Ne hazudj! - 12.fejezet

Sziasztok! Igaz, ugy volt később jön az új rész, de próbáltam azért egy kis rövid részt összehozni nektek! Hát akkor itt is lenne, nem fecsegek tovább! Nekem annyira nem nyerte el tetszésem, de ítéljétek meg ti hogy milyen lett! ;) D xx

"Képtelen voltam felfogni azt ami történt." - Camilla Adams

Zayn Freegard

Cipőm halk kopogása egyre sűrűbb lett. idegszálaim játéka lassan felemésztette mind a testem, mind a lelkem. Éreztem hogy ebből az éjszakából jó már nem fog kisülni. Camilla rejtelmes titkolózása és rejtelmes hangleejtése kétségbeesést és idegölő perceket szított számomra. Óvni, védeni akartam, mint az utolsó gyertya láng az életemben. Legbelül éreztem hogy valami nincsen rendjén. Valami azt sugallta, hogy nem szabadna itt tétlenkednem. És az érzés nem hagyott alább nyugodni. Szemem sarkából Liam aggódó pillantását fedeztem fel,ahogy pedig lassan a szemébe néztem tudta mi jár a fejemben. Liamnek nem kellettek szavak. egy apró pillantásból le tudta következtetni min is törheted a fejed. Egyetértően, de mégis fájdalmasan bólintott , majd a kijárat fejével biccentett és ki adta utamat. Habozás nélkül pattantam fel a székről, és indultam meg a női mosdó irányába. Az ajtó előtt megpillantottam a női jelet,miszerint nekem nem szabadna ide bemennem. Mégis csak szemem előtt Camilla lebegett, nem volt kérdés hogy bemegyek-e, és vállalom ezzel ennek a rizikóját. A mosdó csöndes és kihalt volt. nem észleltem semmit zörejt, semmi mozgást.
-Camilla, itt vagy?! - emeltem magasabbra a hangom,de választ, vagy reakciót nem kaptam rá. Hirtelen felindulásból egy határozott mozdulattal megrúgtam a mellettem lévő fülke ajtót. Az hangos csattanás közepette nyikorogva és recsegve feltárta előttem tartalmát,de egy árva lélek sem volt ott. Feldúltan rúgtam be a többi fülke ajtaját, de azok sem tartogattak többet számomra,főleg nem azt, amire a legjobban vágytam.  Az idegesség elérte a tetőfokot miközben kisiettem a bejárati ajtón. Hirtelen kiáltásokra lettem figyelmes, ami ha vámpírérzékem nem csal a kertből jöhetett. Rohamos léptekkel kerültem meg a háztömböt,majd elém tárult az a látvány amitől a legeslegjobban rettegtem, az amitől szívem rohamosan dobogni kezdett,az amitől szemeim tágra nyílva kidülledtek,az amitől testem megdermedt. A látvány marcangolni kezdte a szívem,ahogy megláttam Camilla-t hogy a földön fekszik mozdulatlanul,mellette pedig térdre rogyva egy zokogó lányt, aki könnyzáporában kiabált arcába, miközben próbálta újraéleszteni. Másodperceken belül Camilla teste mellett a földre rogytam. Kezeim lassan végigsiklottak ujjpercein, de azok felől sem kaptam semmi életjelet, semmi mozgást. De tudtam még mi segíthet.
-Beo ugye?! Rohanj segítségért! - mondtam zilálva a megszeppent arcu lányra. - MOST! -üvöltöttem rá,mire észbekapva már rohant is vissza az épületbe.
