár szívem minden erejével haragudtam és utáltam fivéremet, és mindig azt kívántam, hogy az élet adja vissza neki mindazt amit velem, és a családunkkal tett, de megsajnáltam. Az élet nem kímélte, kamatostul visszaadta neki mindazt a fájdalmat amit apám elveszítésekor éreztem.
 - Liam vidd fel Camilla-t! Mi lenyugtatjuk Zayn-t! - kiabálta mellettem Niall akadozva, Zayn pedig ingerülten rángatózott kezeink közt.
- Zayn nyugodj le, ugysincs semmi esélyed, gyúrni járok. - mondtam neki, megvillantva fehér és sármos mosolyom. Liam pedig sietős mozdulatokkal felkapta a lány testét, és már el is tűnt vele. Harry utoljára rám nézett, majd bólintottam hogy menjen, megbirkózunk Zayn-el. Megfogta nyakkendőjét, majd jobbra-balra mozgatva lazított rajta, majd az ő teste is szempillantások alatt eltűnt előttem. Niall-el pedig minden erőnkkel azon voltunk hogy Zayn-t minél messzebb vigyük az emberektől. Mikor már az erdő közepe táján voltunk, Zayn-t elengedtük kezeink hatalma alól, gyenge teste pedig a földre zuhant. Hosszú percekig csak feküdt a földön, és mikor már azt hittük kellőképpen megnyugodott hirtelen mozdulattal felkapott a földről egy fadarabot, majd azt egyenesen a gyomromba szúrta. Szerencsére életem során számtalan vámpír próbált már kishíján megölni, ezért az ilyesfajta támadásokra már mondhatnánk hogy immunis vagyok. De azt soha nem mondtam hogy ezek nem dühítenek fel. Kitépve magamból a fadarabot odasétáltam a térdre rogyott fiú elé, mintha semmi sem történt volna, majd öklömet gyomorszájának célozva ütöttem meg. Zayn pedig reakcióképp keservesen a földet bámulva felnyögött egyet.
- Louis állj már le! - ragadta meg Niall mindkét karom, mielőtt újra cselekednék. - Láthatod milyen állapotban van, ne bántsd már te is!
- Nem érdekel, tudod?! Nem érdekel! - fakadtam ki. - Minden a drága Camilla-ról és Zayn-ről szól. Mi vagyok én, bébiszitter hogy egyszer az egyikre, hol a másikra kell vigyáznom.
- Nem Louis. Te a testvére vagy. És szereted, nagyon jól tudod, még ha ezt az érzést el is akarod magadban nyomni. Máskülönben most nem lennél itt. - tette rá a kezét a bal vállamra. Bármennyire is próbáltam ellenállni szavainak, legbelül tudtam hogy igaza van.
- Vigyük haza. - zártam le a témát, majd felsegítettem fivérem testét.
Hazaérve megpillantottuk Camilla -t ahogy még mindig eszméletlenül fekszik végig a kanapén, mellette pedig Liam tenyerébe temeti arcát. Zayn megszorította kezem mikor elé tárult a látvány, majd lassan, kissé félve odaült Camilla-hoz. Fejét óvatosan az ölébe tette, szétkuszálódott haját gondosan a lány füle mögé tűrte. Összenéztünk fivéreimmel, tudtuk ránk már nincs szükség.


Reggel felkelve, kíváncsi voltam mi történt az este hátralevő részében. Halk léptekkel indultam meg a pizsamámban a nappali felé mikor kiáltások szűrődtek ki a helységből. Tompa léptekkel haladtam lábujjhegyen a nappaliig, ahol elbújtam a fal mögött, és amögül leselkedtem. Elöszőr csak Camilla-t láttam hátulról, ahogy kezeivel össze-vissza kalapál. És akaratom ellenére meghallottam egy-egy mondatot a vitájukból. Megőrültél?! Hogy mondhatsz ilyet?! Higyj nekem, így is elég nehéz. Hagyj békén. És ez volt a végszó. Camilla sebesen haladt el mellettem, egy utolsó pillantást vetve rám, és hangosan becsapta maga mögött az ajtót.
- Camilla! Camilla! Mégis hova mész?! - kiáltott utána Zayn. De mind hiába. Feltételeztem a lány már rég messze járt. - Te meg mit hallgatózol itt?! Húzz el a francba!
Halvány mosollyal az arcomon csak fejem csóváltam, mert tudtam hogy nem gondolta komolyan. Hiába próbálja a kemény fiút adni, az a szerep már rég be lett töltve. Általam. Ő mindig is az a kis érzékeny kisfiú lesz aki mindig is volt. Nem szóltam neki, hagytam hogy lenyugodjon. De megnyugtatni se akartam. Arra mindig is itt volt neki a drágalátos Liam-je. Ezért komótosan elindult a konyha felé, hogy jóllakjak. Miután végre nem éreztem azt a borzasztó éhséget, vettem egy forró zuhanyt. Élveztem ahogy a forró cseppek lefolynak a testemen, és felpezsdülök tőle. Kilépve a zuhany alól, megborzoltam világosbarna hajamat, és a tükör segítségével szépen elrendeztem a rakoncátlan szálakat. A törülközőt a derekam köré tekerve léptem ki a fürdőszobából, ahol rögvest Liam-nek ütköztem. Amint próbáltam arrébb lépni és kikerülni elém lépett, és újra mellkasának ütköztem.
- Haver, elengednél?! Mi a fene bajod van már neked is?! - förmedtem rá. Mi van ma mindenki idegbeteg?!
- Gyere. Megkeressük Camilla-t. - válaszolta Liam egyhangúan, majd a karomat megragadva kezdett el maga után húzni.
- Nem megyek sehova. - szögeztem le a témát, és elindultam a szobám felé. Liam nem firtatta túlságosan, tudta hogy fölösleges lenne győzködni, úgy sem megyek. Miután felöltöztem, magamra vettem a fekete bőrdzsekim, és ugy gondoltam mivel nincs itthon senki, elmegyek a helyi kocsmába. lekapva a falról a kulcsokat, már a kocsiban ülve vezettem a város felé. South Meet sosem volt nagy város, inkább csak afféle átutazó település. Nem laknak sokan, de épp elegen. Csendes, inkább misztikus város. De hát ha egyszer vámpírok lakják ...  csak hogy ezt az emberek nem tudják. Miután leparkoltam a kocsival, beléptem a dohos, cigi és alkohol szagú helységbe. Az ajtó fölötti csilingelő hang jelezte hogy valaki belépett. A pultos rögtön felém kapta a fejét, és nagy mosollyal az arcán üdvözölt.
- Freegard. De rég láttalak tesó! - üdvözölt miközben lepacsiztunk egymással. Igen, régebben sok időt töltöttem itt. - Mit adhatok?
- Vodka. Valami erőset.
-Csak nem valami gond van? - nézett föl a pult mögül miközben kitöltötte nekem egy pohárba az italom.
- Zayn. Meg az új csaja. Már tököm ki van velük. Most is a drágalátos barátnőjét kellene keresgélnem, de engem olyan hidegen hagy az egész. - mondtam neki, miközben nagyokat kortyoltam az alkoholból ami lassacskán marta a nyelőcsövem. Jack figyelmesen nézte miközben fogyasztom az italom kínomban, majd a fejét oldalra kapva vonta el a tekintetét. Lenyelve az utolsó kortyot is oldalra néztem, hogy megtudjam ki ült le az imént mellém.
- Camilla?! - kerekedtek el a szemeim, mikor megláttam a síró lányt, ahogy a kezében lévő whisky-s üveget átnyújtja Jack-nek.
- M ... még egyet. - mondta rekedt hanggal, és bár nem voltam közel hozzá mégis éreztem a szájából kiáramló alkohol szagot. A pultos szófogadóan nyújtotta át neki az újabb adagot, Camilla pedig örömmel kezdte inni.
 - Mára már elég lesz, jó? - vettem ki Camilla kezéből, aki ide-oda billegve a bárpultszéken hadonászott utána.
- Add vissz ... - csuklott egyet. - Vissza. Az az enyém. Vegyél magadnak. Bár tudtam hogy Camilla így becsípve jó társaság lehet, de nem akartam ennél is több bonyodalmat. Hazaviszem, nincs más választásom.
- Gyere, hazaviszlek. - és ahogy kimondtam a mondatom, Camilla fulladozni kezdett, és hirtelen a föld felé kapta a fejét, és egyenesen a cipőmet hányta le. Jack hangosan fújj-ogni kezdett, valami együtt.
 - A rohadt életbe Camilla! - néztem az undorító látványt a cipőmön, de hamar elkaptam a fejem mielőtt én is rókáznék. Átkaroltam Camilla derekát, ő pedig a gyenge és vékony karjával a nyakamba kapaszkodott. Egyenesen a mosdóba vittem, ami sivár, és kihalt volt. Mosdófülkék, hatalmas tükrök a falon. Megnyitottam a legközelebbi csapot és lefröcsköltem Camilla arcát.
 - Ez hideg. - nevetett.
- Most meg a szád, igyál egy kortyot. - parancsoltam rá, mire ő bágyadt szemekkel rám nézett, de engedelmeskedett. Még mindig kezeim közt tartottam, magát nem bírta volna megtartani. Mikor végzett, megtörölte a száját, és újra felém nézett. Hosszú percekig nézett egyenesen bele a szemembe, már-már kellemetlenül éreztem magam.
 - Miért segítesz nekem? Azt hittem gyűlölsz ... - szólalt meg végre, miközben még mindig a szememet fürkészte az övével.
 - Gyere menjünk. - elengedtem, most már csak kézfejét fogtam, és az ajtó felé húztam, de megállított.
- Louis. - kezdett bele.
- Zayn miért mondja azt hogy anya halott? Én tudom hogy él. Sarokba szorított. Most mégis mit mondjak? Mondjam el az igazat, és küldjem újra padlóra? Vagy hazudjak? De nem, nem akarok hazudni. Jobbnak találtam nem foglalkozni a kérdésével.
- Gyere menjünk. Kimerült vagy ahhoz hogy ésszerűen gondolkodj.
- Louis. - mondta ki újra a nevem, ami már kezdett idegesíteni.
- Mi van már?! - fordultam vissza felé, majd egy forró ajkat éreztem a sajátjaimon.
- Köszönöm. - suttogta.

