A Kezdet - 1. fejezet

Sziasztok!:) Hát itt lenne az bevezető és egyben az első része a blogomnak. Mielőtt valaki óriási vámpírsztorit várna,nem az. Szerintem soha nem voltam tehetséges író,de odavagyok a vámpírokért. És csak ugy mondom hogy igen lehet hogy lesz amiben hasonlítani fog vagy a Twilight-ra vagy a Vámpírnaplókra,de hát na,nem vagyok egy óriási író.:) Fontos lenne ha komiznátok még itt az elején hogy lássam hogy megéri-e folytatni.:) de pusztán hobbiból irom/irok:) Na jó nem fecsegek,jó olvasást!:) nem lett túl hosszú rész,de ez csak egy bevezető:) ígérem ha tetszik sietek  a következővel:) xx



Kiléptem a komor és sötét és meg kell mondjam eléggé félelmetes udvarra.
-Halo? Van itt valaki?
Körülnéztem de nem láttam semmit. Majd hirtelen órásit villámlott az ég,mire egy alak rajzolodott ki előttem.
-Halo? Van itt valaki? - mondtam egyre hangosabban de nem kaptam választ. Csupán a szél erősödött egyre jobban és annak suhogását lehetett hallani.
Lehet hogy csak képzelődtem?! Megeshet.
Testem 180 fokos fordulatot vett és visszaindultam a suli folyosójára.
A suli kihalt volt. Csupán az ablakon át szűrődött valami kis fény.
A vihar egyre csak erősödött. Kivettem a cuccom a szekrényemből,és elindultam a lépcső fele,mikor akkorát villámlott és dörgött az ég hogy ijedtemben felsikoltottam.
Ismét egy alakot véltem felfedezni. De már azt is láttam hogy ez egy férfi alak.
-Te most szórakozol velem?! Csak mert közölném hogy rohadtul nem vagy vicces!
A férfi alak egyre közeledett felém,majd hirtelen eltűnt a szemem elől,nyakamnál őrjítően égető érzést éreztem. Éreztem ahogy valami végigáramlik a nyakamtól minden végtagomba,minden egyes porcikámba. Testemet egyre kevésbé érzékeltem,nem tudtam mozgatni se a karom,se a lábam. Hirtelen minden elhomályosult. majd minden eltűnt a szemem elől ...
*negyed órával ezelőtt*
-Na és Camilla és Bradley?-nevetett Ashley mire jól ellöktem,az se baj ha orra esik gondoltam.- Hééé! Láttad volna hogy bámult egész tesin! Látszott hogy folyton neked akar imponálni azzal az izmos felsőtestével.
-Ashely. Egy,ne képzelegj. Kettő, Ne ábrándozz,van pasid.
Bradley Jackson. Tipikus menő srác. A suli közepe,minden csaj vele akar járni,mindenki vele akar lógni mert attól lesznek menők,betöltötte a 18-at és saját kocsija van .. de hát soroljam?! Szerintem mindenki tudja miről is beszélek.
A csajok elindultak a hazafele vezető úton.
-Nekem még bent van a cuccom a szekrényembe. Menjetek nyugodtan.
Elköszöntem a csajoktól és elindultam a suli irányába.
Egyre sötétebb lett (nanáá hogy ilyenkor van tesi óra!) és nem túl kellemes vihar felhők voltak felettem.
A suliban egy lélek sem volt,a portáson kívül,aki csak maga elé meredt és bámult egy pontot. Szerintem azt se vette észre hogy én bementem a kapun.
Lihegve fellépcsőztem a 2. emeletre.
A folyosó végén  a szél elkezdte csapkodni az udvar ajtaját,hát gondoltam bezárom.