Könyörgöm,könyörgöm csak működjön. -gondoltam magamban,majd éles fogaimat csuklómba meresztetem, és mikor megéreztem vérem édeskés ízét Camilla szájához szorosan odatapasztottam. Majd vártam. Vártam a válaszra, hogy hat-e vérem gyógyító ereje, vagy örökre elveszítem őt is. A hatalmas nyomás egyre jobban terhelte szívem, nem akarta feldolgozni a látványt, és a történteket. Az eszem diktált. Tekintetem gyönyörű csillogó arcára fókuszált,amelyet helyenként fekete korom piszkított be. Arcába lógó barna tincsét gondosan fülé mögé tűrtem. Hatni fog a vérem! Hatni! és itt marad velem! Nem mehet el!
- Camilla ... kelj fel,kérlek. A csillagokat is lehozom az égről neked,csak kelj föl. kelj föl hogy újra érezhessem perzselő ajkad csókját,amiért megveszek .. - mondatom végét azonban a lágy szellő vitte magával. Léptek hallatán felkaptam fejemet, majd kirajzolódott a messziségben testvéreim alakja, Melody-é és a barna hajú lányé.
- Mi történt?! - térdelt le mellettem Liam, aki már tudta hogy Camilla élet és halál közt van.
-Nem hallottad?! Mi a franc történt?! - üvöltött Melody egyenesen a zokogó lány képébe, aki tehetetlenül állt felettünk. Szipogva,de elkezdte a mondandóját :
- Én ... én ... csak kiálltásokat hallottam miközben beinvitáltam a későn érkező vendégeinket. Rohantam ahogy csak tudtam, és ... és megláttam az égő faházat, ahonnan a kiálltások jöttek. Közelebb érve kiabáltam neki, de már nem válaszolt. Az ajtó szerencsére még nem égett, egy kalapáccsal volt meggátolva a kinyitása. Minden erőmmel azon voltam hogy azt a kalapácsot kiszedjem onnan, mikor ezt sikerült megláttam őt és Mrs. Adams-et ahogy a földön fekszenek. Camilla bágyadtan felemelte rám a tekintetét, majd fején újra anyja mellkasán helyezte. - hangja azonban itt elakadt.- Az édesanyja már nem élt, de ő még igen. Odarohantam hozzá majd támaszt nyújtva neki kibotorkáltam vele a házból, majd mikor szólni akartam hozzá már elvesztette az eszméletét.
- Zayn,mikor adtad be neki? - kérdezte Liam komoly arccal. Fájdalmas tekintettel ránéztem fivéremre, jól tudtuk mindnyájan mit jelent ez. A vérnek már hatnia kellett volna. Niall átkarolva szorosan magához húzott, miközben én Camilla kezét szorongattam izzadt kezeim közt.
-Nem ... nem ... nem ... NEM! - törtem ki magamból,kiáltásomba minden fájdalmam belefektettem,minden kínt és mind bántás. Minden érzést. Hideg kezét szívemre helyeztem fel. - Hallod?! Ez a szív érted dobban, mióta csak megláttalak! Nem hagyhatod itt! Kérlek, ne ... - a fájdalom átvette az irányítást felettem. Nem akartam elfogadni hogy nincs többé. Az érzés tört döfött szívem legmélyébe, és határozott mozdulatokkal válykált benne.
- Zayn ... meghalt. - mondta ki Liam a végszót. A tör a szavak hallatán kettéhasított szívem,darabjai pedig szilánkokká váltak amelyek megsebezték a többi belső szervemet. Perrie halála óta megfogadtam, hogy egy könnycsepp sem gördül le orcámon, de ez mind megtört. A sós könnyeim záporszerűen potyogtak halott szerelmem testére,majd a csönd átvette körülöttünk az uralmat. Hat vámpír és egy ember ült kint az udvaron,egy holttest mellett. A vendégek pedig mit sem sejtve önfeledten táncoltak a parketten ...