Ne hazudj! - 12.fejezet

Sziasztok! Igaz, ugy volt később jön az új rész, de próbáltam azért egy kis rövid részt összehozni nektek! Hát akkor itt is lenne, nem fecsegek tovább! Nekem annyira nem nyerte el tetszésem, de ítéljétek meg ti hogy milyen lett! ;) D xx

"Képtelen voltam felfogni azt ami történt." - Camilla Adams

Zayn Freegard

Cipőm halk kopogása egyre sűrűbb lett. idegszálaim játéka lassan felemésztette mind a testem, mind a lelkem. Éreztem hogy ebből az éjszakából jó már nem fog kisülni. Camilla rejtelmes titkolózása és rejtelmes hangleejtése kétségbeesést és idegölő perceket szított számomra. Óvni, védeni akartam, mint az utolsó gyertya láng az életemben. Legbelül éreztem hogy valami nincsen rendjén. Valami azt sugallta, hogy nem szabadna itt tétlenkednem. És az érzés nem hagyott alább nyugodni. Szemem sarkából Liam aggódó pillantását fedeztem fel,ahogy pedig lassan a szemébe néztem tudta mi jár a fejemben. Liamnek nem kellettek szavak. egy apró pillantásból le tudta következtetni min is törheted a fejed. Egyetértően, de mégis fájdalmasan bólintott , majd a kijárat fejével biccentett és ki adta utamat. Habozás nélkül pattantam fel a székről, és indultam meg a női mosdó irányába. Az ajtó előtt megpillantottam a női jelet,miszerint nekem nem szabadna ide bemennem. Mégis csak szemem előtt Camilla lebegett, nem volt kérdés hogy bemegyek-e, és vállalom ezzel ennek a rizikóját. A mosdó csöndes és kihalt volt. nem észleltem semmit zörejt, semmi mozgást.
-Camilla, itt vagy?! - emeltem magasabbra a hangom,de választ, vagy reakciót nem kaptam rá. Hirtelen felindulásból egy határozott mozdulattal megrúgtam a mellettem lévő fülke ajtót. Az hangos csattanás közepette nyikorogva és recsegve feltárta előttem tartalmát,de egy árva lélek sem volt ott. Feldúltan rúgtam be a többi fülke ajtaját, de azok sem tartogattak többet számomra,főleg nem azt, amire a legjobban vágytam.  Az idegesség elérte a tetőfokot miközben kisiettem a bejárati ajtón. Hirtelen kiáltásokra lettem figyelmes, ami ha vámpírérzékem nem csal a kertből jöhetett. Rohamos léptekkel kerültem meg a háztömböt,majd elém tárult az a látvány amitől a legeslegjobban rettegtem, az amitől szívem rohamosan dobogni kezdett,az amitől szemeim tágra nyílva kidülledtek,az amitől testem megdermedt. A látvány marcangolni kezdte a szívem,ahogy megláttam Camilla-t hogy a földön fekszik mozdulatlanul,mellette pedig térdre rogyva egy zokogó lányt, aki könnyzáporában kiabált arcába, miközben próbálta újraéleszteni. Másodperceken belül Camilla teste mellett a földre rogytam. Kezeim lassan végigsiklottak ujjpercein, de azok felől sem kaptam semmi életjelet, semmi mozgást. De tudtam még mi segíthet.
-Beo ugye?! Rohanj segítségért! - mondtam zilálva a megszeppent arcu lányra. - MOST! -üvöltöttem rá,mire észbekapva már rohant is vissza az épületbe.
Könyörgöm,könyörgöm csak működjön. -gondoltam magamban,majd éles fogaimat csuklómba meresztetem, és mikor megéreztem vérem édeskés ízét Camilla szájához szorosan odatapasztottam. Majd vártam. Vártam a válaszra, hogy hat-e vérem gyógyító ereje, vagy örökre elveszítem őt is. A hatalmas nyomás egyre jobban terhelte szívem, nem akarta feldolgozni a látványt, és a történteket. Az eszem diktált. Tekintetem gyönyörű csillogó arcára fókuszált,amelyet helyenként fekete korom piszkított be. Arcába lógó barna tincsét gondosan fülé mögé tűrtem. Hatni fog a vérem! Hatni! és itt marad velem! Nem mehet el!
- Camilla ... kelj fel,kérlek. A csillagokat is lehozom az égről neked,csak kelj föl. kelj föl hogy újra érezhessem perzselő ajkad csókját,amiért megveszek .. - mondatom végét azonban a lágy szellő vitte magával. Léptek hallatán felkaptam fejemet, majd kirajzolódott a messziségben testvéreim alakja, Melody-é és a barna hajú lányé.
- Mi történt?! - térdelt le mellettem Liam, aki már tudta hogy Camilla élet és halál közt van.
-Nem hallottad?! Mi a franc történt?! - üvöltött Melody egyenesen a zokogó lány képébe, aki tehetetlenül állt felettünk. Szipogva,de elkezdte a mondandóját :
- Én ... én ... csak kiálltásokat hallottam miközben beinvitáltam a későn érkező vendégeinket. Rohantam ahogy csak tudtam, és ... és megláttam az égő faházat, ahonnan a kiálltások jöttek. Közelebb érve kiabáltam neki, de már nem válaszolt. Az ajtó szerencsére még nem égett, egy kalapáccsal volt meggátolva a kinyitása. Minden erőmmel azon voltam hogy azt a kalapácsot kiszedjem onnan, mikor ezt sikerült megláttam őt és Mrs. Adams-et ahogy a földön fekszenek. Camilla bágyadtan felemelte rám a tekintetét, majd fején újra anyja mellkasán helyezte. - hangja azonban itt elakadt.- Az édesanyja már nem élt, de ő még igen. Odarohantam hozzá majd támaszt nyújtva neki kibotorkáltam vele a házból, majd mikor szólni akartam hozzá már elvesztette az eszméletét.
- Zayn,mikor adtad be neki? - kérdezte Liam komoly arccal. Fájdalmas tekintettel ránéztem fivéremre, jól tudtuk mindnyájan mit jelent ez. A vérnek már hatnia kellett volna. Niall átkarolva szorosan magához húzott, miközben én Camilla kezét szorongattam izzadt kezeim közt.
-Nem ... nem ... nem ... NEM! - törtem ki magamból,kiáltásomba minden fájdalmam belefektettem,minden kínt és mind bántás. Minden érzést. Hideg kezét szívemre helyeztem fel. - Hallod?! Ez a szív érted dobban, mióta csak megláttalak! Nem hagyhatod itt! Kérlek, ne ... - a fájdalom átvette az irányítást felettem. Nem akartam elfogadni hogy nincs többé. Az érzés tört döfött szívem legmélyébe, és határozott mozdulatokkal válykált benne.
- Zayn ... meghalt. - mondta ki Liam a végszót. A tör a szavak hallatán kettéhasított szívem,darabjai pedig szilánkokká váltak amelyek megsebezték a többi belső szervemet. Perrie halála óta megfogadtam, hogy egy könnycsepp sem gördül le orcámon, de ez mind megtört. A sós könnyeim záporszerűen potyogtak halott szerelmem testére,majd a csönd átvette körülöttünk az uralmat. Hat vámpír és egy ember ült kint az udvaron,egy holttest mellett. A vendégek pedig mit sem sejtve önfeledten táncoltak a parketten ...

Az idő lassan egyre jobban lehűlt, leheletem szürke köddé vált ahogy kifújtam ajkaim közt a hideg levegőt. Ugyanúgy, térdre rogyva mellette voltam akárcsak órákkal ezelőtt. Kezeinket összekulcsolva tartottam, miközben egyre jobban és jobban szorítottam azt. Nem akartam elengedni. Féltem hogy összetöröm kicsiny kezének apró csontjait, ezért lazítottam erős fogásomon. Szememet nem tudtam levenni csillogó bőréről, ahogy a kastély fényei finoman megvilágították.
-Zayn, mennünk kell. El kell vinnünk Camilla holttestét mielőtt az emberek hazaszállingóznának. - törte meg Liam a hosszas csöndet, miközben jobb kezét a vállamra helyezte. Nem akartam elmozdulni innen, de nem volt más választásom. A fiúk felálltak, a lányok pedig hátrébb álltak, hogy nagyobb teret engedjenek. Lassan lehajoltak Harry-ék hogy felvehessék a holttestet, mikor Camilla mellkasa egy hirtelen mozdulattal függőlegesbe emelkedett, majd fuldokolni kezdett. Azt hittem csak a szemem káprázott. A véremnek már hatnia kellett volna órákkal ezelőtt. Szemben velem Louis és Harry szemei kidülledtek, szájuk pedig nagy 'O' alakot formáztak.
- Ca .. Ca .. Camilla! - öleltem szorosan magamhoz a lány hideg testét.- Élsz! Te élsz! - örömöm könnyei hamar szöktek a szemembe, kezem az izgatottságtól szüntelenül remegett. Nem tudtam felfogni hogy él. Nem tudtam felfogni azt ami elém tárult. Camilla egy erős mozdulattal ellökte testem magától, és idegesen körül nézett minden fele, idegesen kapkodta a fejét össze-vissza.
-Anya! Anya! Hol van?! - karmai belekaptak fehér ingembe, szemét pedig rosszallóan merengette rajtam. - Hol van?! Mond meg hol van! Mond meg!
Hangja még soha nem volt ilyen. Soha nem hallottam a lágy, kedves hangját ilyennek. Teljesen más vlt mint amit eddig bármikor is megszokhattunk tőle. kezei már-már annyira szorítottak, hogy a fájdalom belenyilalt a mellkasomba.
- Camilla ... édesanyád meghalt. - szembesítettem a ténnyel, miszerint örökre elvesztette életének adóját,fejemet a földre szegeztem,és alig hallhatom hagyta el a mondat a szám. A lány szava elakadt. Arca megdöbbentséget sugárzott, szája tátva maradt. Féltem a reakciójától. Féltem attól hogy összetörik. Azonban hirtelen a lány erős karjaival elkezdte püfölni mellkasom, én pedig hadonászva  a kezeimmel próbáltam lenyugtatni őt.
- Ne hazudj! Zayn ne hazudj! Anya nem halt meg! Miért mondod ezt?! - szemeiből a könnyek zuhataga folyt le, fekete sminkje még jobban elkenődött az arcán. Hörgésszerűen üvöltözött velem, a többiek pedig lefagyva bámulták a jelenetet. Nem tudták mi tévők legyenek, ahogy én sem. Kezem megragadta Camilla csuklóját, majd erősen megszorítva azt hárítottam el a kemény ütéseit.
-Cam .. Cam .. - próbáltam szépen, és nyugodtan beszélni hozzá, de ő csak zilálva kapkodott, szemei pedig forrtak a haragtól. - Camilla nyugodj meg! Sajnálom! Érted?! Sajnálom! De édesanyád meghalt.
Egy pillanatra ledermedt. már egy pillanatra azt hittem sikerült megnyugtatnom, mikor karjait újra a mellkasomon éreztem. Sírva, és kiabálva ütögélte testem minden elérhető szegletét. Liam észbekapva próbálta hátulról átölelni, kezeit pedig a lány testéhez szorítani.
- Engedj el! Engedj el! - ordított torkaszakadtából Camilla, miközben a testét Liam kezei közt ide-oda rángatta.
-Zayn törd el a nyakát! - üvöltött rám Liam.
-Micsoda?! Elment az eszed?! - nem lettem volna képes rá, ezt Liam nagyon jól tudja. - Tudom hogy igy nem hal meg.. de .. de nem vagyok rá képes.
Megsemmisülten álltam Liam és Camilla előtt, mire Melody zabosan arrébb lökött,megállt Liamék előtt, majd mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne megfogta Camilla fejét, majd egy hirtelen mozdulattal eltörte a nyakát.

FRÁNYA ISKOLA ...

Sziasztok!

Na hát hol is kezdjem. Belecsapok a közepébe. Láthattátok hogy ez lesz 3. hete hogy nincs új rész. De okkal. Sajnos az iskola elveszi minden időm és energiám. Reggel felkelek,iskolába megyek,hazajövök,estig tanulok,alszok. Igen ugy naggyjából ezek a napjaim. Valamint május végén 2 vizsgám is lesz és mindkettő áll egy szóbeliből,és egy irásbeliből. Az a lány vagyok akinek már vizsga előtt 2 héttel görcsbe áll a gyomra és idegesen kapkod hogy nem tud semmit. Na jó, viccelek. Keményen tanulok. Azt nem mondom hogy nem kezdtem el dolgozni az új részen hiszen az már ott lapul a nagy része a füzetemben. Rájöttem hogy sokkal jobbakat is tudnék irnék,ha nem időre csinálnám,hanem nyugodtan,időtlenül. Tudom,ez nektek kevésbé jó,de maximalista vagyok ezért most ezt a taktikát követem. bevallom kicsit félek/rettegek attól hogy mivel több hete nincs új részem,elvesztem az olvasóim. Nyugtassatok meg hogy nem. Ha ügyes leszek májusban még lehet hogy lesz új rész,de ha nem lesz időm valószinű csak a vizsgáim  után,június elején. Hatalmas NE HARAGUDJ minden olvasómnak,de tudjátok hogy szeretek mindenkit! Legyen szép napotok! :)) D xx