Az idő lassan egyre jobban lehűlt, leheletem szürke köddé vált ahogy kifújtam ajkaim közt a hideg levegőt. Ugyanúgy, térdre rogyva mellette voltam akárcsak órákkal ezelőtt. Kezeinket összekulcsolva tartottam, miközben egyre jobban és jobban szorítottam azt. Nem akartam elengedni. Féltem hogy összetöröm kicsiny kezének apró csontjait, ezért lazítottam erős fogásomon. Szememet nem tudtam levenni csillogó bőréről, ahogy a kastély fényei finoman megvilágították.
-Zayn, mennünk kell. El kell vinnünk Camilla holttestét mielőtt az emberek hazaszállingóznának. - törte meg Liam a hosszas csöndet, miközben jobb kezét a vállamra helyezte. Nem akartam elmozdulni innen, de nem volt más választásom. A fiúk felálltak, a lányok pedig hátrébb álltak, hogy nagyobb teret engedjenek. Lassan lehajoltak Harry-ék hogy felvehessék a holttestet, mikor Camilla mellkasa egy hirtelen mozdulattal függőlegesbe emelkedett, majd fuldokolni kezdett. Azt hittem csak a szemem káprázott. A véremnek már hatnia kellett volna órákkal ezelőtt. Szemben velem Louis és Harry szemei kidülledtek, szájuk pedig nagy 'O' alakot formáztak.
- Ca .. Ca .. Camilla! - öleltem szorosan magamhoz a lány hideg testét.- Élsz! Te élsz! - örömöm könnyei hamar szöktek a szemembe, kezem az izgatottságtól szüntelenül remegett. Nem tudtam felfogni hogy él. Nem tudtam felfogni azt ami elém tárult. Camilla egy erős mozdulattal ellökte testem magától, és idegesen körül nézett minden fele, idegesen kapkodta a fejét össze-vissza.
-Anya! Anya! Hol van?! - karmai belekaptak fehér ingembe, szemét pedig rosszallóan merengette rajtam. - Hol van?! Mond meg hol van! Mond meg!
Hangja még soha nem volt ilyen. Soha nem hallottam a lágy, kedves hangját ilyennek. Teljesen más vlt mint amit eddig bármikor is megszokhattunk tőle. kezei már-már annyira szorítottak, hogy a fájdalom belenyilalt a mellkasomba.
- Camilla ... édesanyád meghalt. - szembesítettem a ténnyel, miszerint örökre elvesztette életének adóját,fejemet a földre szegeztem,és alig hallhatom hagyta el a mondat a szám. A lány szava elakadt. Arca megdöbbentséget sugárzott, szája tátva maradt. Féltem a reakciójától. Féltem attól hogy összetörik. Azonban hirtelen a lány erős karjaival elkezdte püfölni mellkasom, én pedig hadonászva  a kezeimmel próbáltam lenyugtatni őt.
- Ne hazudj! Zayn ne hazudj! Anya nem halt meg! Miért mondod ezt?! - szemeiből a könnyek zuhataga folyt le, fekete sminkje még jobban elkenődött az arcán. Hörgésszerűen üvöltözött velem, a többiek pedig lefagyva bámulták a jelenetet. Nem tudták mi tévők legyenek, ahogy én sem. Kezem megragadta Camilla csuklóját, majd erősen megszorítva azt hárítottam el a kemény ütéseit.
-Cam .. Cam .. - próbáltam szépen, és nyugodtan beszélni hozzá, de ő csak zilálva kapkodott, szemei pedig forrtak a haragtól. - Camilla nyugodj meg! Sajnálom! Érted?! Sajnálom! De édesanyád meghalt.
Egy pillanatra ledermedt. már egy pillanatra azt hittem sikerült megnyugtatnom, mikor karjait újra a mellkasomon éreztem. Sírva, és kiabálva ütögélte testem minden elérhető szegletét. Liam észbekapva próbálta hátulról átölelni, kezeit pedig a lány testéhez szorítani.
- Engedj el! Engedj el! - ordított torkaszakadtából Camilla, miközben a testét Liam kezei közt ide-oda rángatta.
-Zayn törd el a nyakát! - üvöltött rám Liam.
-Micsoda?! Elment az eszed?! - nem lettem volna képes rá, ezt Liam nagyon jól tudja. - Tudom hogy igy nem hal meg.. de .. de nem vagyok rá képes.
Megsemmisülten álltam Liam és Camilla előtt, mire Melody zabosan arrébb lökött,megállt Liamék előtt, majd mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne megfogta Camilla fejét, majd egy hirtelen mozdulattal eltörte a nyakát.