Szabadíts ki! - 11. fejezet

Sziasztok! Tudom és ezer bocsánat hogy sokat késtem,de annyira húzós heteim voltak a suliba hogy tényleg nem volt semmi szabadidőm. Sietősen írtam meg ezt a részt is nektek,ezért lehet sőt biztos hogy nem lesz túl jó,de már nem akartam várakoztatni benneteket ennyi ideig. Mostanában egyre többet látom hogy egyre több vámpíros blog készült,ugy hogy kicsit kétségbeestem hogy kiesek a Kedvenc-Vámpíros-Blog szerepéből. Nyugtassatok meg hogy nem! :( Valamit arra gondoltam hogy ha nektek tetszene tennék a fejezetekez zenéket amik feldobnák a fejezet hangulatát. És sok blognál láttam hogy az elején leirják egy-egy szereplő gondolatát,mit szólnátok ha ilyet én is csinálnék? Komikba irhatjátok a válaszokat! :) És áá igen a komik! 36,ismétlem 36 gyűlt össze az előzőre! Egyszerűen annyira hálás vagyok hogy nem tudom elmondani. De tényleg! Remélem továbbra is sikerül ennyit összehoznotok! Mert nagyon sok támogatást kapok ezekből! Az új részt igyekszem hozni! Jó olvasást,és millió puszi nektek : D xx

***

A púder selymes puha érintése kényeztette arcom minden kis szegletét ahogy Melody egyenletesen szétoszlotta rajta. Próbáltam nyugodt maradni a helyzethez képest,de nem tudom mennyire jó ötlet elmenni. Egy terem tele emberekkel. Emberekkel akiknek ott csordogál a vér az ereikben amik arra késztetnek minket hogy kiszívjuk az összes cseppet belőlük. Féltem az estétől,féltem hogy mi fog történni,és féltem attól ami várt ránk.

- Melody,szerintem már elég lesz a sminkből.- prüszköltem a sok portól,ami lassan egyre jobban irritálta az orromat. A lány durcás arc kifejezéssel nyugtázta nem tetszését a kijelentésemnek,de végül beletörődve eltette minden arc szépítő kelléket,és még egyszer lefixálta magát a tükörben,hogy minden tökéletes-e rajta.- Ne aggódj,gyönyörű vagy! Minden szem pár rád fog szegeződni ha belépsz a bálterembe!

- Hát merem remélni! Nem kis időbe telt ezt összehozni! - mondta öntelten,amit kissé furcsálltam,de ennek a lánynak a viselkedése változatosabb mint egy szín skála. - Kész vagy? Csak mert mennék már. 

Egyre jobban csak gerjesztette bennem a feszültséget Melody viselkedése,de próbáltam nem foglalkozni vele,egyetlen gondolat vigasztalt. Hogy Zayn végig mellettem lesz,és vigyáz rám.
Lassú léptekkel léptem be a nappaliba ahol az 5 fiú henyélve feküdt a kanapén,de érdeklődő tekintetük a boltív alá ugrott ahol Melody lépett be kecsesen,maga után húzva hosszú tört fehér ruháját. Nem akartam elrontani Melody csodás belépőjét ezért csak botorkálva bicegtem mögötte a magassarkúmban amit rám erőltetett. Földet pásztázva léptem be a szobába. Tekintetemet nem mertem felemelni,miközben éreztem ahogy az arcom egyre forróbban ég,és halvány pírba borul. Majd hirtelen két lágy kezet éreztem derekamon,ami arra késztetett hogy feljebb billentsem a fejem. Megláttam a világ leggyönyörűbb szempárját ahogy mélyen az enyéimbe fúrja a tekintetét. Arcát félrebiccentette,borostás álla súrolta a nyakamat,mibe beleborzongtam.
- Mese szép vagy. - súgta bele a fülembe mély hangjával. Lágy csókot hintett homlokomra,majd kezeink lassan összefonódtak. Minden egyes kis érintésétől libabőrbe burkolodzott a bőröm,olyankor nem volt más csak ő és én. Tekintetével simogatta a lelkem,csókjától pedig a mámor tengerében éreztem magam.
Lassan odafordultunk a többiek felé akik végig szemlélték az előbbi érzelmes jelenetünket. Melody türelmetlenül ácsorgott,majd Niall-hoz fordult :
- Niall,szíves örömest leszek a párod a bálon. - mondta határozottan hangon,majd máris Niall mellett termett,majd bele karolva elkezdte a kijárat fele vonszolni. Harry-n némi csalódottságot láttam,majd megrázta a fejét,göndör fürtjeit pedig gondosan eligazgatta.
Szorosan lépkedtem Zayn mellett,kezeimmel erősen kapaszkodtam belé. Ahogy közeledtünk az óriási,fényekben gazdag kastély fele gyomrom egyre jobban görcsbe rándult. Lassan éreztem a bőséges vér illatát,ami arra késztetett hogy nagyot nyeljek. Zayn nyugodtnak tűnő arccal lépkedett mellettem,de éreztem rajta a feszültséget. Csak arra tudtam gondolni hogy minél előbb megtalálhassam anyát,és biztonságban tudhassam.
Az hatalmas üveg ajtó elé lépve egy gyönyörű,barna hajú lány szólított meg minket,nagy mosollyal az arcán.
- Sziasztok! Beo Garza vagyok, megkérdezhetem a neveteket? - hangja lágy volt,érezni lehetett a belőle áramló kedvességet,de nem tudta elkerülni a figyelmem csábító illata.
- Camilla Adams. - mosolyogtam vissza rá.
- Hmm ... megvan. Négyes asztal. Jó szórakozást kívánok. - mosolygott ránk még egyszer kedvesen. Belépve elénk tárult egy hatalmas díszekkel teli és pompákban gazdag helység,ahol több száz ember tartózkodott. Ki táncolt,ki beszélgetett,ki csak ült az asztalánál és bambán figyelte a tömeget.
- Anyu! - rohantam anya fele mikor megpillantottam az egyik asztalnál,szorosan magamhoz öleltem és boldog voltam hogy semmi baja,él és virul. Mellettünk egy úr köhintette meg a torkát rosszallóan,mire lassan elengedtem anyát.
- Oh kislányom, ő itt Rodger (rodzser) Frank,és egyben a legnagyobb lelkű adományozónk.-mutatott be neki anya. Komor,szürke férfinek tűnt,aki nehezen próbált némi mosolyt varázsolni az arcára,de láttam rajta hogy nem örül nekem. Apró puszit nyomtam anyu arcára,és visszaindultam a többiekhez akik már az asztalnál ültek.
- Ez gyors volt. Nem gondoltam hogy ilyen hamar elszakadsz anyudtól. - szólalt meg Liam az érkezésemkor.
- Valami pasas volt vele,és nem igazán szimpatizált velem,ezért inkább magukra hagytam őket.- vontam meg a vállam,örültem hogy anya biztonságban van. Hisz itt csak nem bukkan fel Zayn édesapja.
- Hol? Anyukáddal nincs senki.- nézett el Niall a vállam felett.
- Biztosan elment. Megzavartam a nagy csevejüket. - forgattam a szemeim.
Az elkövetkezendő órákban hosszas beszédeket hallgattunk végig,amik hol unalmasak,hol meghatóak voltak. Majd lassan elkezdődött a bál,a fények elhalványultak,a zenekar szolgáltatta a kellemesen hangzó élőzenét,az emberek pedig sorjában a tánc parkettre vonultak. A ruhák színeinek összehangolt váltakozása, a cipők halk kopogása előidézte a sulis éveim báljait,és a végzős bálom,amit valószínű soha nem fogok átélni.
Halk zongora játék vette kezdetét,mire Melody felháborodott tekintettel felugrott az asztaltól.
- Oké, valaki táncoljon velem. Most. - nézett a fiúkra.
Niall egyre lassabban próbált az asztal alá bújni,Liam vállat vont.
- Rám ne nézz. Nem tudok táncolni. - tette fel a kezeit Zayn mentegetőzően.
- Majd én. - állt fel végül Harry,majd Melody erőszakosan belekarolt,és a táncparketthez húzta. Köztük lévő távolság csökkent.
(zene,csak hogy teljes legyen az összhatás)
Lábaik egymással összhangban lassúzni kezdtek. Őket nézve egyre jobban vágytam én is a táncparkettre. Ránéztem a fiúkra,akik unott fejjel ültek és bámultak ki az arcokon,de Liam észrevette ahogy csillogó szemmel figyeltem a táncos párokat.
- Camilla,táncolnál velem? - tárta elé jobb kezét,majd bólintásom után tenyerébe helyeztem a jobb kezem. Hosszas percekig néma csöndben Liam vállára hajtott fejjel lépegettünk ide-oda.
- Khhmm .. -köszörülte meg a torkát valaki mögöttem. - Szabad egy táncra?
Csillogó tekintete találkozott az enyémmel,majd Liam hirtelen mozdulattal átpörgetett egyenesen az Ő karjaiba.
-Előre szólok,hogy ha rálépek a lábadra akkor ezer bocsánat. - nézte a földet ahol lassan mindkettőnk lába elkezdett lassúzni.
- Azt hittem nem szeretsz táncolni.-néztem rá,majd a mellkasára helyeztem arcomat.
-Nem is. És nem is tudok. De veled bármit megteszek. Túl nagy hiba lett volna ezt kihagyni.-mondta,majd belecsókolt a hajamba,amibe újra is újra beleborzongott a bőröm. Nem tudom meddig táncolhattunk szinte egy helybe,az idő érzékem elveszett,de boldog voltam hogy itt van velem. Nem kellettek szavak,minden apró mozdulat és érintés többet mondott mindennél. Jelenléte megnyugtatta testem minden porcikáját,megnyugtatta a lelkem és a szívem. Ha létezik olyan hogy örökké,akkor azt mondanám hogy én ezt a pillanatot akarom átélni örökké.
Szemem sarkából megpillantottam édesanyámat,ahogy boldogan csevegett mindenkivel,néha-néha mikor rámpillantott elmosolyodott. Egy magas férfi lépett mögé,majd lehajolva súgott valamit anya fülébe,ő pedig bólintva elindult a kijárat fele.

-Zayn. Kimegyek a mosdóba.-szóltam oda Zaynnek fél óra elteltével. Ő csak bólintott egyet,majd utam a mosdó felé vettem .. majd lekanyarodva ki a kert fele. Anya már vagy fél órája hogy elment és nem jött vissza. kezdtem egyre aggódni miatta.
lerúgva magamról a magassarkút,megfogtam hosszú szoknyámat és feljebb emeltem hogy ne koszoljam össze,különben Melody megöl engem. A kert többnyire kihalt volt. Nem volt több csak fák a végébe,amik már az erőhöz tartoztak és egy kis faház kunyhó.
- Anya! - kiabáltam hátha meghallja. - Anya!
Nem kaptam választ. Hirtelen hangos csörömpölés hallatszott a faház körül,amitől a pulzusom meghaladta a normális mértéket. Átfutott az agyamon hogy visszarohanjak,és szóljak Zaynnek,de nem. Ezt egyedül csinálom meg. Ugyan Cami ne legyél már ilyen nyámnyila,vámpír vagy az isten szerelmére!
Halk léptekkel közeledtem a kunyhó fele,ami már csöndes volt,és nyugodt,ellentétben velem.
-Hahó! Van itt valaki? - kiáltottam befele. - Anyu itt vagy?!
kezem az ajtóra vándorolt majd egy hirtelen mozdulattal kitártam magam előtt. Nem akartam hinni a szememnek. Nem! Nem ez nem lehet! Ez nem lehetséges!
-Anya!-rohantam a földön fekvő édesanyámhoz,aki mozdulatlanul feküdt ott. Ruhája véres és koszos volt,ami beigazolta a legrosszabb rém álmom.-Anya! Nem,nem,nem mond hogy nem haltál meg!
Fogaimmal csuklómba haraptam,hogy egy kis vérhez jussak,amivel talán megmenthetném a életét. Erősen tapasztottam karom anya szájához,de nem kaptam semmi reakciót. Tekintetem csupasz lábára vándorolt ahova ez volt belevésve a bőrébe : A hazugságok néha ölni tudnak.
-Anya kérlek ne tedd ezt velem! - könnyek lassan fátylat borítottak a tekintetemre,ruhám koszos és véres lett,de ez volt a legkevesebb ami érdekelt.- Anya kérlek! Kérlek kelj fel!
Szavaim mind hiábavalóak voltak. Teste elvesztette a normális hőmérsékletet,pulzusa eltűnt. Zokogva borultam rá holt édesanyám mellkasára,hogy érezhessem illatát.
-Anya .. - hangom elcsuklott,valahogy nem akartak kijönni rajta a hangok. Nem akartam felfogni mindazt ami elém tárult.
Hirtelen világosabb lett minden,mire felkaptam a fejem. A faház oldala lángokban égett. A füst egyre jobban ellepte a kis faházat,ami köhögőrohamot váltott ki belőlem.
Oda rohantam az ajtóhoz,de mind hiába. Bezárták.
A füst lassan átjárta a ház minden apró zugát,én pedig éreztem ahogy a tüdőm megtelítődik vele. Püföltem,ordítottam de egy lélek sem halott meg. Feladtam a harcot. Könnyekkel teli szemekkel anya testéhez feküdtem,és készen álltam arra hogy utána menjek.

Anya - 10.fejezet

Sziasztok! Hát itt van a 10. fejezet,amit remélek hogy tetszeni fog! Az előző fejezethez összejött a 20 megjegyzés és nagyon izgulok hogy ehhez is összejön .. talán több is .. :$  Már csak 1 ember hiányzik és megvan az 50. feliratkozó,és lassan elérjük a 16.000 megtekintést is! Ez olyan jó érzés mikor leirom! Annyira jó hogy ennyien olvastok! És nagyon fontos hogy mostantol nevtelrnul Google fiok nelkul is komizhattok es orulnek egy hoszabb komiknak amikben kifejtitek a velemenyeteket!:) Most már nem ígérem hogy minden hétvégén új részt hozok,mikor kész lesz és lesz alkalmam felteszem majd ! :) Jó olvasást és sok komikat! D xx

***
*Camilla szemszög*

Bambán meredtem ki a kocsi üvege mögül,ahol az eső cseppek cikáztak össze-vissza,majd a kocsi oldalán folyt végig egyenesen a földig.
Zayn mellettem ült. Testtartása laza volt,egyik kezét gyengéden a jármű kormányán tartotta,másikat pedig a combján pihentette. A kocsiban enyhe dohány szagot lehetett érezni,Zayn meglehetősen jó illatú kölnijével keveredve. Rohamosan közeledtünk ahhoz a házhoz ahol felnőttem és eddigi életem éltem,az édesanyámmal. Levegő vételem nehezedett,a jó öreg görcs is visszatért a gyomromba. Rettegtem. Rettegtem az anyával való találkozástól. Rettegtem attól hogy nem tudok uralkodni magamon,és bántanám azt akit a világon legjobban szeretek. Féltem attól hogy nem állok erre készen. Féltettem anyát,tőlem. Képzeletemben ezerszer eljátszottam a vele való találkozásom,hogy mit és hogyan fogok mondani,mit fogok tenni. De ez teljesen más. Most jön el az a pillanat mikor ez nem már csak a képzeletemben játszódik le,hanem itt. A valóságban.
Csak egy kérdés lobogott előttem: Mi van ha még nem készültem rendesen fel?
Idegesen morzsolgattam az ujjaim,amit Zayn a szeme sarkából észrevett.
- Készen állsz.-mondta,mint aki szinte a gondolataimban matatna.- Remek az önuralmad.
Lassan felé szegeztem a tekintetem,ahogy ő is ezt tette felém,de hamar visszakapta a tekintetét az előttünk elnyúló hosszú szürke útra. Az eső csak esett,és az ember már azt érezte hogy ez soha nem fog elállni. Esőcsöppek hangosan kopogtak a motorháztetőn és az úton. A fák amik eddig rohamosan haladtak el mellettünk lassan ritkultak,és házak léptek a helyükre. Orromat az emberi vér illata csapta meg,de annyira ideges voltam hogy nem tudtam ezzel egy kicsit sem foglalkozni. Az érzéseim elnyomták az éhséget. Az emberek hol esernyővel,hol anélkül rohantak az esőben. Egy-egy ismerős arc , egy-egy ismerős hely. Az emlékek feltörtek bennem ahogy megláttam ezeket. A kocsi hirtelen befordult,és megállt a garázs előtt. A motor lassan leállt,vele ellentétben a szívem hevesen kalapált. Zayn kihúzta a kocsi kulcsot a helyéről,és a zsebébe helyezte. Aggódóan rám tekintett,ahogy meredtem az előttünk álló nagy garázs kapura.
-Zayn ... én félek.-böktem ki,de a hangom elcsuklott a mondat végén.
Zayn felém fordította testét,kezét pedig gyengéden az enyémre csúsztatta.
- Itt vagyok melletted. Mindig. - hangja meglehetősen nyugodt volt,de a a szeme nem tudott hazudni nekem. Láttam hogy ő is izgul,és fél. Hosszú percekig ültünk így,próbáltam minden bátorságom és gondolatom összeszedni.
-Cami ... be kéne mennünk.-törte meg a csendet Zayn selymesen mély hangja,és finoman megszorította a kezem. Sok erőt adott az hogy itt van. Mellettem. Érintésétől bőröm libabőrös lett,szívem pedig kezdett visszaállni a normális állapotába.
Zayn keze lassan lecsúszott az enyémről,és kiszállt a fekete autójából. Szememmel mindvégig követtem ahogy megkerüli előttem az autót,és udvariasan kinyitja nekem az ajtót. Úgy éreztem mintha minden porcikám nehezebb lenne. Minden lépés amit a bejárati ajtó fele tettem nehezemre esett.
Az ajtó küszöbén azonban megtorpantam. Tekintetem a csengőre vándorolt,és tudtam,meg kell hogy nyomjam. Zayn támogatóan bólintott egyet,majd hátrébb húzódott a hátam mögé. Összerezzentem mikor meghallottam a csengő csilingelő hangját,és a halk lépteket amik egyre közeledtek az ajtó irányába. Utoljára rápillantottam a mögöttem álló fiúra aki biztatóan mosolyra húzta a száját.
A kilincs lassan megmozdult,az ajtó egyre nagyobb résre nyitódott.
Anyu ott állt előttem. Semmit sem változott ezalatt az egy hónap alatt. Gesztenyebarna haja a vállára omlott,arca megterhelt és fáradt volt. Szeme alatt táskák voltak,amik az álmatlanságát jelezték. Szemei elkerekedtek mikor végigmért alulról felfele,és felismert ki vagyok.
-Szia Anya ... -szólaltam meg halkan,mert őt teljesen ledöbbentette a látványom.
-Cam ... Camilla! Kislányom! - ugrott a nyakamba. Vére illata egyre erősebb lett ahogy megölelt. Csak a ereit bámultam,és szinte éreztem ahogy a vér áramlik benne. Elöntött az éhség és a vágy hogy belekóstoljak ízletes vérébe.
Anya hirtelen elhúzódott tőlem,szemei pedig mélyen az enyéimbe néztek,ami visszarántott engem az éhség okozta vágyból. Megragadta mindkét karom és erősen szorongatta őket.
- Camilla! El se hiszem hogy itt vagy végre! Tudod hogy aggódtam érted?! Soha ne tedd ez többet velem kérlek.-szemeibe lassan könnyek szöktek,mire észrevette a mögöttem álló fiút,majd újra rápillantott.- Jól vagy? Minden rendben? Jaj istenem,gyertek be!
Anya izgatottan beinvitált minket a nappalinkba ahol leült a kanapé szélére,engem pedig lehúzott maga mellé. Zayn a nappali boltívének dölve állt meg,és végig minket fürkészett igéző tekintetével.
Percekig kínos csend uralkodott a házban,míg anya meg nem szólalt:
- Kislányom,miért mentél el? És hol voltál? Mert a nagyiékat felhívtam,de fogalmuk sem volt hogy miről beszélek,hisz nem voltál náluk. Tudod mennyit sírtam? Hogy elvesztelek téged is? Napok óta nem aludtam. Kérlek,légy őszinte. Belekeveredtél valamibe? - kérdezte,hangján lehetett hallani hogy fél a válaszomtól bármit is mondok.
Agyamon minden lehetséges válasz átfutott,de ugy éreztem egyik se a megfelelő. Anya könnyes tekintettel szorongatta kézfejem,néha-néha pedig Zaynre pillantott,akinek hirtelen megcsörrent a telefonja,becsapva maga után a bejárati ajtót kiment telefonálni.
- Ő az? Ő kevert bele ebbe? Egyeltalán ki ez a fiú? Honnan ismered? - hangoztak el sorban anya kérdései,de egy idő után már alig hallottam őket,csak a belső hangom,ami hol ugy döntött elmondja anyának az igazat,hol mégse. Anya minden egyes újabb kérdése egyre nagyobb köveket tett a szívemre. Nem tudtam mit mondhatnék neki ami kielégítő válasznak számítana,de mégse tudná az igazságot hogy megvédhessem. Féltem ha anya tudja mi vagyok nem csak hogy elveszítem,egyenest felkínálom az újabb alkalmat Zayn apja kezébe hogy újra szíven döfhessen azzal ha bántja az édesanyámat. Nem voltam hülye,tudtam hogy kihasználná az alkalmat,de amíg anya nem keveredik bele ebbe nem eshet bántódása.
- Anya ... nem mondhatom el. Ha elmondom olyan dolgok történnének aminek nem szabad hogy megtörténjen. Kérlek csak bízz bennem. Látod? Jól vagyok. Ezt pedig neki köszönhetem.-biccentettem az ajtó fele,ahol hallottam a hangját ahogy nyugodtan beszélt a készülékbe Liammel beszélgetve.
Anya arca fájdalmasból komollyá váltott,szemei pedig az értetlenséget tükrözték.
- Miről beszélsz? Camilla! Camilla mi történt?! És mi fog történni?! Nem értek semmit,annyira ködös ez az egész. Miért teszed ezt velem? - arcát tenyerébe temette,mellkasa szaporán járt fel és le ahogy kitört belőle a zokogás. Szemeimbe könnyek szöktek miközben átöleltem édesanyám gyenge testét,legszívesebben mégerősebben szorítottam volna hogy tudja hogy itt vagyok,de tudtam hogy vámpírságom miatt jóval erősebb vagyok nála,és bármelyik csontját el tudnám törni ha akarnám.
- Ne sírj kérlek! Mindent elmondok ha eljön annak az ideje! Addig biztonságban kell hogy tudjalak! - suttogtam a fülébe,amitől szem látomást megnyugodott. - Szeretlek Anya! Ezt sose feledd,bármi történjék is!
Mindketten élveztük egymás jelenlétét. Azt hogy együtt lehetünk,megérinthetjük egymást,és érezhetjük egymás feltétel nélküli szeretetét.
Lassan Zayn sétált vissza az előző helyére,majd mikor visszanéztem rá bólintott. Mennünk kellett.
- Anya mennünk kell. - szóltam mellettem sírdogáló édesanyámnak.
- Kincsem ... de hát mégis hova mész? Hol alszol? Hol élsz? - faggatott tovább kérdéseivel.
- Zaynhez. Ne aggódj,biztonságban vagyok nála. És rendesen bánik velem.- súgtam oda neki,de mind hiába ugyanis elfelejtettem hogy a vámpíroknak kitűnő a hallásuk. Zayn csak aranyosan elmosolyodott válaszom hallatán,majd elindult a kijárat fele,velem és anyával.
- Anya,hé,ne aggódj! Jól vagyok,biztonságban! - öleltem meg utoljára,miközben homlokára egy apró csókot hintettem. - Nem sokára visszajövök,és újra láthatlak és te is újra láthatsz!
Anya hirtelen beszaladt a házba,majd 2 papírral a kezében tért vissza,amit rögtön a kezembe is nyomott.
- Emlékszel Anne barátnőmre? Jótékonysági bált rendez,és örülne ha eljönnél ... akár vele is.-nézett Zaynre,aki már a kocsiban ült és a telefonját fürkészte.
- Számíthatsz ránk,de mielött még azt hinnéd,Zayn nem a barátom,tudod ... uugy.- mondtam el,hisz ezt jobb tisztázni már az elején.- Ott találkozunk! Most pedig menj és pihenj le,mindjárt összeesel!
Lassan hátat fordítottam az ajtóban álló életem adójától és beültem Zayn mellé az anyósülésre.
-Mehetünk?-nézett rám a mély barna szemeivel,majd bólintásom után gyújtást adott a kocsinak ami szép lassan gördült le a kocsibeállóról. Utolsót intettem anyának,aki egy halvány mosollyal nyugtázta ezt.
A kocsi elhaladt a ház előtt,maga mögött tudva az édesanyám.
Visszaemlékeztem az utolsó 1 óra minden pillanatára. Szívemben hatalmas fájdalom volt,hogy ott kell hagynom. Eszembe jutott mikor anya elöszőr ért hozzám ... volt egy pillanat mikor eluralkodott rajtam a vámpír ösztön. Szívemet mardosta a lelkiismeretfurdalás,hogy akár egy pillanatig is,de úgy tekintettem anyára mint felkínálkozó étek. Nem attól félek hogy engem kap el Zayn apja, hanem hogy édesanyámnak baja esik. Egy szörnynek érzem magam,de mégis ... ha most nem lennék az nem ismerném a mellettem ülő csodálatos fiút.
- Min gondolkodsz? - kérdezte Zayn,miközben az utat nézte.
- Anyán. Rettenetes féltem. - fordultam felé,amit észrevett és rám nézett egy pillanatig,majd rá lépett a fékre. A kocsi 180°-os fordulatot vett,majd egy kis úton egyenesen az erdő fele hajtottunk.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- Mutatok valamit.- mondta,én pedig egyre izgatottabb lettem mit is akar mutatni.
Az autó leparkolt a sáros úton,az erdő belső részeihez pedig egy kis ösvény vezetett.
Kiszálltam,és szembe álltam az úttal. Nemhogy elég lejtős volt,de eléggé rémisztő volt ahogy az erdő egyre csak sötétedett befele menet.
- Gyere.-mosolygott rám Zayn,megragadta kézfejével az enyémet és elindultunk a nem éppen szimpatikus lejtőn.
Éreztem ahogy Zayn tenyere izzadni kezd az én tenyerem miatt,de esélyem sem volt hogy elengedjen,keze erősen fogta az enyémet.
Mikor beljebb értünk a fák ritkulni kezdtek,majd Zayn megtorpant egy fa tövében.
- Szóval ... egy fa?!-néztem rá értetlenül. - Nagyon érdekes ... hmm ... ! - poénkodtam,de nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Ha-Ha. Viccesek vagyunk! - forgatta a szemeit Zayn. - Csak nézz fel!
Tekintetem végighúztam a fa törzsén,majd megláttam Zayn mit is akart megmutatni. Egy kis fa ház díszelgett a fa tetején.
- Ez a tied? - néztem rá.
- Igen. Valahol meg kellett húznom magam magányos perceimben,mikor ott hagytam ... a családom.- mondta,szemei pedig végig a kis fa házat fürkészték.- Gyere!
- Mi? De én nem tudok fára mászni.- értetlenkedtem,hisz a fa nagyon magas volt ... hozzám képest.
- Cam ... vámpír vagy. Csak rugaszkodj el,és ugorj. - nevetett fel Zayn. Ha-ha,könnyen beszél.
Elengedte kezem,én pedig lehunyva a szemem elrugaszkodtam a földtől,és egyenesen a kis fa ház ablakán ugrottam be. Jesszus,én ezt komolyan megcsináltam?
A házban nem volt semmi,kivéve egyet. Vagyis kettőt. A sarokban két kép volt felállítva. Zayn a fiúkkal még fiatalabb korukban,és Perrie.
Nem sokkal utánam Zayn is a kisházban volt. Fáradtan lehuppantam a földre,hátát a kisház fala támasztotta meg.
- Mikor van valami amit nehéz felemésztenem mindig ide jövök. Egyedül,és tisztázok magamban mindent. Csak én tudok a házról,és már te. - nézett rám,miközben szorosan mellette foglaltam helyet.
- Zayn.-szólaltam meg halkan.
- Igen?-nézett aggódóan rám.
-Félek.
-Én is.-válaszolt rá,miközben tekintetünkkel egymás szemét fürkésztük.- De itt vagyok neked!
Ajkai pár milliméternyire voltak az enyémtől. Féltem hogy újra meggondolja magát,mint azelőtt. De nem tette. Ajkai lassan az enyéimre tapadtak. Éreztem ahogy édes ajkai az enyémet falják. Karom átkulcsoltam a válla fölött és beletúrtam gyönyörű barna hajába. Nyelve lassan utat tört az enyémhez,én engedelmeskedve mentem bele nyelveink pajkos játékába. Akait lassan távolabb húzta tőlem,miközben homlokunk egymást támasztotta.
- Itt vagyok, csak neked! - mondta zilálva,majd ajkai újra az én ajkaimat súrolták,én pedig engedtem hogy átvegye az irányítást, és megcsókoljon újra és újra.

Majdnem,de mégse - 9. fejezet

Sziasztook! Huuh,tudom hogy sokat késtem,de a szüleim eltiltottak a nettől. Most csak ennyit sikerült gyorsan begépelnem nektek de remélem tetszeni fog! 11000 megtekintés! És 26 komment! Iszonyatosan boldog vagyok! Megtudjuk tartani a 20 kommentet ugye?:) Kérlek titeket! A következő részt nem tudom mikor hozom,de sietek! Amint a szüleim engedik hogy netezzek ...
Ezzel a résszel valahogy nem vagyok megelégedve,nem tudom miért,de legalább örülök hogy fel tudtam nektek tenni! Jó olvasást! Komizzatok!
Köszönöm a türelmetek! D xx

* 3 hét elteltével *
Gőzölgő teámmal teli bögrém társaságában leültem Melody mellé a kanapéra,aki pedig szemét le se véve a könyvről olvasott tovább.
A ház csöndes volt,kongott az ürességtől. Liam és Louis ideiglenesen hazautaztak,Melody pedig csatlakozott hozzánk. Lassan 3 hete hogy nem történt semmi. Sem egy fenyegető célzás,sem egy új vámpír,sem pedig egy bosszú éhes vámpír. Mindennap görcsbe rándult gyomorral kelek és fekszek,föltéve magamnak a kérdést: Mikor jön el hogy megbosszúlja a múltat?
A kedélyek lecsillapodtak,de ez bármelyik minutumban megváltozhat. Felőről a tudat,hogy valaki rám vadászik,és engem akar.
Hogy valaki az átdöfött szívem akarja látni ...
Láttam magam előtt az egész jelenetet. Láttam ahogy a testem összecsuklik egy véres kéz alatt,és Zaynt. Megsemmisülve fekszik a földön,könnyei pedig a földet itatják.
-Minden rendben?-zökkentett vissza Melody a valóságba. Nem akartam terhelni képzeletem szüleményeivel ezért inkább mosolyogva bólintottam hogy megnyugodjon.
Arcán láttam hogy nem igazán vette be a kamumosolyom,de ő is feleröltetett egyet az arcára.
Torkomban lévő csomót nehézkesen lenyeltem,és kicsiket kortyolgattam a még mindig forró teamból.
Hirtelen elkezdett rezegni Melody telefonja az asztalon,aki rögvest odakapott és megnézte mit kapott. Zavaros tekintettel levágta a könyvet az asztalra,és a kijárat felé vette az irányt. Kíváncsian fürkésztem a könyv sötét borítóját amire ez volt ráírva nagy betűkkel : LIAR
Melody lazán magára dobta a bőrdzsekijét,és már rohant is el.
-Melody, hova mész?-kérdeztem tőle,hisz még új vámpír és óvatosnak kell lennünk vele. Zayn próbálta befolyásolni,de ő keményebb diónak bizonyult mint én. Kénytelenek voltunk vértasakokat lopni,hogy életben maradjon,ugyanis az állati vért nem fogadja be a szervezete.
-Őőő ... csak találkozom valakivel.-vigyorgott,de láttam hogy emögött valami olyasmi van amit nem akarja hogy tudjak. Idegesen az alsó ajkaiba harapott,és halványan elpirult mikor rá néztem. Azt hiszem pasi lehet a dologban,talán egy titkos kapcsolat? Pár másodperc elteltével Melody már valahol az erdőben mászkált ...
***
Hamarosan lehuppant mellém valaki a kanapéra,és nagyot nyújtózkodott. Nem néztem rá,tekintetemet a TV vonzotta ahol egy fekete-fehér néma film ment.
-Nem is gondoltam hogy szereted a néma filmeket.-szólalt meg mellettem egy selymesen csengő mély hang. Levéve tekintetem a képernyőről a mellettem lévő borostás fiúra néztem. Kíváncsian szemlélte a képernyőt,ahol egy hölgy és egy úr hevesen vitatkozott.
-Azok a kedvenceim. Szerintem egy filmhez nem kellenek betanult szövegek. A néma filmeknél mindenki a saját maga módján képzeli el mit mondhatnak,és különben sem kellenek szavak az érzelmek kimutatására.-mondtam teljesen elmélyülve a filmben,de valamiért a szemem sarkából még mindig a tőlem jobbra ülő fiút fürkésztem. A film pörgött tovább,az indulatok pedig elszabadultak benne. A hölgy és az úr vad csókcsatába kezdtek,a hölgy kontya pedig szétesett és hullámos haja a vállára omlott.
Zayn figyelmesen nézte,majd tekintetét újra rám szegezte. Éreztem a bőrömön a perzselő tekintetét. Tekintetem rátapadt az övére,és ha akartam volna se tudtam levenni róla. Tekintete arra késztetett hogy őt nézzem. Hasamat lassan elkezdte felemészteni az izgatottság okozta görcs,ahogy Zayn egyre közeledett hozzám. Szívem hatalmasakat dobbant,úgy éreztem néha kihagy egy-egy ütemet. Ajkai lassan súrolták az enyéimet mire a vágyódó tekintete fagyossá vált ...
***
-Úristen és megcsókolt?!-ugrott fel az ágyamon Melody. Tekintete csillogott a vágytól hogy megtudhassa mi történt a távollétében.
-Hát tulajdonképpen majdnem,de nem.-vágtam hasra magam az ágyamon,arcomat beletemetve a párnámba.
-Micsoda?!-hallottam a ledöbbent hangját.- De miért?!
Ide-oda mozgattam a fejem,jelezve hogy fogalmam sincs.
" Én csak meg akarom óvni,és ha ennek ez az ára háttérbe szorítom minden vágyam és érzésem ... - Zayn "
***
*Melody szemszög*
Miután Cami-t magára hagytam,utam a nappaliba vezetett. Útközben Zayn jött velem szembe,de szemei végig a földet pásztázták. Mikor elhaladt mellettem frissítő kölnije megcsapta az orrom. Nem hagyott nyugodni az a tudat hogy így viselkedett Camillaval.
-Zayn!-fordultam meg hogy a szemébe nézhessek.- Mi a fene volt ez?!
-Nem tudom miről beszélsz.-vágta rá egyhangúan,pedig jól tudta miről beszélek.
Tekintete lassan a földről rám vándorolt.
- Ne tettesd itt a hülyét. Nagyon jól tudod miről beszélek.-léptem hozzá,ujjamat pedig a mellkasának szegeztem. Egy hirtelen mozdulattal ellökte a kezem magáról,tekintete pedig izzott.
- Semmi közöd hozzá. Amióta befogadtunk úgy viselkedsz mintha te lennél a világ közepe. Törődj már a magad dolgával!-hangját felemelve szidott le,majd elviharzott mellettem és már csak egyedül álltam a folyosó közepén.
Utamat folytattam az uticélomig. Ahogy megétkeztem tekintetem a kanapé mögül kikandikáló barna fürtökön akadt meg,majd levágtam magam mellé. Harry lazán ült,lábait az asztalon pihentette. Arca bágyadt és lehangolt volt,csak meredt maga elé. Ezt megmagyarázta a kezében szorongatott vodkás üveg.
Szeme sarkából rám nézett mikor kivettem a kezéből az üveget és jókora adagot lehúztam belőle. Hosszú percekig csak ültünk néma csöndben.
Mindkettőnkben dolgozott az alkohol,de nem foglalkoztunk vele. Csak egyesével húztuk le az üveg tartalmát.
-Mi a baj?-szólaltam meg végül,majd újra kortyoltam az alkoholból. Harry nem szólt semmit,kivéve a kezemből az üveget nagyokat kortyolt belőle.
- Most kaptam egy levelet. Meghalt a volt barátnőm.-mondta,majd csuklani kezdett. Ez azt eredményezte hogy újra a szájához emelje a vodkát.
-Sajnálom.-mondtam,de valahogy nem volt őszinte sajnálat. Az alkohol a fejembe szállt,és lassan forgott körülöttem a szoba.
- Szerettem. Nagyon. Annyira hogy azt akartam hogy örökké együtt legyünk,ezért átváltoztattam. De később elhagyott. Egy halandóért. És most meghalt. - mormolta Harry,végig a falat nézve. Tekintete hirtelen rám ugrott. Telt ajkaiba erősen beleharapott,majd megnyalta az alsó ajkait. Mindketten túlfűtöttek voltunk a vágytól,az alkoholnak köszönhetően.
Harry hirtelen a falnak lökött mire hangosan felnyögtem,de hatalmas kezével megtámasztotta magát előttem,és előnyösen felém tornyosult. Ajkai zabolázatlanul falni kezdte az enyéimet. Teste az enyémhez szorult,én pedig a pólója sarkába kapaszkodtam. Nyelve utat tört az enyémhez,és azok vad küzdelembe kezdtek. Bal kezét a derekamról a fenekemre csúsztatta,ahol a farzsemembe pihentette. Néha-néha erősen belemarkolt,mire felnyögtem de nem bántam.
Lassan felkapott,lábaimat pedig átkulcsoltam rajta. Hirtelen a szemközti oldalnak mentünk neki. Harry ziháltan falta még mindig az ajkaim. Egyik kezemmel a fürtjeibe túrtam,és kapaszkodtam meg. Vadul csókolgatni kezdte a nyakam,és ment lépésről lépésre egyre lejjebb,mikor a ruha megakadályozta hogy továbbmehessen. Idegesen megmarkolta és lehúzta rólam.
-H ... h ... Harry. Ne itt. - biccentettem a szobája felé levegő után kapkodva.
Harry pillanatokon belül bevitt a szobájába és dobott le az ágyára. Egy pillanatig megállt,de újra felém tornyosult és rám feküdt. Lassan megtaláltam a pólója végét és elkezdtem lehámozni róla. Gatyáját maga vette le,de tekintete egy percre se vándorolt el rólam. Melleim közti részt kezdte el csókolgatni,én pedig élveztem ahogy elkényezteti a bőröm,és engem. Idegesen lerúgtam magamról a szoknyám,így már csak mindketten fehérneműbe voltunk. Harry izmos felsőteste súrolta az enyém,ajkai pedig újra és újra talált egy pontot ahol csókolgathat. Lassan alám nyúlt hogy kikapcsolhassa a melltartót ami rajtam volt. Amint ez sikerült neki elhajította a szoba másik felébe,és a ruhadarabok szép lassan mind a földre kerültek...

KOZERDEKU KOZLEMENY!

Sziasztok! Eszrevehettetek hogy nem tettem ki uj reszt,mert a szuleim eltiltottak a nettol:/ Ahogy tudom hozom az ujabb reszt! Ne haragudjatok! D xx